Felfedte titkait az elveszettnek vélt legendás hangszer, és a kecskeméti panelházak lakói hatalmas örömmel fogadták a váratlan felfedezést.
Egy valódi hungarikum, igazi kincsek kincsét rejti a tárogató hangszer, amelynek gazdag múltja és mély tisztelete van Bács-Kiskun vármegyében. Ezt a szombati Pogány Sándor emléknap ragyogó sikere is tükrözi Jakabszálláson, ahol a tradíciók és a zene találkozásának varázslatos pillanatai születtek.
Tavaly indult útjára először a Pogány Sándor emléknap, és idén a vártnál is nagyobb lelkesedéssel ünnepeltek. A vármegye határain belül élő, valamint az ország távoli pontjairól érkezett tárogatósok gyűltek össze, hogy közösen idézzék fel Pogány Sándor emlékét. Ő azzal a céllal járta be Kecskemét panellakásait, hogy a tárogató csodás hangzásával szórakoztassa az ott élőket, ezzel népszerűsítve a tárogatós zene varázsát.
A temető csendes zugában emlékeztek meg életének fontos állomásairól.
A Pogány Sándor emléknap a jakabszállási temetőben vette kezdetét, ahol mintegy száz vendég gyűlt össze, hogy közösen felidézzék a neves tárogatós életét és munkásságát. Szabó Sándor tárogatóművész, az emléknap alapító szervezője, izgalmas részleteket osztott meg a közönséggel, bemutatva, hogyan kutatták fel Pogány Sándor életútját, és hogy milyen felfedezéseket tettek a munkásságáról. Az esemény különleges pillanata volt, amikor Ambrus Károly tárogatós, aki szintén a zenész mesterségének bűvöletében él, megosztotta saját emlékeit és tapasztalatait a megemlékezés résztvevőivel.
A pásztorok életének során sajátította el a tárogatózást.
Pogány Sándor nehéz, tragikus életutat járt be. 1904-ben született Kecskemét tanyavilágában. Igen korán megismerkedett a pásztorélettel. Ballószögön jószágok mellett tanulhatta meg az évszázadokra visszanyúló dallamvilágokat. Később feleségével Jakabszálláson laktak, ahonnan kisvonattal jártak be Kecskemétre meg más falukba muzsikálni, Orgoványra, Bugacra, Kerekegyházára. Kaptak érte termékeket, meg egy kis pénzt is.
A széchenyivárosiak nagyon szerették
A 1960-70-80-as években a kecskeméti panelházban élők is jól emlékezhetnek gyönyörű dallamaira, különösen a Széchenyivárosban. A családok mindig vittek le neki enni, inni és egy kis aprópénzt, hálájuk jeléül a szép tárogató zenéért.
Pogány Sándor 1986-ban távozott az élők sorából, és a jakabszállási temetőben találta meg végső nyugalmát. A temetési költségeit akkoriban fémpénz formájában, a tárogatózás alatt összegyűjtött aprópénzekből fedezték.
Feltárták az identitását.
Szabó Sándor, az emléknap főszervezője, megosztotta, hogy először az Élet a régi Kecskeméten Facebook-csoportban találkozott Pogány Sándor tárogatós fényképeivel. Ezek a képek Kecskemét különböző közterületein és lakótelepein készültek, ahol Sándor a tárogatójával varázsolt el mindenkit. A posztok alatt megjelenő hozzászólásokból világossá vált, hogy sokan nosztalgiával és szeretettel gondolnak vissza a melankolikus dallamaira. A zenész kilétének felfedezésében Ambrus Károly tárogatós volt a segítségére, aki személyesen is találkozott vele egykor a lakásuk előtt folytatott beszélgetések során.
