A valódi nemzetbiztonsági kockázatot a kőkemény karaktergyilkosság jelenti.

A világpolitika színtere egyre inkább behatol a magyar közéletbe. Azok az idők, amikor a visegrádi együttműködés csupán egy apró vezető szereppel elégszik meg, már rég elmúltak. Miért is foglalkoznánk egy unalmas, provinciális kelet-közép-európai régió ügyeivel? Orbán Viktor békemissziót folytat, amelynek keretében Ukrajnának le kéne mondania területeiről – hiszen több is veszett Trianonnál. Közben nagyhatalmak vezetőivel folytat párbeszédet, legyen szó Putyinról vagy éppen Trumpról, szabadidejében pedig frakciót szervez az Európai Parlamentben, vagy a türk közösségnek ad útmutatásokat.

Nem meglepő, hogy a magyar média irigykedik. Elegünk van a kicsinyes belpolitikai pletykákból és a szánalmas választási trükközésekből! Ideje, hogy világpolitikai jelentőségű eseményekre irányítsuk a figyelmet! Jelenleg mindenhol Szíriára irányul a figyelem. A rendszer összeomlása, a feszültségek és a totális bizonytalanság mind arra utalnak, hogy milyen következményekkel és hatásokkal kell számolnunk a közeljövőben.

Annyit viszont tudni, hogy a diktátor vezető, Bassár el-Aszad elmenekült az országból. Na mármost! Ha a magyar miniszterelnök szeret nagyban játszani, amibe lehet, örömmel üti bele az orrát, szívesen érintkezik diktátorokkal, előfordult, hogy menedéket is adott valamelyiküknek. Miért nem lehetséges akkor, hogy ez az Aszad esetleg ide menekült? A gépével együtt röpköd egy hír, hogy erre vette az irányt, valami kép is előkerül, gyerünk, nincs idő késlekedni, dobjuk be a szenzációt.

A "tiszta iszlamista" kifejezés egy olyan ideológiai irányvonalra utal, amely a vallásos elveket és értékeket középpontba állítva igyekszik megvalósítani az iszlám társadalmi és politikai elveit. Az ilyen nézetek gyakran hangsúlyozzák az iszlám életmód és törvények, a saría, szigorú betartását, valamint a vallásos közösség összetartását. Az ilyen irányzatok követői általában a vallásos identitásukat elsődlegesnek tartják, és törekednek arra, hogy a társadalmi normák és intézmények az iszlám értékekre épüljenek. Fontos megjegyezni, hogy az iszlámizmus sokféle formát ölthet, és nem minden követője radikális vagy erőszakos nézeteket vall.

Az újságírók, a demokratikus szelleműek azonban (kicsit kivéreztetve, kicsit megleckéztetve) nem mindig olyan ügyesek, mint a politikusok. Amikor kiderül, téves hírt közöltek, nem találják az utat, hogyan lehetne ezt kimagyarázni, a felelősséget másra, mondjuk Soros Györgyre kenni. Nem is keresik. Belátják inkább, hogy nagyot hibáztak, és azonnal cáfolatot tesznek közzé. Csak hát késő. Mert addigra már a legerősebb ellenzéki vezető felépítette vádjait a hír köré. És talán iszlamista terrorista csoportok is komolyan vették, akkor pedig merényletekre is készülni kell. Így aztán tökéletesen érthető, ha az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági vizsgálatot indít a szerkesztőség és a hírt felhasználó politikus háza táján. Ki kell derülnie, kinek állt érdekében a hamis hír gyártása és napirenden tartása.

Más aspektusból nézve, itt bizony véget ér az elvek követése. A kutatás eredményeit nem szükséges megvárni ahhoz, hogy határozott véleményt alkossunk. Legalábbis a kormánynak ezt nem tűnik fontosnak.

A köztévé híradójában Rotyis Bálint, a Nézőpont Intézet elemzője, éles kritikával illette Magyar Pétert: "Amióta belépett a politikai színtérre, folyamatosan ellentmond a tényeknek. Hazugságai szinte megszakítás nélkül követik egymást. Már az is árulkodó, hogy egy másik arcot próbál mutatni a nagyközönség előtt, mint aki valójában, ami azt jelzi, hogy a hazudozás és a megtévesztés Magyar Péter számára a mindennapok része (...) ő egyáltalán nem tekinthető őszinte embernek. (...) Úgy tűnik, hogy Magyar Péter szabadon terjeszthet hamis és veszélyes információkat, még akkor is, ha ezeknek az ellenkezője bebizonyosodik." Ezt követően a politikus munkatársairól beszélt: "Ezek a személyek valójában vagy valószínűleg nem is Magyar Péter hűséges követői, mivel többen a múltjuk alapján kiderült, hogy különböző Soros-alapítványoknál dolgoztak korábban, így elképzelhető, hogy ők valójában küldött emberek."

A valódi nemzetbiztonsági fenyegetést nem az iszlamista terroristák, hanem Magyar Péter, a kormánypárt folyamatosan növekvő kihívója jelenti. Mi történik a nemzettel, ha ez az ember a pártjával hatalomra jut? A helyzet sürgető: megérett a karaktergyilkosságra. Ehhez azonban sokkal komolyabb hazugságok szükségesek, mint az álhírek. De mit is takar valójában egy álhír? Egyszerűen fogalmazva, hamis állítás, ami önállóan terjed, felkelti az érdeklődést, és elég annyival, hogy egy ideig beszéljenek róla, majd szépen eltűnik, vagy egy határozott cáfolat kipukkasztja. A karaktergyilkosság ennél lényegesen bonyolultabb. Itt már a hazugságok rendszere működik: hamis és igaz elemek ravasz összefonódása, megbízható motivációs hálókkal és lélektani mélységekkel, amelyekből kirajzolódik egy erkölcsi szörnyeteg plasztikus alakja. Igaz, hogy a konkrét személyre vonatkoztatva hazug, de a típus hiteles. Az ilyen konstrukciók felépítése nem egyszerű, és a cáfolatuk még nehezebb. Hit kérdése, hogy elhiszünk-e egy ilyen narratívát vagy sem. Ez egy pragmatikus, de rendkívül aljas eszköz a politikai harcban. A kirakatperek célja sem csupán egy konkrét hamis vád (vagy álhír) ráterhelése a vádlottra, majd bírói ítélettel való eltüntetése. A karaktergyilkosság sokkal fontosabb mozgatórugója ennek. A lényeg az, hogy megmutassák: aki valamilyen ellenséges politikai erővel kapcsolatba kerül, az nem csupán bűnös, hanem hitvány féreg is. Olyan személy, akit az emlékezetből is ki kell törölni, akit soha nem létezetté kell tenni.