Először filmsztárként tündökölt, majd a színpad világát is meghódította Törőcsik Mari.
Először filmsztárként hódította meg a közönséget, majd a színpad varázsát is felfedezte Törőcsik Mari.
2024. november 23. 15:05 Múlt-kor
Heves megyében, Pély községben született Törőcsik Marián néven. A fura keresztév hátterében az állt, hogy a jegyző elírta a keresztnevét, így a Mariannból Marián lett. Szülei pedagógusok voltak, a katolikus család öt gyermeke közül ő volt a második.
Törőcsik Mari kezdetben a zene világában képzelte el a jövőjét, hiszen a zongora varázsa vonzotta. Ám amikor harmadikos gimnazista lett, egy izgalmas lehetőségre bukkant: Budapesten létezett egy főiskola, ahol színészeket képeztek. Ekkor döntött úgy, hogy jelentkezik az intézménybe. A felvételi során azonban Lehotay Árpád tanár nem fogadta el a pályázatát, és azt javasolta a tizenhét éves tehetségnek, hogy előbb fejezze be az érettségit, majd térjen vissza, mert a tehetsége valóban ígéretes.
Az érettségi után sikeres felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, de az intézmény falai között eltöltött időszaka meglehetősen rövidre sikeredett. Másodévesként már a filmes világ csábításának engedett, amikor Fábri Zoltán rendező egy parasztlányt keresett Körhinta című filmjéhez. A főiskola szabályzata szigorúan megtiltotta, hogy első- és másodéves hallgatók filmes munkákra kerüljenek, ám a színtanszak vezetője, Gellért Endre, Törőcsik Mari esetében kivételt tett, mivel Fábri kifejezetten őt kérte a szerepre. Ezzel a döntéssel egy új fejezet kezdődött Törőcsik életében, amely végül a színészet és a film világában is maradandó nyomot hagyott.
Törőcsik Mari 1955-ben a Körhintával robbant be a köztudatba, és ezzel egy csapásra hatalmas népszerűségre tett szert. A „parasztlány” karakterével nemcsak a hazai közönséget varázsolta el, hanem a cannes-i filmfesztivál látogatóinak szívét is meghódította, hiszen Fábri Zoltán remekművét 1956-ban Arany Pálmára jelölték. Ezt követően Törőcsik karrierje szárnyra kapott, és egyre több filmszerepet kapott. 1959-re már négy főszerepet tudhatott magáénak, ezzel pedig az év legkeresettebb magyar filmszínésznőjévé vált.
A Körhintáról és a filmezésről a művésznő évtizedekkel később egy interjúban a következőképpen beszélt: "(...) a kamera jelenléte egyáltalán nem zavart." Ezt követően így foglalta össze első időszakát: "A mesterséget természetesen még nem sajátítottam el. Fábri klasszikus értelemben gyerekszínészként kezelt engem. Több mint tíz év telt el, mire igazán meg tudtam nyilvánulni, és sírva tudtam fakadni."
A történetek szövevényében úgy tartják, hogy Fábri volt az a figura, aki elnevezte a színésznőt, hiszen az ő ötlete nyomán lett a Törőcsik Mariannból csupán Törőcsik Mari. E döntés mögött az a pragmatikus megfontolás húzódott meg, hogy elkerüljék a fiatal tehetség és a már népszerű Krencsey Marianne összekeverését.
Bodrogi Gyulával egy különleges rádiófelvételen találkoztam, amely lehetőséget adott arra, hogy megismerjem a művész egyedi gondolatait és stílusát. A felvétel során a beszélgetés során nemcsak a színészi pályájáról mesélt, hanem a szórakoztatóipar kihívásairól és örömeiről is. (Kép forrása: Fortepan/ Szalay Zoltán)
A színpad világában, ahol 1958 óta a Nemzeti Színház állandó szereplője volt, Törőcsik Mari hosszú évek során kereste saját hangját. Major Tamás, Gobbi Hilda és Kállay Ferenc társaságában számos tapasztalatot gyűjtött, és tudását folyamatosan csiszolnia kellett. Emlékezetében élénken él az a pillanat, amikor egykori mestere, Major Tamás, a korai színpadi teljesítményéről osztotta meg véleményét, ezzel is inspirálva őt a fejlődésre.
