A napelemes rendszerek jövője: idén 15 ezer ember kerül ki a szaldós elszámolásból. Milyen lehetőségeik maradnak?
Tavaly egy új fejezet kezdődött a háztartási napelemes rendszerek világában, amikor is megszüntették a szaldó elszámolást. Az ezt követő bruttó elszámolás nem kínálja már azokat a vonzó előnyöket, amelyek korábban jellemezték az otthoni napelemek üzemeltetését, így nem meglepő, hogy az új telepítések iránti érdeklődés is csökkenő tendenciát mutat. Évről évre azonban egyre több háztartás kényszerül szembenézni a bruttó elszámolás kihívásaival, hiszen tíz év elteltével mindenkinek el kell búcsúznia a szaldós kedvezményektől. Mit tehet az idén 15, jövőre pedig már 20 ezer háztartás, akik így találják magukat?
Tízezrek töprenghetnek azon, mit kezdjenek a szaldó elszámolásból kieső napelemes rendszereikkel. Idén több mint 15 ezer háztartás (a MEKH akkori adatai szerint 2015-ben egészen pontosan 15 136 háztartási méretű napelemes kiserőmű (hmke) létesült) szembesül azzal, hogy kikerülnek a rendkívül kedvező elszámolásból, ami egyesek esetében akár az áramszámla komoly emelkedésével is járhat.
A napelemes rendszerek kezdeti elterjedése jelentős anyagi befektetést igényelt, amihez tavaly év elején eltörölt szaldó elszámolási rendszer nagyban hozzájárult. Ennek a rendszernek az alapelve az volt, hogy a háztartások a napelemek által nyáron, napfényes időszakokban megtermelt és a hálózatba betáplált áramot éjszaka, valamint télen, amikor a termelés alacsonyabb volt, egy az egyben felhasználhatták. Az elszámolás éves szinten történt, ahol a betáplált energia mennyiségéből levonták a felhasznált áramot, így csak a fennmaradó mennyiséget kellett megfizetniük. Ha pedig a háztartás többletet termelt, azt visszatérítették vagy jóváírták.
Az újonnan bevezetett rendszerek kapcsán tavaly szeptember elejétől kezdve – egy visszamenőleges, később alkotmányellenesnek minősített és javítandónak ítélt jogszabály révén – a kormányzat a szaldó elszámolást bruttó elszámolásra módosította. Ez a váltás mennyiségi elszámolás helyett díjalapú rendszert jelent, ami azt jelenti, hogy a háztartási napelemek által termelt, valamint a hálózatba visszatöltött (tehát a termelés időpontjában a háztartásban el nem használt) áramot eltérő tarifák szerint számolják el. A termelt áramért alacsonyabb, 5 forint/kilowattóra díjat, míg a hálózatból vételezett áramért magasabb, átlagos fogyasztásig 36, azon felül pedig 70 forint/kilowattóra díjat kell fizetni.
A potenciális befektetők annyira elriadtak ettől a rendszertől, hogy szinte teljesen megbénult a korábbi években, különféle – néha kínkeserves, néha viszont zökkenőmentes – támogatási programok révén felélénkített lakossági napelemes piac. Ennek a piacnak a szereplői is kifejtették véleményüket a HVG-nek.
A piacon aktív napelemes vállalkozások idén még azzal a bevétellel számolhatnak, amiket a korábbi programok lassabban végigfutó projektjeivel kapcsolódó megrendelések jelentenek, illetve ott lehetnének még a falusi otthonfelújítási támogatás révén esetleg beeső további pénzek, jóllehet ezek száma feltételezhetően elenyésző lehet, mivel meglehetősen szűkre szabták a jogosultak körét és a támogatási arány (hogy a beruházás költségeinek mekkora arányát fedezi a támogatás) is alacsonyabb lett a korábbiakhoz képest.
De mit kezdhet magával az a közel 15 ezer háztartás, amelyik most esik ki a szaldóból? Milyen trükkökkel, módszerekkel, korszerűsítéssel biztosíthatja, hogy továbbra is kedvezően tudja fenntartani (a mára feltehetően már rég megtérült) beruházását, és elkerülni, hogy elszálljon az áramszámlája?
Az őszi, téli és tavaszi hónapok során kihasználható H-tarifa különösen kedvező lehet hőszivattyúk és split klímák üzemeltetése esetén, hiszen ezek a hatékony fűtési megoldások igénylik a megfelelő árakat az elektromos áramra. A kilowattóránkénti körülbelül 23 forintos díj lehetővé teszi, hogy a felhasználók jelentős megtakarításokat érjenek el, hiszen ez csak 18 forint a hagyományos 31 forintos alaptarifához képest. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez az árkedvezmény csupán október 15. és április 15. között vehető igénybe, így a fűtési szezonra érdemes előre tervezni. Ebben az időszakban a napelemek termelése is csökken, ezért a saját energiaellátás nem biztos, hogy elegendő lesz a fűtéshez. Emellett a H-tarifa alkalmazása során figyelembe kell venni a lehetséges buktatókat is, amelyek a költségek és a hatékonyság szempontjából egyaránt befolyásolhatják a döntéseinket.
