A Tisza-adók bevezetésének következményei drámai hatással lennének a társadalomra: több tízezer ember kényszerülne munkanélküliségre, a bérek jelentős csökkenése várható, a rezsicsökkentés eltűnne, és számos kedvezmény is megszűnne.

Ha a Tisza Párt által kiszivárgott adóügyi javaslat életbe lépne, és Magyarországon a társasági adó mértéke 9 százalékról 25 százalékra nőne, akkor számos komoly következménnyel kellene szembenéznünk. Több tízezer munkahely veszélybe kerülne, ami lassítaná a bérek emelkedését, sőt bizonyos területeken akár bércsökkenést is eredményezhetne. Ezzel párhuzamosan a költségvetés többlete sem lenne biztosított, hiszen ha a befektetési és foglalkoztatási mutatók romlanak, az adóalapok is csökkenni fognak. Ennek következtében az állam bevételei is megritkulnának, ami számos egyéb megszorítást vonna maga után a szociális támogatások terén. Például a rezsicsökkentés finanszírozása is kérdésessé válna – nem véletlen, hogy a Tisza Párt ezt a intézkedést is megszüntetné. A CSOK-ra és más kedvezményekre sem maradna elegendő forrás, így a családok számára nyújtott támogatások is csökkentek.

A Tisza Párt adóemelési tervei között nem csupán a munkabéreket érintő személyi jövedelemadó emelése szerepel, hanem egy drámai lépés is, amely a társasági adó (TAO) 9-ről 25 százalékra történő növelését célozza. A párt szándékai mögött álló elképzelések hitelesítését Surányi György, a párt tanácsadója erősítette meg egy friss interjúban. A korábbi jegybankelnök a Szabad Európának nyilatkozva kifejtette, hogy az államháztartás stabilizálása érdekében a bevételi oldal megerősítése elengedhetetlen, és ebbe a keretbe illeszkedik a társasági adó emelése is.

Egész pontosan úgy fogalmazott:

Egész egyszerűen rossz a szerkezete a bevételi oldalnak is, meg a kiadásinak is, mert a bevételi oldalon is lehetne keresni. Az nem igaz, hogy a kilencszázalékos társasági adó az egy értelmes dolog.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Bod Péter Ákos is, aki szintén a Tisza környékén tevékenykedik, és Raskó György is említette ezt a témát.

A társasági adó emelésének következményei azonban messzehatóak lehetnek, amelyeket az elemzések szerint úgy lehetne egyszerűen érzékeltetni, hogy sorra tűnnének el a munkahelyek, akinek pedig mégis marad állása, az jóval kevesebbet fog keresni.

Az Ellenpont nemzetközi kutatásokra és tapasztalatokra alapozva részletesen kiszámította, hogy milyen mértékben sújtaná a magyar állampolgárokat a társasági adó közel háromszoros növelése.

Jelenleg Magyarország rendelkezik Európa legkedvezőbb TAO-kulcsával, amely mindössze 9%. Ez a szám jelentős versenyelőnyt biztosít hazánknak a külföldi befektetések vonzásában. Ennek köszönhetően 2023-ban Magyarországra több külföldi működőtőke érkezett, mint a sokkal nagyobb Németországba, amely nyolcszor nagyobb területű. Ráadásul 2024-ben a kontinensre érkező kínai befektetések harmada, összesen 3,1 milliárd euró értékben, hazánkba áramlott.

Több szakértő hangsúlyozta, hogy ha a kulcsfontosságú adót 25%-ra emelnék, az komoly hatással lenne az eddigi befektetési ösztönzőkre, amelyek az utolsó 15 évben több mint egymillió új munkahely létrejöttét segítették elő. Az ilyen mértékű adóemelés következményei nemcsak a beruházások terén, hanem a munkaerőpiacon és a tágabb társadalmi-gazdasági dinamikákban is érezhetőek lennének. Az elemzők figyelmeztetnek, hogy ezek a változások negatív irányba terelhetnék a gazdasági folyamatokat.

A vállalatok egy-egy beruházás előtt alaposan megvizsgálják a tőkebefektetésből származó költségeket, így például az adózási környezetet. Ezeknek a befektetéseknek a célja ugyanis a profitszerzés, így az alacsonyabb adókulccsal rendelkező ország versenyelőnyt élvez egy magas adókulcsúval szemben. Ezért a külföldi működőtőke bevonzása szempontjából fontos az alacsony adókörnyezet. Mindezt az OECD legfrissebb elemzése is megerősíti, amelynek egyik megállapítása, hogy a vállalati beruházási ráták negatívan korrelálnak a céges adóterhekkel.

