Három olyan fájdalompont, ahol a magyar nyugdíjasok különösen nehezen élik meg az inflációval összefüggő nyugdíjemelést: 1. **Megélhetési költségek növekedése**: A nyugdíjasok számára a megélhetési költségek folyamatos emelkedése különösen aggasztó. Az a

Minden olyan évben, amikor a kormány által tervezettnél magasabb az infláció - az idei év is ilyen -, rendszerint előkerül az előrehozott nyugdíjkorrekció kérdése. A rendszert közelebbről megvizsgálva azonban nemcsak a viszonylag ritka nyugdíjemelés jelenthet problémát: legalább három olyan pontot is beazonosíthatunk, ahol a nyugdíjasok az inflációkövető emelési rend kárvallottjai lehetnek. A nyugdíjak gyakran előforduló évközi leértékelődésén túl a megelőző évi nyugdíjemelések utólagos pontosított elszámolásának hiánya, valamint a nyugdíjasok relatív jövedelmi leszakadása tekinthetők a fő fájdalompontoknak.

A kormány már több mint tíz éve elkötelezte magát amellett, hogy megőrzi a nyugdíjak reálértékét, vagyis a nyugdíjemelések révén biztosítja, hogy az ellátások növekedése lépést tartson a fogyasztói árak emelkedésével. Ez lényegében azt jelenti, hogy a nyugdíjak ne veszítsenek értékükből a folyamatosan növekvő infláció következtében. Ennek érdekében a nyugdíjtörvény előírja, hogy a nyugdíjak és egyéb nyugdíjszerű juttatások évente, jellemzően januárban, egy alkalommal emelkedjenek. Az emelés mértéke az adott évre vonatkozó várható inflációtól függ: a nyugdíjemelés mértéke megegyezik a költségvetési törvényben szereplő inflációs előrejelzéssel. Például a 2025-ös évre a kormány 3,2%-os inflációval számolt, így januárban ennek megfelelően 3,2%-os emelésben részesültek a nyugdíjasok.

Előfordulhat, hogy az év elején bevezetett nyugdíjemelés nem elegendő ahhoz, hogy kompenzálja az adott évben várható inflációt. Valószínű, hogy az idei év is ezt a helyzetet hozza magával, ami aláássa a nyugdíjak értékének megőrzésére irányuló célokat. E problémát a nyugdíjtörvény az év közbeni nyugdíjkorrekcióval próbálja orvosolni. A nyugdíjkorrekcióról a kormány a január és augusztus közötti időszak inflációs adatai alapján hoz döntést. Az inflációs trendek figyelembevételével új becslést készítenek az év végéig várható átlagos inflációról, valamint a nyugdíjasok körében tapasztalható inflációról. E két szám közül a magasabbik alapján módosítják az éves nyugdíjemelés mértékét.

Nagy Márton, a nemzetgazdasági miniszter, tavaszi nyilatkozatában arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a kormány az idei évben 4,5%-os inflációval számol. Ennek következtében a nyugdíjasok 1,3%-os évközi nyugdíjkorrekcióra számíthatnak. Ez a korrekció novemberben lép életbe, ami azt jelenti, hogy ekkor emelik meg a nyugdíjak összegét. Ezen kívül a nyugdíjasok a januártól októberig terjedő időszakra vonatkozóan, valamint a 13. havi nyugdíjra is visszamenőlegesen megkapják a nekik járó elmaradt emelést. Jelenleg azonban kérdéses, hogy a novemberi nyugdíjemelés elegendő lesz-e, mivel a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb inflációs előrejelzése, amely az árstabilitásért felelős, 4,7%-ra teszi az idei inflációt, így meghaladja a kormány által várt értéket.

A nyugdíjak értékének megőrzése első pillantásra "nyugdíjasbarát" kormányzati elköteleződésnek tűnhet, azonban más megvilágításban a nyugdíjasok számára akár csalódást is okozhat. Az elmúlt évtized statisztikái, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira építenek, jelentős reálbér-növekedést mutatnak, ami azt jelenti, hogy az aktív munkavállalók jövedelmei az inflációt jelentősen túlszárnyalták. Ezzel szemben a nyugdíjasok alig tapasztalhatták ezt a reáljövedelem-emelkedést, hiszen a nyugdíjak elvileg az inflációt követik, így reálértékük gyakorlatilag stagnál - kivéve a 13. havi nyugdíj bevezetését, amely valóban érdemi jövedelem-növekedést hozott a nyugdíjasok számára.