Ez a megoldás elsősorban azok számára ideális, akik már rendelkeznek hőszivattyúval, és a megfelelő villanyórával is bírnak. Ha azonban ez nem áll fenn, akkor az amperbővítés, az otthoni elektromos hálózat átalakítása (mivel a H-tarifás fogyasztókat külön kell kezelni a különböző elszámolási módok miatt), esetleg a villanyóra cseréje, valamint a hőszivattyú beszerzése és telepítése is szükséges lehet. A Yuxta Kft. szakértői szerint mindez a lakossági felhasználóknak akár félmillió forintos egyszeri költséget is jelenthet.
Bár nem mindenki számára biztos, hogy ez a megoldás kifizetődő, mégis jelentős előnyökkel járhat azoknak, akik korábban elektromos kazánokat, fűtőpaneleket vagy fűtőfóliákat használtak a napelemek mellett. A hőszivattyúk energiahatékonyságuk révén önállóan is kedvezőbb működési költségeket kínálnak, de H-tarifával még inkább gazdaságosabbak lehetnek, mint a hagyományos elektromos fűtőberendezések. A különbséget leginkább az energiahatékonysági mutató, azaz a COP (Coefficient of Performance) tükrözi, amely megmutatja, hogy egy adott készülék 1 kW elektromos energiából hány kW hőenergiát képes előállítani. A hőszivattyúk esetében ez az érték általában 3-6 között mozog, míg az elektromos fűtésnél 1 vagy annál alacsonyabb. Ezért a hőszivattyúk alkalmazásával elérhető, hogy a villanyszámlák ne szökjenek az egekbe, ezzel jelentős költségmegtakarítást érhetünk el.
Első pillantásra logikusnak tűnik, hogy tárolókapacitás rendszerbe állításával javítsunk a szaldó-bruttó átállás negatív mérlegén. Ez volt az egyik fő érv a legutolsó, kimondottan napelemes támogatási program a Napenergia Plusz Program (NPP) népszerűsítése során is. Egy ilyen beruházás mellett szólhat, hogy a napelemek többlettermelése elraktározható, a többlettermelést nem kell alacsony áron feltölteni a hálózatba, és az akkumulátorok ára is sokat esett az elmúlt években. Itt is vannak buktatók és bizonytalanságok.
A napelemes rendszerek működésével kapcsolatos bizonytalanságok gyakran abból erednek, hogy a háromfázisú hálózati kapcsolat különböző fázisainak elszámolása nem mindig világos. Különösen a korábbi, főként a szaldós időszakban telepített napelemek inverterei, amelyek a napelemek által termelt egyenáramot a hálózati váltakozó árammá alakítják, nem mindig képesek akkumulátorok integrálására. Ráadásul ezek az inverterek szimmetrikus áramtermelést biztosítanak, ami azt jelenti, hogy minden fázison azonos mennyiségű áramot tudnak leadni – legfeljebb a legalacsonyabb áramfogyasztási igényű fázisra vonatkozóan. Ez okozhat problémát, hiszen az egyes fázisokban eltérő áramigények merülhetnek fel egy adott időpontban, ami megnehezíti a hatékony energiafelhasználást és a rendszer optimalizálását.
A jelenlegi elszámolási rendszer sajátos kihívásokat hordoz magában, különösen akkor, amikor a fürdőszobában a mosógép üzemelése miatt megnövekszik az energiaigény. Ezzel párhuzamosan a többi helyiségben, ahol csupán néhány lámpa világít, az energiafogyasztás jelentősen alacsonyabb szinten marad. Ilyenkor a szimmetrikus inverter nem tudja hatékonyan kiegyenlíteni a terhelést: azonos mennyiségű áramot biztosít minden fázison, és ahol kisebb az igény, ott a felesleges áramot olcsón a hálózatra juttatja. Ugyanakkor a fázison, ahol nagyobb a kereslet, ott a hálózatról drágán vételezi a szükséges energiát. Az akkumulátorok integrálása egy ilyen rendszerbe még bonyolultabb helyzeteket teremt: elképzelhető, hogy az akkumulátorokkal olcsón termelünk áramot a hálózat számára, miközben a mosógép működtetése drága hálózati árammal történik. Erről a problémáról Kurucz Balázs, a Yuxta cégvezetője is figyelmeztetett. E témával kapcsolatban már tavaly januárban beszámoltunk a NPP kapcsán, amely idén befejeződött.
