A 10 000 éves rizssör a kelet-ázsiai régióban az első dokumentált szeszes ital, amely régóta része a helyi kultúrának és hagyományoknak.

Egyfajta penészes rizsből készült alkoholos ital adhatta azt a lökést, amely a mezőgazdaság széles körű elterjedéséhez vezetett Kelet-Ázsiában. Miután Kínában 10 000 éves kerámiaedényeken felfedezték ennek az ősi rizsből készült sörnek a maradványait, a kutatók úgy vélik, hogy az italt valószínűleg ünnepi lakomák során fogyasztották, és drámai módon változtatta meg a történelem előtti társadalmak kultúráját és életmódját a régióban.

A rizs háziasításának időpontja és módja még ma is heves viták tárgyát képezi a tudósok körében. Azonban széles körben elfogadott tény, hogy a kínai Jangce-folyó alsó szakaszán található shangsani kultúra jelentős szerepet játszott ebben a folyamatban. Annak érdekében, hogy mélyebb betekintést nyerjenek a rizs háziasításának kezdeti szakaszaiba, egy kutatócsoport mikroszkóposan elemezte a shangshani kultúra korai időszakából származó edények darabjait, amelyek akár 10 000 évvel ezelőttre is visszanyúlnak.

A fermentációs és tálalóedények, mint például gömbölyű tégelyek, csészék és tálak, vizsgálata során a kutatók meglepően gazdag anyaggyűjteményre bukkantak. A maradványok között jelentős mennyiségű rizskeményítő, rizshéj-részecskék és gombák kerültek elő, amelyek alátámasztják a régió gasztronómiai hagyományait és a fermentációs folyamatok fontosságát.

Ezen eredmények alapján úgy tűnik, hogy a tartályokban egykor rizsalapú fermentált folyadékok voltak, amelyeket a jiuqu vagy qu nevű vegyületek felhasználásával készítettek.

A Monascus nemzetséghez kapcsolódó penészgombák és élesztők felhasználásával készült qu, amelyet rizsből nyertek, a sör készítésének hagyományos módszere volt – és Tajvan bizonyos területein ez a gyakorlat a mai napig él. További kutatások során kiderült, hogy ez az ősi ital nem csupán rizst tartalmazott, hanem kis mennyiségben más gabonaféléket, valamint makkot és liliomot is beépítettek az összetevői közé.

A tanulmány szerzői szerint ennek az alkoholos ital előállításának a felfedezése jól illeszkedik a holocén kezdetéhez, amikor a melegebb hőmérséklet és a magasabb páratartalom ideális környezetet teremtett a gombák virágzásához, lehetővé téve a qu létrejöttét. "Ezek a körülmények természetes erjedési folyamathoz vezethettek, amely eleinte véletlenül származhatott a penészes rizsmaradványból" - írják a kutatók.

"Amikor a korai sangshani emberek felfedezték ennek a természetes erjedésnek az eredményeit, és megtapasztalták az alkohol pszichoaktív hatásait, valószínűleg megismételték a folyamatot, majd kerámiaedények használatával növelték a termelést" - teszik hozzá.

Ezt az újítást észlelve a sangshaniak a rizst már nem csupán alapvető élelmiszerként kezelték, hanem erjesztett italok készítésének alapanyagaként is felhasználni kezdték, ezzel megteremtve Kelet-Ázsia legkorábbi ismert alkoholos fermentációs módszerét.

Liu Li professzor, a beszámoló szerzője, hangsúlyozta, hogy "ezek az alkoholos italok valószínűleg központi szerepet töltöttek be a szertartások során rendezett lakomákban, alátámasztva rituális jelentőségüket, mint a rizs hatékonyabb hasznosításának és széleskörű termesztésének lehetséges mozgatórugóját a neolitikus Kínában."

Más szóval, ezeknek az illuminált összejöveteleknek az elterjedése a nagyüzemi rizstermesztés alapja lehetett, ezzel jelezve a neolitikum kezdetét Kínában - amikor a vadászó-gyűjtögető életmód átadta helyét a letelepedett mezőgazdaságnak.