Balla Eszter színésznővel legújabb színházi produkciója kapcsán folytattunk izgalmas beszélgetést.

Balla Eszter, a tehetséges színésznő, nemcsak a színpadon, hanem a magánéletben is izgalmas történeteket osztott meg. Karrierje során számos emlékezetes szerepet játszott, de mostanában a családi élet és egy új szenvedély irányába is felfedezőútra indult. Eszter elmesélte, hogyan találta meg az egyensúlyt a szórakoztatóipar kihívásai és a családja iránti elkötelezettsége között, valamint azt is, hogy milyen új hobbikba kezdett, amelyek új fényt hoztak életébe. A színésznő szavai mögött a szenvedély és a kitartás ereje áll, amely inspiráló lehet mindazok számára, akik hasonló úton járnak.

Balla Eszter a Centrál Színházban bemutatott "Egy bizonyítás körvonalai" című dráma kapcsán osztotta meg gondolatait, melyek a darab és saját élete közötti párhuzamokat vizsgálták. Szívből jövően beszélt a felelősségvállalás fontosságáról, valamint a szakmai és magánéletében betöltött sokrétű szerepeiről. A háromgyermekes színésznő különös figyelmet szentelt annak is, hogy az analóg fényképezés révén újra felfedezte gyermekkori lelkesedését és kreativitását.

Mennyire élvezed az interjúk során megosztani a gondolataidat?

A beszélgetések dinamikája mindig változó. Vannak olyan kérdések, amelyek szinte minden alkalommal előkerülnek, és ez teljesen normális. Azonban van egy téma, amely soha nem kerül szóba, és lehet, hogy nem is merném megosztani másokkal.

A Centrál Színházban frissen bemutatott, Egy bizonyítás körvonalai című dráma jó kiindulópont egy tartalmas beszélgetéshez, hiszen a darab sokakat foglalkoztató kérdéseket feszeget. Testreszabott feladat volt a túlkontrolláló nővér szerepét játszanod?

A személyiségem merőben eltér Claire karakterétől, de örömmel vettem a lehetőséget, hogy megformáljam őt. A darabban minden szereplő jelleme ambivalens, és mindenki nézőpontja érvényes a maga módján. A közönség azonban inkább a főszereplővel tud azonosulni. Az előadás célja, hogy felfedje a helyzetben rejlő komplexitást és ellentmondásokat.

A cím, "Egy bizonyítás körvonalai," valóban rejtélyes és sokféleképpen értelmezhető. A "körvonalak" kifejezés utalhat arra, hogy a bizonyítás egy komplex gondolatmenet kereteit jelöli meg, amelyben a részletek és az érvek fokozatosan bontakoznak ki. Ez a cím arra is utalhat, hogy a bizonyítás nem csupán a végső konklúzióról szól, hanem a mögöttes logikai struktúrákról és azokat körülvevő kontextusról is. A "körvonalak" szimbolizálhatják azokat az alapvető tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni ahhoz, hogy egy érvet vagy teóriát teljes mértékben megértsünk. Egy másik lehetséges értelmezés a bizonyítás során felmerülő kérdések és kétségek árnyalt bemutatására utalhat, ahol a körvonalak a még tisztázásra váró, homályos részeket jelképezik. Így a cím arra ösztönözheti az olvasót, hogy mélyebben elgondolkodjon a tudományos és filozófiai bizonyítások természetén, valamint azok határain. Összességében a "körvonalak" kifejezés gazdag jelentéstartalommal bír, amely a tudás mélyebb megértésére és felfedezésére invitál.

