A Középső Birodalom újbóli felemelkedése | Demokrata A Középső Birodalom újra feltűnik a történelem színpadán, és ennek jelei már most is tapasztalhatóak. A régió politikai és gazdasági átrendeződése, valamint a kulturális identitás megerősödése új lehet
Ha szeretné megosztani a cikket e-mailben, kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és küldje el ezt az URL-t: https://demokrata.hu/velemeny/a-kozepso-birodalom-visszavag-1076379/.
Legutóbb azt a gondolatmenetet osztottam meg, amely a mesterséges intelligencia (MI) feletti dominanciaért folyó amerikai-kínai versengést boncolgatta. Kiemeltem, hogy Kína ritkaföldfémek terén meglévő monopolhelyzete komoly előnyt jelenthet az Egyesült Államok gazdasági befolyásának aláásásában. Azóta azonban a helyzet tovább bonyolódott.
Kína ritkaföldfémekre vonatkozó legújabb korlátozásai szinte példátlan exportellenőrzéssel járnak, nagyobb befolyást biztosítva Pekingnek a kereskedelmi tárgyalásokban, és növelve a nyomást a Trump-kormányra. Az intézkedést az amerikai-kínai kereskedelmi háború eszkalációjának tekintik, mert veszélyezteti a félvezetők ellátási láncát. A chipek a gazdaság életereje, amelyek az MI-modellek képzéséhez szükséges telefonokat, számítógépeket és adatközpontokat működtetik. A kínai lépés hatással lehet az autók, napelemek, valamint más stratégiai fontosságú termékek gyártásához szükséges berendezésekre is.
Kína a globális ritkaföldfém-termelés közel 90%-át biztosítja, ami kulcsszerepet játszik a világ iparában. Trump, ahogy azt megszokhattuk, impulzív reakcióval válaszolt a helyzetre: bejelentette, hogy új, százszázalékos vámokat vet ki minden kínai termékre, valamint szigorú szoftverexport-ellenőrzéseket vezet be. Érdekes módon a legfrissebb kínai korlátozások közvetlen reakcióként értelmezhetőek, hiszen tizenkét nappal korábban az Egyesült Államok hasonló lépéseket tett, amelyek a kínai technológiai cégeket célozták meg. E korábbi intézkedések sokkal kevesebb figyelmet kaptak az amerikai médiában, mintha csak a szokásos forgatókönyvet követnénk: amikor az Egyesült Államok gazdasági szankciókat vezet be, Kína válaszlépései mindig is jelentős felháborodást generáltak az amerikai közvéleményben. (Trump Targets China's Tech Sector by Expanding Trade Blacklist, wsj.com, 2025.09.29.)
"Ne tévedjenek, ez Kína harca a világ ellen" - hangoztatta Scott Bessent, az amerikai pénzügyminiszter, aki Peking exportellenőrzését "elfogadhatatlan" lépésnek titulálta. Harciasan hozzátette: "mi és szövetségeseink nem hagyjuk, hogy egy pekingi bürokratákból álló csoport parancsoljon nekünk és irányítson minket." A lényeg, hogy az Egyesült Államok globális kereskedelmi háborút indított több mint száz ország ellen, mindezt anélkül, hogy világos tervekkel rendelkezett volna a konfliktus kezelésére, és figyelmen kívül hagyva a saját magára nézve fennálló kockázatokat. Ez a lépés az arrogancia és a gőg megtestesülése volt.
Bessent merészségén (vagy talán teljes téveszméjén) csak nevetni lehet. Azok az országok, amelyeket ő Kína ellen akar bevonni, elsősorban éppen annak az amerikai agressziónak az áldozatai, amelyre Kína reagál. Indiát 50 százalékos vámmal próbálják az amerikaiak rákényszeríteni, hogy ne vásároljon orosz kőolajat. Dél-Korea elnöke azt mondja, hogy az USA által követelt sarc megfizetése csődbe vinné az országát. Japán is megtagadja a sarc megfizetését. Európa saját bevallása szerint nyáron kénytelen volt elfogadni az egyik legmegalázóbban egyenlőtlen szerződést a történelme során. Kanadát rendszeresen annektálással fenyegeti Trump. Az USA szó szerint arra kéri az áldozatait, hogy ítéljék el Kínát azért, mert velük ellentétben tökös, és visszavág. Egyébként ugyancsak Bessent májusban még azzal hencegett, hogy Trump vámjai lehetővé tesznek egy "nagy bekerítési stratégiát" Kína elszigetelésére.
