Ez a páncél megóv a vágásoktól, mégis tükrözi, milyen erő rejlik benne.
A kendó jelentése: a kard útja. Mit jelenthet ez az ősi gyökerekkel rendelkező japán harcművészet egy magyar fiatalnak? Mit taníthat a mai kor emberének a szamurájok filozófiája a kendó által? Ezekre a kérdésekre kerestem választ a Hara Kendó Klub közösségében az elmúlt évben. Képriport.
Az edzőterembe belépve egy különleges atmoszféra fogad. A budapesti tornaterem, amely első pillantásra csupán egy hétköznapi helyszínnek tűnik, valójában egy olyan szellemi tér, ahol a hagyományok és az elkötelezettség keveredik. A dodzsóban nem csupán a mozgás, hanem az eszközök és a mesterek iránti mély tisztelet is jelen van. A légkör fegyelmezett és harmonikus: minden mozdulatnak megvan a maga helye és ideje, a ruházattól kezdve a meghajlásokon át egészen az edzés során végzett gyakorlatokig. Ez a rend és koreográfia különös szépséget ad az edzés élményének, melyben mindenki együttes erővel, közös céllal dolgozik.
A kendó első látásra bonyolult. Tizedmásodpercek döntenek a kimenetelről, rengeteg apró, rituális mozzanat tarkítja a gyakorlást. Az edzést megkezdeni csak szigorú rend után lehet: többrétegű, szigorúan előírt hakama viselet, meghajlás a terembe lépve, a dodzsó felmosása, majd bemelegítés után a sinai (bambuszkard) és a men (sisak) kíséretében két párhuzamos sorban ülés egymással szemben. Szép lassan látom átszellemülni a kortársaimat. A "mokuso" (meditáció) felkiáltásra síri csend, csak a villamos zaja és egy-egy bogár hangja hallatszik, de a koncentrációt nem törik meg. Rezzenéstelen arcok, nyugodt, elszánt erő uralja a dodzsót.
A kendót, mint a többi Kínában és Japánban gyakorolt harcművészeti formát, áthatják a buddhizmusból eredő meditációs gyakorlatok. Ezt a rövid aktust, amely minden zavaró külső tényező kizárására és az élet egyéb gondjainak kint hagyására irányul, meghajlás követi egymás és a zászló felé. A csendet végül az edzést vezető erőteljes hangja töri meg, majd a többiek egybehangzó kiáltással összekapcsolódva zengik be az apró tornatermet.
Elemi erőt érezni.
A kendó a japán kultúra egyik legfontosabb és legősibb harcművészeti ága, melynek gyökerei a szamurájok hagyományos életmódjába nyúlnak vissza. Az évszázadok folyamán a klasszikus kardvívásból alakult ki, és a XVIII. századra már védőfelszereléssel (bógu) és bambuszkarddal (sinai) folytatták a gyakorlását. Ma már modern sportágnak számít, de spirituális alapjai még mindig szorosan kapcsolódnak az ősi Japán értékrendjéhez. Az országban a középiskolai tananyag szerves részét képezi, és a gyakorlók körülbelül 90 százaléka japán, míg hazánkban csupán néhány száz lelkes követője van ennek a különleges művészetnek.
A japán kardvívás nem csupán a múlt kulturális örökségének megőrzéséről és a fizikai erőnlét fejlesztéséről szól; valójában egy mély önfejlesztési folyamat, amelynek gyökerei az ősi iskolák hagyományaiba nyúlnak vissza. A Hara klubban, Váradi-Szitha Marina és Váradi-Szitha Ábel, az iskola alapító mesterei, az önismereti utazásra helyezik a hangsúlyt, amely során a gyakorlás során mentálisan is megerősödhetünk, valamint megküzdési stratégiákat sajátíthatunk el. Az ő irányításukkal a klub közösségépítő szerepe kiemelkedő, hiszen a pszichológus Marina és a jégkorongozóként ismert Ábel, aki a megoldásfókuszú coaching világában is otthonosan mozog, 2008 óta foglalkoznak a fiatalok képzésével a Magyar-Japán Kendó Klub keretein belül. Az eltelt évek alatt a Hara önálló klubként fejlődött, és mára Magyarország egyik legerősebb kendó közösségévé vált. Az újonnan érkezőket saját nevelésük révén látják el tudással, és a gyerekekből felnőtt sportolók lettek, akik a válogatott gerincét alkotják, számos országos bajnokság győzteseiként.
Marina és Ábel már a kezdetektől fogva a közösségépítésre fektették a hangsúlyt, még ha a kendó alapvetően egyéni sportág is. Ez a csapatorientált szemlélet segítette a Harát abban, hogy nem csupán egy sportközösségként, hanem inkább egy hatalmas családként jelenjen meg. Az együtt nevelkedés és a hosszú évek során kialakult szoros kötelékek lehetővé tették számukra, hogy szellemi és fizikai fejlődésük során egymásra támaszkodva érjék el a valódi sikereket.
Az egykori nevelők filozófiájában kulcsszerepet játszik az önfegyelem és a test mélyebb megértése. "A kendóban egy különleges struktúra és etikett létezik, amely a katonai hagyományokból merítve megőrzi a régi értékeket. Ezek között található az önkontroll, a szabályozott együttműködésre való nevelés, a fegyelmezettség, valamint a test koordinációinak és korlátainak alapos megismerése" - fejtette ki Ábel. Az ilyen alapelvek napjainkban különösen fontosak, hiszen sok fiatal számára ismeretlenek maradhatnak.
A kendó nem csupán egy harcművészet, hanem egyfajta önfegyelem és együttműködés is, amely a sport világában szerzett hosszú évtizedes tapasztalatokra épít. Az ősi értékek, amelyek a kendó szellemiségét alkotják – és nem csupán a japán kultúrából erednek – a modern oktatás során is megőrzésre kerülnek, lehetővé téve, hogy a fiatalok ezen alapelvek mentén fejlődjenek. A coaching szemléletmódja révén a gyakorlók a saját belső motivációjukra támaszkodva haladnak előre, így képesek a vágyaik megvalósítására. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy a növendékek egyre tudatosabban ismerjék fel saját képességeiket, és hogy tisztában legyenek azzal, mit szeretnének elérni nemcsak a kendóban, hanem az élet más területein is.