A darab egy lenyűgöző felnövés történetét tárja elénk, amelyben Catherine, a fiatal nő, izgalmas utazásra indul önmaga felfedezésében. Az ő karaktere nem csupán a matematikai tehetsége miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert képes kihívásokkal teli környezetében, egy férfiak uralta szakmában megállni a helyét. A történet során nyilvánvalóvá válik, hogy Catherine-t nemcsak a zseniális, de zűrzavaros édesapja árnyéka nehezedik rá, hanem a társadalmi elvárások is, amelyek szerint a nők nem lehetnek egyenrangúak a tudomány világában. Bár az útja tele van nehézségekkel és kétségekkel, Catherine végül bátorságot merít, hogy vállalja a saját sorsát, és megmutassa, hogy a tehetség nem függ a nemtől. A darab rendkívül jól van megírva, tele van érzelmekkel és feszültséggel, így a nézők számára nem csupán a matematikai problémák, hanem a személyes harcok mélysége is megjelenik. Az erőteljes jelenetek és a karakterek komplexitása garantálja, hogy a közönség sokáig emlékezni fog Catherine történetére.

A szülőktől örökölt nehéz minták átvitele a következő generációkra gyakran magától értetődőnek tűnik, hiszen a családi környezet, a nevelési stílusok és a szociális interakciók mélyen befolyásolják a gyerekek fejlődését. Az érzelmi reakciók, a problémamegoldási stratégiák és az önértékelés mind olyan aspektusok, amelyek gyakran a szülők mintáiból erednek. Az ilyen örökség nem csupán a viselkedésre, hanem a gondolkodásmódra is kihat, ezért nem meglepő, hogy sokan úgy érzik, ezek a nehézségek generációkon átívelő hatást gyakorolnak. A tehetség kérdése viszont sokkal komplexebb. Az emberek hajlamosak megkérdőjelezni a tehetséget, mivel azt gyakran a született adottságokkal azonosítják, míg a nehéz minták öröklődését a környezeti hatásokkal és tanult viselkedésekkel magyarázzák. A tehetség nem csupán veleszületett képességek összessége, hanem a szorgalom, a kitartás és a megfelelő környezeti tényezők kombinációja is. Így a tehetség megítélése sokszor szubjektív, és a társadalmi normák, valamint az egyéni élmények befolyásolják. Az örökölt nehéz minták és a tehetség közötti ellentmondás folyamatosan jelen van a közbeszédben, hiszen a kettő összefonódik, de a hangsúlyok eltérőek lehetnek.

Egy instabil apa, egy távoli nővér és egy ismeretlen anya nem elegendő ahhoz, hogy egy személyiség stabilan kibontakozhasson. Egy magára hagyott gyermek, aki felnőtt szerepbe kényszerül, labilis huszonéves felnőtté válik, különösen, ha a környezete is tovább növeli a zűrzavart. Catherine esetében ezt a helyzetet még súlyosbítja a valóságtól való félelem. Az én karakterem gyermekkora is homályba merült; a darab során azonban feltárul a megoldás, amely segít megérteni a múlt hatásait.

Mesélj nekem arról, hogyan formálta az életedet ez a tapasztalat! Milyen érzések, élmények vagy tanulságok maradtak meg benned?

A világom felfedezésére sokáig nem voltam igazán kíváncsi, hiszen gyermeki ártatlanságom teljesen elvarázsolt. Szüleim elváltak, és édesanyám mellett egy nevelőapuka lépett be az életembe. Én voltam a legkisebb, mindig a nővéremre hárultak a feladatok, hiszen „az Eszti még kicsi, az Eszti nem tudja megcsinálni”. Ezt a helyzetet valahol élveztem is, hiszen tényleg nem voltam a legügyesebb a dolgokban (nevetek).

Szanaszét, teljesen zavarodott állapotban vágtam bele a dolgokba. Se tudatosság, se tervezés nem jellemzett akkor. Azóta sokat változtam, de a mai napig is keresem a válaszokat: ki is vagyok valójában, és mennyire formálta a múltam az, ahogyan a környezetem kezelt engem.

Egy színésznek egyébként is nehéz lehet a sok szerep között megtalálnia a saját személyiségét. Ezt tetézi, hogy a közönség is gondol rólad valamit, és a sajtó is találgatja, milyen lehetsz valójában. Mennyire formál ez téged?

