Grazi lövöldözés: egy vasi férfi szívszorító beszámolója a városban átélt rémségekről, amelyek örökre megváltoztatták az életüket.

Kedd este, ahogy arról már beszámoltunk, a grazi események drámai fordulatot vettek: az osztrák történelem egyik legsúlyosabb tömeglövöldözése zajlott, amely tizenegy ember életét követelte, köztük hét nőét és négy férfiét, az elkövetővel együtt, aki végül öngyilkosságot követett el. Kiderült, hogy a 21 éves támadó az iskola korábbi diákja volt, és jogszerűen birtokolt lőfegyvereket. Kedd este Graz különböző helyszínein megemlékezéseket tartottak az áldozatok emlékére. Szerdán, a kórházból érkező friss hírek szerint a sérültek közül többen még mindig az intenzív osztályon vannak. A kisalfold.hu-nak nyilatkozott a Grazban élő, vasi kötődésű Samu Zsolt, aki megosztotta velünk a rémisztő keddi nap eseményeit.

Egy vasi férfi, aki a város nyüzsgésében él, osztja meg gondolatait a grazi lövöldözésről. Az esemény mély nyomot hagyott benne, és arra késztette, hogy elgondolkodjon a társadalmi feszültségekről és a biztonság érzéséről a mindennapokban. A tragédia nem csupán statisztika, hanem valóság, amely sokakat érint, és arra figyelmeztet, mennyire fontos a közösségi összefogás és a megelőzés. A férfi szavai mögött ott rejlik a vágy, hogy a jövőben kevesebb ilyen esemény történjen, és mindenki biztonságban érezhesse magát a saját városában.

Grazban él Samu Zsolt, aki Vas vármegyéből származik, és már 2000 óta külföldön dolgozik. Jól ismeri a tragikus esemény helyszínét, hiszen az iskolához közel lakik. A kisalfold.hu-nak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a környék biztonságosnak számít, és az iskola is elismert és elfogadott intézmény. Zsolt folyamatosan nyomon követi a híreket, és figyelemmel kíséri az illetékesek tájékoztatását az eseményekkel kapcsolatban.

Borzasztó! - fogalmazott Samu Zsolt, amikor arról kérdezték, milyen állapotok jellemzik a helyzetet a grazi lövöldözés következtében. Kiemelte, hogy a hatóságok egy közeli vállalat üzemcsarnokában alakították ki a válságközpontot.

- Programozó technikusként dolgozom, és az életünk elején egy csendes vidéki faluban éltünk, ahol a közbiztonság rendkívül magas volt. Az autókat a parkolóban gond nélkül hagytuk nyitva, és a bejárati ajtó sem kapott zárat. Egészen addig, amíg egy besurranó tolvaj be nem lépett a házunkba. Később Grazba költöztünk, hogy a gyerekeink oktatása zökkenőmentesebb legyen. Ekkor világossá vált számunkra, hogy a világ megváltozott körülöttünk. Az addig jellemző osztrák békés nyugalom, amelyben felnőttünk, hirtelen eltűnt - mesélte Samu Zsolt.