Vagyis egyszerűbben szólva: ha több az adóteher, kevesebb a beruházás.

Még izgalmasabb kérdés merül fel a már működő vállalkozások helyzetével kapcsolatban: ezek a cégek ugyanis a jelenlegi társasági adó szintjéhez igazították profitstratégiájukat. Ha a kormány drasztikus adóemelést léptet életbe, a vállalatoknak két nehéz választásuk marad: vagy megemelik áraikat, ami inflációs sokkot idézhet elő, vagy leépítéseket kell végrehajtaniuk, esetleg teljesen leállítaniuk a működésüket.

A Harvard és a Világbank kutatói közösen végzett tanulmánya rávilágít egy fontos összefüggésre: a magasabb effektív társasági adókulcsok jelentős hatással bírhatnak a gazdasági beruházásokra. A kutatás legfőbb megállapítása szerint, ha a társasági adókulcs 10 százalékponttal emelkedik, az általában 2 százalékponttal csökkentheti a beruházások és a bruttó hazai termék (GDP) arányát. Magyarország esetében ez az arány 2022-ben figyelemre méltóan magas volt, 34 százalékra rúgott, amivel az uniós országok között a legjobbak közé tartozott. Ha ezt a 34 százalékos alapértéket vesszük alapul, és figyelembe vesszük a tanulmány következtetéseit, akkor egy 16 százalékpontos társasági adóemelés akár 14-32 százalékos csökkenést is okozhat a beruházás/GDP arányban.

Ha a beruházások csökkennek, az természetesen a munkahelyek számának csökkenését is magával vonja. A pontos mértékét nehéz meghatározni, de léteznek irányadó statisztikák, amelyek segíthetnek a helyzet megértésében. Az OECD kutatásai alapján például egy 1%-os csökkenés a beruházások terén 0,9-1%-os munkaerőpiaci visszaesést eredményezhet. Konkrétan ez azt jelenti, hogy...

ha a beruházási ráta 14 -32 százalékkal esik vissza, akkor a foglalkoztatás középtávon 1,25 %-2,85 százalékkal csökkenhet. Ez összesen az aktuális foglalkoztatási adatokat tekintve több tízezer munkahely megszünéséhez vezetne, és éves szinten így több száz milliárd forinttal károsulna a gazdaság.

Ha szem előtt tartjuk, hogy az ilyen típusú változások különösen nagy hatással vannak azokra a vállalatokra, amelyek kiemelten figyelnek az adóoptimalizálásra, akkor az elbocsátások hulláma különösen nehezen érintené a kis- és középvállalkozásokat, valamint az exportorientált és tőkeigényes iparágakat.

A vállalati adók növelése a már üzemelő vállalkozásokat is érintené, így annak negatív hatásait a munkavállalók jövedelmükben is megérezhetik. Az amerikai pénzügyminisztérium egy felmérése szerint például a vállalati adóterhek növekedése (ebbe nem csak a TAO-t számolták, az elv ugyanakkor továbbra is érvényes- a szerk.) "áthárulhat". A kutatás szerint az adónövekmény 30-70 százalékát a munkavállalókra háríthatják a cégek, bércsökkenés vagy lassabb bérnövekedés formájában.

Ebben a kontextusban, a korábban említett beruházási és munkaerő-piaci visszaesés mellett a reálbérek mérséklődése vagy akár csökkenése is valószínűnek tűnik.

A fentiekből egyértelműen kirajzolódik a belső fogyasztás csökkenésének tendenciája: a lassuló bérnövekedés, az inflációs sokk és a növekvő munkanélküliség együttes hatása egy lefelé tartó gazdasági spirált eredményez. A magasabb adókulcsok következtében kieső beruházások és elbocsátások, valamint a reálbér csökkenése mind hozzájárulnak a lakossági fogyasztás mérséklődéséhez, ami újabb gazdasági visszaesést von maga után. E folyamat következményeként a csökkenő beruházási aktivitás és a foglalkoztatási ráta romlása együttesen zsugorítja azt az adóalapot, amelyből az állam működését finanszírozza. Ennek következményeként a szociális kiadások, mint például a rezsicsökkentés, a CSOK, vagy az édesanyák SZJA-mentessége, fenntarthatatlanná válhatnak.

