A távoli vidékeken barangoló kutya is képes visszatalálni otthonába: most bemutatjuk a tudományos hátteret.

Lassie története valójában nem csupán egy fiktív mesének számít: az eltévedt kutyák hazatalálásának tudományos magyarázata is létezik, amely érdekes aspektusokat tár fel. Nézzük meg részletesebben, hogyan is működik ez a jelenség!

A kötelező olvasmányok sora az alsótagozatos éveinkben gyakran nem volt képes igazán megragadni a figyelmünket. Ennek ellenére akadt néhány mű, amely mégis képes volt elvarázsolni a kisiskolásokat. Eric Knight "Lassie hazatér" című regénye számomra ilyen emlékezetes olvasmány volt. Hihetetlen kalandokat élt át az a skót juhászkutya; és talán még lenyűgözőbb, hogy a valóságban is léteznek olyan csodálatos hazatérések, amelyek megérintik a szívünket.

Idén januárban például a két és fél éve elkóborolt Zeusz talált vissza a tiszakécskei családjához. A kutyát 2013-ban fogadta be a család, és ugyan volt benne chip, ahhoz rossz telefonszámot rendeltek. Zeusz 2021 nyarán tűnt el, hónapokig keresték őt, eredménytelenül. A család aztán időközben elköltözött, az eb viszont mégis visszatért az előző ház környékére. Így mikor a neten Zeusz gazdáját keresték, az édesanya azonnal hívta a tiszakécskei ebrendészetet.

- nyilatkozták.

Amerikában számos szívszorító történet született olyan kutyákról, akik hűségesen visszataláltak gazdáikhoz. Például 2015-ben egy Georgia May nevű mentett kutyus 56 kilométert tett meg, hogy hazajusson San Diegóból, miután kirándulás közben elszakadt gazdáitól. A hűséges Laser, egy beagle, 2010-ben a tűzijátékok zaja miatt menekült el winnipegi otthonából, és hat héttel később, tele kalandokkal, visszatért családjához. Talán a leglenyűgözőbb történet Bobbie-é, a border collie keverék kutyáé, aki 1924-ben veszett el egy autóstúra során. Bobbie nem kevesebb mint hat hónapon át, összesen 4500 kilométert gyalogolt Indiánától Oregon állambeli Silvertonig, számos hegyvidéki ösvényen küzdve az út során, hogy végül újra találkozhasson a családjával.

De mégis hogyan tudnak ezek a kutyák ilyen döbbenetes utakat megtenni? A szakértőknek van rá tudományos magyarázata.

A kutyák iránykövetési ösztönét valószínűleg a szürke farkastól örökölték, amely egykoron hatalmas területeket járt be Eurázsia különböző részein. Ezen a földrészen történt a kutyák háziasítása is, ami jelentős lépést jelentett az ember és a kutya közötti különleges kapcsolat kialakulásában.

Zazie Todd, az állatviselkedés szakértője, úgy véli, hogy a kutyák is képesek mentális térképet létrehozni a környezetükről, hasonlóan az emberekhez. Azonban a kutyák esetében ez a képesség valószínűleg eltér a miénktől, mivel főként a szaglásukra támaszkodnak a tájékozódás során.

Nem véletlen, hogy a legképzettebb szimatú kutyák a rendőrség szárnyai alatt tevékenykednek: képesek pillanatok alatt kiszagolni a bombákat vagy a drogokat. Emellett az egészségügyben is jelentős szerepet játszanak, hiszen szaglásukkal képesek észlelni olyan betegségeket is, mint a COVID-19 vagy a diabétesz.

A kutyák rendkívüli képességekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy az ismerős helyszíneket az érzékszerveik – a látás, a szaglás és a hallás – segítségével beazonosítsák. Bridget Schoville, az ASPCA menedék viselkedési tudományának vezetője rámutat, hogy egyes kutyák képesek navigálni azáltal, hogy "felismerik az otthonuk és a jelenlegi helyük viszonylagos elhelyezkedését egy közös mérföldkőhöz képest". Ezeket a referenciapontokat felhasználva a kutyák magabiztosan tudnak visszatalálni a hazájukhoz.

A vándormadarak, a lazac vagy a bálna csak néhány azon állatok közül, melyek úgynevezett magnerorecepcióval tájékozódnak, azaz érzékelik a Föld mágneses mezejét, és ezt használják az orientációhoz. Hogy pontosan milyen szerveik irányítják mindezt, nem tudni - az egész képesség meglehetősen zavarba ejti a tudósokat.

A kutyák is a belső iránytűvel megáldott állatok közé sorolhatók - ezt a felfedezést egy 2020-as cseh tanulmány hozta napvilágra. A kutatás során 27 vadászkutyát vontak be egy három éven át tartó kísérletbe, amelynek keretében az ebek több mint 600 terepgyakorlatot teljesítettek.

Ezekben a kutatásokban a tudósok GPS nyomkövetőt és kamerát szereltek fel a kutyákra, mielőtt szabadjára engedték őket egy ismeretlen erdős területen. Az állatok átlagosan 1,5 kilométeres távolságra merészkedtek a fák közé. Amikor a gazdáik visszahívták őket, a kutyák 60 százaléka a szaglására támaszkodva találta meg az utat, ami végül visszavezette őket a gazdijukhoz.

A másik 30 százalékuk viszont egészen eltérő irányba indult. Ezek a kutyák egy különleges felfedező technikát alkalmaztak, amelynek során a megszokott ösvényt egy teljesen ismeretlen területre cserélték.

A kutatók ezt a módszert "iránytű futásnak" nevezték el. Megfigyeléseik alapján azok a kutyák, akik a szaglás helyett inkább a mágneses mező érzékelésére támaszkodtak, gyorsabban rátaláltak az emberi társaikra. Ez alapján a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy az ebek valószínűleg összevetik a mentális térképüket a körülöttük lévő mágneses mezővel, hogy könnyebben tájékozódjanak, amikor elveszítik az irányt.

Átlalánosságban elmondható, hogy "a kutyáknak nincs lehetősége megtanulni, tapasztalatot szerezni vagy begyakorolni egy távoli helyről való hazatérést". Erre Hynek Burda, a német Duisberg-Essen Egyetem zoológus professzora hívta fel a figyelmet. Szerinte azért van ez így, mert a modern házikedvenceket már úgy tenyésztik, hogy minél közelebb akarjon lenni a gazdijához.

- tette hozzá Monique Udell, aki az Oregon Állami Egyetem ember-állat interakcióval foglalkozó laborjának vezetője.

A szakértők egybehangzó véleménye szerint, amikor egy kutya eltűnik, az nem csupán számunkra, hanem számukra is igazi rémálom. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy folyamatosan odafigyeljünk hűséges négylábú barátainkra, hogy elkerüljük a kóborlásukat. Emellett mindenképpen érdemes gondoskodnunk arról, hogy a kutyánk mikrochippel legyen ellátva, vagy viseljen olyan nyakörvet, amelyen a gazdi telefonszáma is szerepel.

Természetesen, a fenti mesék tanulsága alapján tudjuk, hogy ez nem mindig biztosíték az állatok hazajutására. Azonban az ő kiemelkedő tájékozódási képességük folyamatosan táplálja bennünk a reményt, hogy a Lassie-hez vagy éppen Zeuszhoz hasonlóan, az elkalandozott kutyusaink is végül biztonságban hazaérkeznek.