Az ikonikus szerepeket, mint például a "Kontroll-maci", rendkívül nehéz elfelejteni vagy "lemosni". Hosszan töprengtem azon, miért kezdődnek a cikkek mindig ezzel a karakterrel, hiszen annyi más dologban is kipróbáltam magam! Mára azonban teljesen megbékéltem ezzel a helyzettel. A Párterápia című előadásban megformált hisztis nő szerepe viszont sokkal nehezebben emészthető számomra. Ezzel szemben a S.E.R.E.G. sorozatban a józan és megfontolt feleséget alakítottam, aki nem mellesleg komoly áldozatokat hoz a férje karrierjének érdekében.

Mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

Az egyik gyermekem szenvedélyesen szerette a lovaglást, és negyvenéves koromban én is felfedeztem ennek a hobbinak a varázsát, noha az állatoktól való félelmem még mindig ott lebegett a fejem fölött. Ahogy telt az idő, fokozatosan sikerült legyőznöm ezt a belső gátat. Később egy kutyát is befogadtunk - amit kezdetben elutasítottam -, és rögtön egy hatalmas, negyven kilós eb került a családunkba. Ekkor aztán még inkább szükségem volt arra, hogy megtanuljam, hogyan irányítsam a körülöttem lévő világot.

Hol rejtőzik most az elbűvölt kislány?

Az analóg fotózás iránti szenvedélyem mélyen gyökerezik a hagyományos képalkotás iránti tiszteletben. Számomra egy analóg fénykép varázsa ezerszeresen felülmúlja a digitális képek világát. Nem csupán a képek valódiságából fakadó különlegessége miatt, hanem mert egy beszkennelés után is valami különleges aura lengi körül az analóg felvételeket. Érzek benne egyfajta lelki mélységet, amely talán a megismételhetetlenségből és a várakozás élményéből fakad. Ezek a képek nem sietnek, nem tükrözik a világ rohanását és feszültségét; inkább megállítják az időt, lehetővé téve számunkra, hogy elmerüljünk a pillanat szépségében.

Egy analóg fényképezőgép tekerője harminchat különböző lehetőséget rejt magában, és mindig alaposan átgondolom, mit örökítsek meg. Állítólag van egyfajta érzékem ehhez a művészethez. Sok felvétel nem úgy sikerül, ahogyan elképzeltem, de néhány igazán jól sikerült, és ezek az élmények sokkal intenzívebbek számomra. Gyakran visszatérek ezekhez a képekhez, és bámulom őket.

Milyen különös szenvedélyeid vannak?

A férjem gyakran mesélne... Azok a figyelmetlenségből született sztorik mindig ott lapulnak a tarsolyomban. Éppen a farsangi készülődés jegyében indultam el bevásárolni a gyerekeknek, hogy finom falatokkal lepjük meg őket az iskolában. Ám amikor hazaértem, rájöttem, hogy mindent megvettem, csak édességet nem. Pedig annyira igyekeztem, hogy a napom tökéletesen be legyen osztva, hogy még egy kört is be tudjak iktatni a boltban. Az ilyen esetekből pedig szép számmal akad a tarsolyomban.

A gyermekeid már iskoláskorúak lettek. Ez megkönnyíti a mindennapjaidat, vagy esetleg új kihívásokkal jár?

A lélek táplálása különösen fontos számomra. Nagy örömmel beszélgetek velük, és mindig izgalmas hallgatni, hogyan mesélnek a saját élményeikről. A tapasztalataim alapján sokkal könnyebb, ha én is megnyílok előttük. Néha kicsit szokatlan érzés figyelni, ahogy ezek a „mindjárt felnőttek” jönnek és mennek a házban. Hihetetlen, mennyire gyorsan nőnek fel. Tudatában vagyunk ennek, ezért igyekszünk minél több értékes időt tölteni együtt családként.

Van olyan, amit másképp ma már másképp csinálnál?

Biztos rengeteg dolgot másképp csinálnék, de ez volt az én felnövéstörténetem.

És ha egy szép napon kirepülnek, készen áll a bakancslistád?

Japánt nagyon szeretném látni egyszer. Egyébként kényelmes ember vagyok, le tudom élni az egész életemet egy pici burokban. Persze olykor álmodozom egy szabadon utazgatós nomád életről, de ez a hajó most úgy néz ki, elment...