"Nézze, én magával tehetetlen vagyok. Maga, valljuk be őszintén, nem tudja még, amit tudni kell. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az ízlése tiltakozik az ellen, hogy ilyen általános színészi eszközökkel éljen. Maga maradjon mindig csak kevesebb, és majd szép lassan megtanulja saját eszközeit."
Az 1968-as év különleges fordulatot hozott Törőcsik Mari életében, amikor rátalált "saját eszközeire". Leonyid Genrihovics Zorin Varsói melódia című drámája nem csupán szakmai elismerést, hanem színpadi sikert is hozott számára. A darabban Törőcsik Mari lenyűgöző teljesítményt nyújtott Sztankay István mellett, akivel együtt életre keltették a történetet. Mari egy lengyel lányt alakított, aki mély érzelmekkel szeretett bele egy szovjet háborús hősbe, akit Sztankay játszott. Sajnos, a szerelem sorsát a szovjet 50-es évek kegyetlen valósága határozta meg, így a fiatalok románca beteljesületlen maradt, mégis maradandó nyomot hagyott a nézők szívében.
A művésznő szakmai sikerei a hetvenes években is folytatódtak, és a világot jelentő deszkák mellett a film világában is újból maradandót alkotott. Az operaénekesnő Déryné Széppataki Róza alakjának megformálása a Déryné, hol van? című 1976-os filmben Törőcsik Mari legjelentősebb filmes munkái közé sorolható. A férje, Maár Gyula által rendezett film rangos nemzetközi elismerésben részesült: Törőcsik Mari elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a cannes-i filmfesztiválon.
A "Déryné hol van?" című film egy különleges alkotás, amely a magyar színház és kultúra hagyományait idézi meg. A történet középpontjában a híres színésznő, Déryné Széppataki Róza áll, aki a 19. században élt és alkotott. A film nemcsak a művésznő életét és pályafutását mutatja be, hanem a korabeli társadalmi és politikai viszonyokat is, amelyek formálták a színház világát. A rendező ügyesen ötvözi a valóságot a fikcióval, így egy érzelmekkel teli, ugyanakkor szórakoztató mozit kapunk, amely mélyen hat a nézőkre. A film zenéje és látványvilága is hozzájárul a történet varázsához, lehetővé téve, hogy a nézők egy kicsit beleélhessék magukat a múltba.
A hetvenes évek végén úgy tűnt, hogy a színjátszás iránti lelkesedése alábbhagyott, így egy hosszabb alkotói szünet után tért vissza a színpad varázsába. Ez a háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő pályafutása során 176 filmben és több mint 100 szerepben lenyűgözte a közönséget, maradandó emlékeket hagyva maga után.
A "Naphosszat a fákon" című mű egy különleges világba kalauzol minket, ahol a természet és az emberi érzelmek szoros kapcsolatban állnak egymással. A darabban a fák nem csupán háttérként szolgálnak, hanem a történet aktív szereplőiként jelennek meg, szimbolizálva az élet ciklusait és az idő múlását. A karakterek útja során a fák bölcsessége és állhatatossága folyamatosan végigkíséri őket, így a természet szépsége és ereje mélyen beivódik a narratívába. Az előadás vizuális nyelvezete, amely a természet elemeit és a színház művészetét ötvözi, lehetőséget ad arra, hogy a nézők egy új perspektívából szemléljék a világot. A darab üzenete, hogy a mindennapi életben is érdemes felfedezni a körülöttünk lévő csodákat, és megérteni a természet ritmusát.
Törőcsik Mari mindig is úgy érezte, hogy az élet két alapvető értéket hordoz magában. Az első és legfontosabb számára az volt, hogy Isten ajándékaként tekintett az életre, amelyet minden körülmények között meg kell becsülni. Bármilyen nehézségek árnyékolták is be a napjait, ő sosem feledte, hogy az élet egy különleges ajándék, amit tiszteletben kell tartani. A második érték, amit kiemelt, a szeretet fontossága volt. Számára elengedhetetlen volt, hogy képesek legyünk szeretni egymást, hiszen a szeretet adja meg az élet mélységét és értelmét. Törőcsik Mari, a színművészet ikonikus alakja, 2021. április 16-án távozott közülünk Szombathelyen, de tanításai örökre velünk maradnak.
