BAON - Elképesztő hajszába kezdődött a cincogó nyomában, a megszokott trükkök ezúttal kudarcot vallottak.

Igazi rémálom, amikor az egér úgy dönt, hogy beköltözik az ember otthonába – különösen karácsony előtt, amikor a hangulat már amúgy is feszülten szentimentális. Mi sajnos így jártunk, és napokon át tartó egérvadászat vette kezdetét. Mindez pedig egy meglepően tarka macska társaságában zajlott, aki rendszeresen felfedezi a lakás minden zugát, de látszólag az egérrel nem akadt dolga.

De hogyan kezdődött az egérhajsza? Munkások dolgoztak a lakásunknál, nyitva maradt több alkalommal is a kerti ajtó az ünnepek előtt. A kert mellett kis erdő van, ahol a hidegben ilyenkor megbújnak az egerek. Egy kalandozó közülük nem kívánt dideregni, beosont a lakásunkba, és kilőtte magának a spájzot. Itt látta meg a lányom az egeret. A feleségem hallva a szörnyű hírt azonnal a lakásunk emeletén sáncolta el magát. Kijelentette, addig nincs vasárnapi ebéd, amíg nem lesz egérmentes övezet az otthonunk.

Egérkergetés a lakásban Képzeld el, ahogy a nap fénye besüt a szobába, de a békés idillt hirtelen megzavarja egy apró, ravasz egér. A kis szürke jövevény csendesen átsuhant a konyhán, keresve valami finomságot. A macska, aki eddig szundikált a kanapén, hirtelen felélénkül, és a vadászat elkezdődik. Ahogy az egér a bútorok mögött futkározik, mindent bevet, hogy elkerülje a macska karmait. A lakás minden sarka, minden zug válik a feszültséggel teli játszótérré, ahol a macska ügyes mozdulatokkal próbálja megfogni a kis ravasz állatot. A hajsza során a bútorok, a lábak és a szőnyegek mind tanúi lesznek a szórakoztató, de izgalmas jelenetnek. Az egér néha megáll, mintha csak meg akarná mérni ellenfelét, aztán újra nekivág a menekülésnek. Ki fog győzni a lakás labirintusában? A hajsza vége lehet, hogy csak egy újabb fejezet a macska és az egér örök küzdelmében.

A fiammal együtt nekiláttunk a spájz felforgatásának, és az udvarra pakoltunk egy csomó holmit, abban a reményben, hogy a ravasz kis cincogó a káoszban majd kiszökken a szabadba. Nőstény macskánk, Bocika, aki még csak egy éves, gyakran elindult a spájz irányába a lakásban, és a hűtőszekrény környékén is szaglászott, de mi csak legyintettünk, hiszen még nem tudja, mit is keres valójában. Az egér végül nem bukkant fel, így megnyugtattam a feleségemet, hogy most már biztonságban vagyunk. Így hát egy rövid időre véget ért az egérkergetés izgalma.

Közben a következő napok egyikén Bocikát el kellett vinni az orvoshoz ivartalanítani. Ezután a macska depressziós volt, bágyadtnak és fáradtnak érezte magát. Az orvos megnyugtatott, hogy ez így természetes. Bár gyakran bent tartózkodott a lakásban, de nem kereste az egeret, akiről mi sem tudtuk, hogy bent van-e az otthonunkban vagy távozott.

Sajnos bent volt, a hűtőszekrény mögött bújt meg. Egyik délután a lányom észrevette. A macska, mivel napokig nem volt hadra fogható, ezért rám maradt az egérfogás feladata. Vettem két egérfogót, sajtot, kolbászt tettem a csapdába.

Az egér nem volt könnyű préda, ravasz és óvatos, mint egy kis ninja. Ahelyett, hogy csapdába sétált volna, valaki egy ragacsos megoldást javasolt. Néhány hullámpapírt körberagasztottam, a közepére pedig kolbászt és sajtot helyeztem. Az egér azonban nem hagyta magát, és még mindig távol tartotta magát. Aztán, a macskánk, Bocika, egy hét után, miután visszatért az orvostól, újra felfedezte a vadászösztönt. A hűtőszekrény környékén sertepertélve érezte, hogy ott igazi predátorként kezdhet akcióba lépni. Bocika "feltámadása" különösen fontos lett, hiszen a feleségem csak akkor volt hajlandó főzni, ha én magam indultam a spájzba, míg ő kívülről irányított, mit és hol találok a polcokon. Minden nap emlékeztetett: ha egér van a házban, akkor a dolgot el kell rendezni, mert a rokonok érkeznek, és hatalmas szégyen lenne, ha kiderülne, hogy rágcsálóval osztozunk az otthonunkon. Miközben papírral és ragaccsal bíbelődtem, a macska is a maga módján próbálta megoldani az egérproblémát. Egy reggel azonban váratlan fordulat következett be: elhúztam a hűtőt, és ott, a gép alján, csodás felfedezést tettem. Az egér, úgy tűnik, menekülés közben rosszul navigált, és egy fém alkatrész megfogta őt. A rágcsáló tetemét eltüntettem, és a hűtő helyét fertőtlenítővel tisztára mostam. Ezzel a feleségem is megbékélt, és amikor átlépte a spájz küszöbét, újra beindult a család napi étkezési rutinja. A karácsonyt végül egérmentes övezetben ünnepeltük, és Bocika, a doromboló "egérkombájn", azóta is őrjáratozik az udvarunkon, hogy megakadályozza a hasonló rémálmok ismételt előfordulását.