Gyerekmentes – ez a kifejezés sokak számára a nyugalom és a szabad időszak szimbóluma. Olyan pillanatokra utal, amikor a felnőttek szabadon élvezhetik az életet, anélkül, hogy a gyerekekre kellene figyelniük. Ilyenkor teret adhatunk a pihenésnek, a baráti

Természetesen, az esküvő lehet teljesen gyerekmentes esemény. Ki szeretné, hogy a templom szent csendjét gyerekek zavarják meg, vagy hogy a szertartás alatt rohangáljanak, üvöltözzenek a lakodalomban, esetleg ledöntsék a gyönyörű emeletes tortát? A gyerekmentes esküvő nemcsak elképzelhető, hanem valóság is, még ha elsőre furcsának tűnik is.

Egyre több helyről tiltják ki a gyerekeket. Gyerekmentes szálloda, gyerekmentes nyaralóhely, gyerekmentes strand, gyerekmentes program, gyerekmentes esküvő után, feltételezem, gyerekmentes házasság, gyerekmentes "család", ha már ennyire nem tudják elviselni a gyerekeket.

Valóban az ő felelősségük, ha a viselkedésükkel kényelmetlenséget okoznak másoknak? Kérlek, ne érts félre, de zavaró, ha egy gyerek a viselkedésével megnehezíti a közösségi élményt. Nekem sem esik jól, amikor egy wellness részlegben a csend helyett ordibáló, vihorászó, folyton futkosó gyerekek csapkodják a szaunaajtót, vagy éppen az erre nem alkalmas medencébe ugrálnak, zavart okozva ezzel az ott lévő vendégeknek. A sort még hosszan folytathatnám...

Csendes zóna a gyerekek nélkül

Na de nézzük meg alaposabban a tisztelt "szülőket"! Törölköző nélkül vágnak neki a szaunának, majd elégedetten merülnek el a medence hűsítő vizében, mindezt zuhanyzás nélkül. A papucs is hiányzik, és az illemről ne is beszéljünk. Fürdőköpenyben ülnek be az étterembe, és kézzel, a fejük fölött vagy a hónuk alatt nyúlnak a svédasztalra kihelyezett falatokhoz. Számtalan hasonló példát lehetne még felsorolni. Miért is várnánk el mást a gyermekeiktől? Hiszen ők csak azt másolják, amit látnak otthon. Ráadásul, mivel senki sem állít meg őket, újabb ötleteket és szokásokat is kreálnak, hiszen szabad kezet kaptak.

A szülő engedi, hogy a gyermek szabadon cselekedjen, határok és szabályok nélkül, sőt, még elméleteket is gyárt a saját magyarázatára. Például azt hangoztatja, hogy nem kívánja korlátozni a gyermeke kreativitását vagy szabadságát, miközben valójában csak a felelősséget próbálja elkerülni, és mindezt különféle álságos indoklásokkal próbálja alátámasztani.

Más szóval, ahelyett, hogy gyerekmentes zónákról beszélnénk, talán inkább szülő-mentes helyekről kellene szólnunk. Azokról a felnőttekről van szó, akik nem vállalták fel a szülői felelősséget, és ennek következtében olyan kis szörnyeket neveltek, akik nem igazán illenek a közösségbe. Mi pedig, akiknek ez a helyzet elviselhetetlen, kénytelenek vagyunk visszahúzódni, kizárni a gyerekeket, és többet fizetni azért, mert mások nem végezték el a rájuk háruló feladatokat.