Más szóval, a költségvetési többlet, amelyet a magasabb TAO-kulcs révén szeretnének megvalósítani, lényegében elvész a rendszer keretein belül.

A társasági adó kulcsának emelésével kapcsolatban az államháztartás stabilizálásának lehetőségeit nemzetközi példák is tükrözik, azonban egyik eset sem bizonyult egyértelműen sikeresnek.

Brazília 2015-ben súlyos költségvetési válságba került: a kormány az államháztartás stabilizálása érdekében több vállalati adót, köztük a társasági nyereségadót is megemelte. Ott a döntést "költségvetési szükségszerűségként" indokolták, azonban mint kiderült, a büdzsén nem sokat segített a megszorítás.

A Világbank elemzései szerint a beruházások volumene két év alatt közel 9%-kal csökkent, miközben a külföldi működőtőke beáramlás a 2014-es 96 milliárd dollárról 2016-ra 78 milliárdra esett vissza. A vállalati szektor profitabilitása erősen romlott, sok közepes cég felfüggesztette a bővítési terveit, és a gazdaság 2015-2016-ban összesen 7 százalékpontos GDP-csökkenést szenvedett el. A gazdasági visszaesés 3 év alatt 1,1 millió munkahely megszűnéséhez vezetett. Az IMF utólagos értékelése egyértelműen kimondta: "a fiskális konszolidáció adóemelésre épülő stratégiája rövid távon tovább mélyítette a recessziót, mivel elfojtotta a magánberuházásokat és a fogyasztást".

Egyszerűbben szólva, a társasági adó drasztikus növelése- még ha fiskálisan indokolt is- gazdasági visszaesést okozhat, mivel egyszerre rontja a vállalatok kilátásait és profitrátáit, miközben a munkanélküliség fokozódásával a belső fogyasztás is visszaesik.

Egy másik, még drámaibb példa Görögország esete. Az euróválság idején, 2010 és 2014 között, a görög adórendszer gyökeres átalakuláson ment keresztül. Az Európai Unió és az IMF által nyújtott mentőcsomag feltételeként 2013-ban az ország kénytelen volt megemelni a társasági adókulcsot 20%-ról 26%-ra, majd 2015-re további emelés következett, így a kulcs 29%-ra nőtt.

A célkitűzés továbbra is az volt, hogy növeljék az állami bevételeket és mérsékeljék az államadósságot. Azonban az adóemelés nem bizonyult tartós megoldásnak a költségvetési egyensúly helyreállítására. Az OECD és az Európai Bizottság 2018-as elemzése alapján a beruházási ráta 10 év alatt drámai módon, a GDP 26%-áról mindössze 11%-ra csökkent, miközben a munkanélküliségi ráta 27%-ra emelkedett, ami az EU egyik legmagasabb értékének számít.

Tovább súlyosbította a válságot, hogy a görög kis- és középvállalatok közül sok "adóoptimalizálási" céllal Ciprusra vagy Bulgáriába helyezte át székhelyét. Mivel ezek a cégek bevételeik után ezt követően a székhelyük szerinti országokban adóztak, a gazdasági növekedés perspektíváját is elvesztette az ország.

Franciaország a harmadik példa, ahol hosszú éveken keresztül az EU egyik legmagasabb társasági adókulcsával rendelkeztek. A 2012-es elnökválasztások után a Hollande-kormány egy új, a nagyvállalatokat sújtó kiegészítő adót vezetett be, aminek következtében az effektív társasági adókulcs 38 százalékra emelkedett.

A kormány ebben az esetben is a költségvetés stabilizálásával és az államadósság csökkentésével indokolta . Összességében azonban visszájára sült el a dolog: 2012 és 2015 között a GDP-növekedés csupán egyszer érte el az 1 százalékos bővülést , és a munkanélküliség 10,35 százalékra nőtt.

Összességében megállapítható, hogy amennyiben a Tisza Párt által javasolt adóügyi tervezet életbe lép, és a társasági adó kulcsa 9%-ról 25%-ra nő, az komoly következményekkel járna Magyarországon. Több tízezer munkahely megszűnésével, a bérek lassabb növekedésével és gazdasági stagnációval kellene szembenéznünk. Ráadásul a költségvetési többlet sem lenne biztosított, mivel a beruházási és foglalkoztatási adatok romlása miatt az adóalapok is csökkennének. Ez azt jelenti, hogy az állam kevesebb bevételhez jutna, ami számos további megszorítást tenne szükségessé a szociális támogatások terén.

A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!