Herendi Gábor megosztotta érzelmeit és tapasztalatait a válásáról, amely mély nyomot hagyott benne. A művész számára ez az időszak nemcsak a magánélete, hanem a szakmai pályafutása szempontjából is kihívásokkal teli volt. Kifejezte, hogy bár a döntés nehé

A rendszerváltás óta legnagyobb népszerűségnek örvendő magyar filmek sorában a "Hogyan tudnék élni nélküled?" és Herendi Gábor "Futni mentem" című művei szoros versenyt futnak egymással. A november végén debütált film már több mint 700 ezer nézőt vonzott, így a rendező újabb rekordot állított fel, hiszen első alkotása, a "Valami Amerika" eddig "csak" 529 ezer nézőt ért el, ezzel a harmadik helyet foglalva el a legnézettebb filmek listáján az elmúlt 25 évben. Az utóbbi időszakban szinte mindenki fültanúja volt Herendi Gábor nevének, pedig a rendező karrierje kezdetben nem a filmiparban indult.

A 64 éves filmrendező, filmproducer és forgatókönyvíró fogorvosnak tanult, aztán reklámfilmes lett, majd jöttek a nagy sikerű játékfilmjei, melyekkel azonnal belopta magát a nézők szívébe.

Az édesapám fogorvos, édesanyám pedig fogtechnikus volt, így a gyerekkorom színhelye valójában a rendelőnk volt. Olyan környezetben nőttem fel, ahol gyakran megfordultak híres színészek és rendezők. Fábry Zoltán, aki a család jó barátja volt, mindig figyelmeztette apámat: "Ne hagyd, hogy a gyerek rendező legyen, mert csak a cipője mellett fog járni!" Noha ezek a szavak nem tántorítottak el a kamaszkori álmaimtól, a Színművészeti Főiskolára jelentkezéshez akkoriban szükséges volt egy diplomára is. Herendi Gáborként azonban mégis boldogan éltem meg a szenvedélyemet, és élveztem azt, amit csináltam.

Mindegy, milyen, jó volt a fogorvos is. Jelentkeztem a Színművészetire, négy-öt évig nem vettek fel, addig fogorvosként dolgoztam. Apám legnagyobb örömére - tette hozzá.

Bár a reflektorfény gyakran ráirányítja a figyelmet, a rendező magánélete mégis rejtve marad a nyilvánosság elől. Most azonban felfedett egy titkot: harmonikus családi háttérből érkezve mindig is vágyott arra, hogy saját családja legyen. Ma már büszke kétgyermekes édesapaként él, ahol lánya, Rozi egy reklámügynökségnél kamatoztatja kreatív tehetségét, míg testvére, Máté a mesterséges intelligencia világában bontogatja szárnyait.

A fiam és a lányom között 14 hónapnyi különbség van, és kisebb korukban annyira hasonlóak voltak, hogy szinte ikreknek tűntek. Igazi csodagyerekek voltak, soha nem kellett velük vitatkoznom. Most már felnőttek, de a kötelékük a mai napig szoros; Londonban osztoznak egy lakáson - mesélte Herendi a Best Podcastben, aki jelenleg már nem a gyermekeik édesanyjával él.

Miután Andreával összeházasodtunk, az azt követő években mind a kettőnk életében, munkájában óriási változások történtek, ezáltal mi is változtunk, az egyikünk jobbra, a másikunk balra fejlődött. Majd azon vettük észre magunkat, hogy nem egy irányba, inkább szétfele megy az életünk - fogalmazott a Futni mentem rendezője, aki bevallotta: bár nem volt könnyű az az időszak, mindent megtettek azért, hogy a gyermekeik a lehető legkevesebbet sérüljenek.

A válás mindig nehéz, különösen akkor, ha gyerekek is érintettek. Rozi és Máté éppen tizenhárom és tizennégy évesek voltak, amikor a családi kötelékek megrepedtek. Az érzelmi terhek, mint a lelkiismeret-furdalás, folyamatosan kísértettek, ezért a válás után mindent megpróbáltam, hogy apukaként helytálljak, sőt, néha még túl is teljesítsem a várakozásokat. Bízom benne, hogy a gyermekeim lelkivilágát nem rázta meg túlságosan ez a nehéz időszak - tette hozzá az édesapa, reménykedve a jövő fényében.

Herendi Gábor boldog és szerencsés embernek tartja magát, hiszen válása után nem sokkal újra rátalált a szerelemre, ezúttal második felesége, Herendi-Mihók Ildikó személyében.