"A templom valójában az ember lelkében rejlik; nem szükséges hozzá egy konkrét épület."
Ország Lili művészete mélyen gyökerezik az üldöztetés és apja elvesztésének fájdalmában. A képzőművészeti főiskolán szerzett diplomáját követően az Állami Bábszínházban díszletfestőként, majd báb- és látványtervezőként bontogatta szárnyait. Munkáiból most egy különleges tárlat tekinthető meg a Kiscelli Múzeumban, ahol a nézők betekintést nyerhetnek lelki világába és kreatív kifejezésmódjába.
"A templom valójában az ember lelkében rejlik; nem szükséges hozzá egy konkretizált építmény."
„Emlékszem, 1965-ben, amikor Ország Lili az egyik barátjának mesélte a kamaszkori élményeit. Az ungvári gettóban férfiak zsoltárt énekeltek a szabad ég alatt, és ez a pillanat mélyen bevésődött az emlékezetébe; úgy érezte, hogy a deportálásra váró vallásos zsidók a hangokból egyfajta templomot teremtettek. A festőművész családja 1944-ben csodával határos módon menekült meg a haláltábor felé tartó vonattól, majd Budapestre bújtak el hamis iratokkal. Az apja azonban visszatért Ungvárra, ahol börtönbe került, és 1953-ban ott is hunyt el. A család értesült a haláláról, de sosem találták meg a sírját, így az egykori bortermelő nagygazda nyughelye ismeretlen maradt számukra. Ország Lili művészetét mélyen átjárta ez a múlt, az üldöztetés és az apja elvesztése; nem meglepő, hogy elkötelezte magát az áldozatok emlékének megőrzése mellett.”
A Fővárosi Képtár lenyűgöző kiállítása körülbelül 50 festményt és 70 grafikát vonultat fel, mindezt a Kiscelli Múzeum impozáns templomterében, amely egykor a Schmidt-kastély része volt, és a festőművészet iránti elkötelezettséget tükrözi. Ebben a grandiózus környezetben szinte észrevétlenül eltűnik a kis, elzárt szeglet, amely Ország Lili és férje, Majláth György gyógypedagógus egykori I. kerületi lakásának apró mása. A mindössze 32 négyzetméteres tér, amely egyszerre szolgált nappaliként, hálószobaként, műhelyként és festményraktárként, adta otthon a festőnő teljes életművének megalkotásához szükséges inspirációnak. A szűkös környezet ellenére Ország Lili alkotóképzelete szinte határtalan volt, bár a szabad művészi tevékenységre kevés lehetősége adódott. A képzőművészeti főiskolai diplomájával nem tudott elhelyezkedni, így 1950 és 1954, valamint 1960 és 1978 között, haláláig az Állami Bábszínház díszletfestőjeként, valamint báb- és látványtervezőként dolgozott.