Mára világossá vált, hogy a tervek nem éppen az amerikaiak által megálmodott irányba haladnak. Júliusban az amerikai ipar tevékenysége drámai mértékben zsugorodott, ami kilenc hónap óta a legnagyobb visszaesésnek számít. Ennek oka a foglalkoztatottak számának gyorsuló csökkenése, amely a megrendelések folyamatos visszaesésével függ össze. A gyári foglalkoztatás mutatója olyan mélypontra süllyedt, amire már több mint öt éve nem volt példa. Ez arra utal, hogy a gyártók a magasabb vámok és a gyengülő kereslet következtében próbálnak költségeiket csökkenteni. Az első félévben a fogyasztói kiadások és az üzleti befektetések is visszaestek. (US Manufacturing Contracts at Fastest Pace in Nine Months, bloomberg.com, 2025.08.01.)
A Trump által bevezetett vámok ellenére szeptemberben a kínai export 8,3 százalékkal nőtt, ami a legdinamikusabb bővülés az elmúlt fél évben. A GDP-növekedés szempontjából a fejlett országok teljesítménye elmarad a várakozásoktól: jelenleg 1,6 százalékos növekedést mutatnak, míg a prognózis 1,9 százalék volt. Ezen belül az Egyesült Államok különösen gyengén teljesít, hiszen a várt 2,7 százalék helyett csupán 2 százalékos növekedést mutat. Ezzel szemben Kína kedvezőbb eredményekkel zár, hiszen a várt 4,6 százalék helyett 4,8 százalékos növekedést ért el.
A világ legnagyobb országainak gazdasági erejéről szóló nemzetközi becslések, amelyek a legfrissebb, 2024-es pénzügyi statisztikákat is figyelembe veszik, csak megerősítették, hogy Kína gazdaságának reáltermelési mérete - amelyet a valódi nemzetközi gazdasági erő legmegbízhatóbb mérőszámának tekintenek - ma már jelentősen nagyobb (14,5 billió dollár), mint az egész Nyugaté, még Japánnal együtt is (13,5 billió).
Kína napjainkban a világ egyedüli gyártási szuperhatalmaként tűnik fel, hiszen termelése felülmúlja a nyolc legnagyobb gyártó ország összesített termelését. 2020-ban Kína a globális bruttó gyártási termelésnek 35 százalékát biztosította. Ez a szám magában foglalja az Egyesült Államok (12 százalék), Japán (6), Németország (4), India (3), Dél-Korea (3), Olaszország (2), Franciaország (2) és az Egyesült Királyság (2) együttes teljesítményét is, ami egyértelműen tükrözi Kína domináló szerepét a gyártási szektorban.
Kína iparosodása páratlan jelenség a történelemben. Legutóbb akkor történt hasonló fordulat, amikor az Egyesült Államok az első világháború előtt felülmúlta az Egyesült Királyságot, ezzel megdöntve a "gyárkirály" trónját. Az Egyesült Államoknak közel egy évszázadra volt szüksége ahhoz, hogy a globális ipari vezető szerepére lépjen, míg Kína mindezt mindössze 15-20 év alatt véghez vitte. Összességében elmondható, hogy Kína iparosodásának sebessége páratlan a világ bármely más országához képest. Az Egyesült Államok viszont minden lehetséges módon igyekszik Kína ritkaföldfémek feletti ellenőrzését indokolatlan támadásként feltüntetni, ami nemcsak ironikus, hanem szánalmasan groteszk is, hiszen ez csupán válaszlépés az amerikai vámagresszióra, amelyet Trump indított a világ ellen. Kína valójában nem a világot támadja, hanem visszavág azoknak, akik eddig büntetlenül zsarolták és támadták másokat.
Nyilvánvalóan szokatlan érzés Amerika számára, hogy először kénytelen megízlelni a saját keserű piruláját, de most majd talán végre rádöbben, hogy Kínával nem érdemes kekeckedni, mert beletörhet az agyara. Kína ritkaföldfém-akciója legfeljebb az amerikai katonai-ipari komplexum ellen minősül támadásnak, és ez jó. Hszi Csin-ping Nobel-békedíjat érdemel.