Ha ezt a kihívást szeretnénk megoldani, akkor nemcsak az akkumulátorok beszerzésére kell figyelnünk (egy 10 kWh kapacitású egység már nettó 800 ezer forintért elérhető), hanem egy új inverter megvásárlásával, valamint a tervezési és telepítési költségekkel is kalkulálnunk kell. Ezek a kiadások összességében akár bruttó másfél-kétmillió forintra is rúghatnak, ami jelentős terhet jelenthet egy ilyen kiegészítő beruházás esetén.
Fontos megemlíteni, hogy az akkumulátorok csupán a napi energiaigényt tudják kielégíteni, és ez leginkább akkor lehetséges, ha a napelemek napközben megfelelő mennyiségű energiát termelnek, ami jellemzően a napfényes hónapokban fordul elő. Télen, amikor a fűtés szükségessé válik, ez a rendszer nem mindig képes elegendő energiát biztosítani. Például egy hőszivattyús fűtési rendszer napi 20-30 kWh energiafogyasztása mellett gyakran csak 3-5 kWh napelemes termelés áll rendelkezésre, még a tárolóval kiegészített napelemes rendszerek esetében is.
Tudatos fogyasztással optimalizálhatjuk is a rendszert. Önmagában már az is valami, ha magunk indítjuk be a déli órákban a mosógépet (ha otthon vagyunk), vagy időzítjük a klíma irányítóját a várható legnaposabb időszakokra.
Képzelj el egy olyan okosotthon-rendszert, amely nem csupán kényelmes, hanem a legnagyobb biztonságot is nyújtja! Ez a rendszer folyamatosan kapcsolatban áll a nagyfogyasztókkal, figyeli a napelemek termelését, és úgy állítja be a fogyasztást, hogy a legoptimálisabb időszakokban, amikor a megújuló energiaforrásokból származó áram a legolcsóbb, használja az energiát. Így nemcsak a pénztárcánkat kíméljük, hanem a fenntarthatóságot is elősegítjük. A jövőben ráadásul a tudatos energiafogyasztásért akár jutalmat is kaphatunk az áramszolgáltatóktól. A 2024 végén életbe lépő MEKH-rendeletek révén ugyanis már jogi keretek között létezik lehetőség új rendszerhasználati díjkategória bevezetésére (KIF IV.), amely lehetővé teszi, hogy a napszakokhoz igazodva eltérő díjakat alkalmazzanak. Ezzel a fejlődéssel a fenntartható energiafogyasztás nemcsak elvárás, hanem egyben anyagi előny is lehet számunkra.
Természetesen az okosotthon-rendszerek kiépítése nem olcsó mulatság. A költségek széles spektrumot ölelnek fel: a néhány százezer forinttól egészen a milliós tételekig terjedhetnek. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy egy ilyen beruházás önmagában is hozzájárulhat az energiamegtakarításhoz – erről már két éve beszéltünk –, és rendkívül hatékonyan segíthet a napelemes energiatermelés és a fogyasztás összehangolásában, lehetővé téve ezzel, hogy a rendelkezésre álló energiafelesleget a lehető legjobban kihasználjuk.
Brázai Miklós, a Yuxta Kft. energiapiaci szakértője úgy véli, hogy a szaldóból kiesett rendszerek mindegyike sajátos helyzetet képvisel, így nehéz egy általános piaci megoldást kidolgozni arra, hogyan lehetne ezeket úgy átalakítani, hogy a bruttó elszámolásba történő átterelés ne hátráltassa a tulajdonosokat. A helyzetet tovább súlyosbítja az évek óta zavaros és félbemaradt jogszabályi keretek, amelyek még inkább megnehezítik a helyzet rendezését.
Azok számára, akik nem szeretnének a szaldóból való kiesés utáni teendőkkel bajlódni, idén tavasszal új lehetőség nyílott: napelemeik többlettermelését a hivatalos átvételi árnál magasabb áron értékesíthetik. Az első hazai aggregátor cég már az első hónapjában a hivatalos átvételi ár háromszorosát kínálta. Itt nincs szükség jelentős beruházásokra, csupán némi adminisztrációra, és a szolgáltató főként a szaldóból kiesett felhasználókra fókuszál. Azonban kérdéses, hogy meddig tudják fenntartani ezt a magasabb árat, különösen, hogy a megújuló energiatermelési kapacitások folyamatos bővülése mellett egyre gyakoribbak a negatív árak is: április végén például már mínusz száz eurós megawattóránkénti árakat tapasztalhattunk.
Kétségtelen, hogy az elkövetkező években egyre többen kényszerülnek majd mérlegelni, mit tegyenek, ha kisodródnak a szaldós rendszerből. 2016-ban már 20,5 ezer háztartási méretű kiserőmű (hmke) alakult, és számukra jövőre elérkezik az a pillanat, amikor a bruttó elszámolásra kell átállniuk, ami számos pénzügyi kérdést vet fel.