A keresetek és a nyugdíjak közötti eltérő dinamikai fejlődés következtében a nyugdíjak az elmúlt évtized során jelentősen elmaradtak a bérektől. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján az átlagos nyugdíj – amely magában foglalja a 13. havi juttatást és más egyszeri támogatásokat is – 2014-ben még a nettó átlagkereset 67,6%-át képviselte.

Ezzel ellentétben 2024-re a kedvezmények és az átlagos nettó jövedelem aránya csupán 54,6%-ra esett vissza.

Fontos megemlíteni, hogy bizonyos közgazdászok azt állítják, miszerint a KSH által közzétett kereseti statisztikák a valós bérnövekedésnél magasabb értékeket mutathatnak. Ez arra utalhat, hogy a nyugdíjak relatív csökkenése talán nem olyan mértékű, mint ahogy azt a statisztikák alapján gondolnánk.

Zsiday Viktor közgazdász nemrégiben a nyugdíjak és bérek közötti egyre mélyülő szakadékról úgy nyilatkozott: "ez egy tudatos lépés", amellyel a kormány próbálja csökkenteni a nyugdíjakra szánt költségvetési forrásokat.

A viszonylag ritka (évi egyszeri), az előre becsült infláción alapuló nyugdíjemelés másik fő kockázata, hogy a vártnál lényegesen nagyobb infláció esetén a nyugdíjak reálértéke éven belül nagy mértékben csökkenhet, és ezt csak utólag kompenzálja az évközi nyugdíjkorrekció. Az alábbi ábra megmutatja, hogyan alakult az utóbbi években az egyéni nyugdíj reálértéke egy olyan nyugdíjas esetében, aki már 2019-ben jogosult volt a nyugdíjkorrekcióra.

Az egyéni nyugdíj reálértéke két alapvető tényező hatásától függ: egyrészt az adott hónapban tapasztalt nyugdíjas inflációtól, másrészt a nyugdíjemelésektől. A számítás során kizárólag a havi öregségi nyugdíj értékét vesszük figyelembe, így nem számítanak bele az olyan egyszeri juttatások, mint a nyugdíjprémium, a 13. havi nyugdíj vagy a nyugdíjkorrekció visszamenőleges, egyösszegű kifizetései.

Látható, hogy a januári nyugdíjemelés mindig számottevően megnöveli az egyéni nyugdíj reálértékét, ezt követően azonban a következő nyugdíjemelésig rendszerint csökken a reálérték, hiszen a fogyasztói árak emelkednek, de a nyugdíjak nem. Újabb nyugdíjemelés általában novemberben következik, amennyiben az adott évben a vártnál magasabb infláció évközi nyugdíjkorrekciót tesz szükségessé. Sőt, 2021-ben és 2022-ben nemcsak ősszel, hanem már nyáron is fizetett a kormány rendkívüli nyugdíjkorrekciót, de ez sem akadályozta meg azt, hogy

Az infláció történelmi csúcsainak időszakában, 2022 őszén, a 2019-es átlaghoz képest az egyéni nyugdíjak reálértéke drámai módon, 87,7%-ra csökkent.

A probléma megoldásában egy gyakrabban alkalmazott inflációhoz igazodó nyugdíjemelési rendszer nyújthatna segítséget. Jelenleg azonban a nyugdíjtörvény csupán a novemberi nyugdíjkorrekciót kötelezően előírja, míg a korábbi - például nyáron esedékes - korrekciók esetében a kormány saját belátása szerint hozhat döntéseket.

Örömteli hír, hogy 2025-re a számadatok szerint az egyéni nyugdíjak reálértéke enyhén meghaladja a 2019-es átlagot. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hat év nyugdíjemelései összességében túlszárnyalták a KSH által nyilvántartott nyugdíjas inflációt. Ugyanakkor a nyugdíjas szervezetek továbbra is sürgetik az előrehozott nyugdíjkorrekciót az idei évben.

A magyar nyugdíjemelési rend a januári nyugdíjemelés esetleges elégtelenségét a nyugdíjkorrekció által elvileg kezeli, de arra az esetre nem kínál megoldást, ha végül az augusztusig mért infláción alapuló újabb becslés is tévesnek bizonyulna.

Ékes példa erre a 2022-es év története, amikor három részletben összesen 14,0%-os nyugdíjemelést kaptak a jogosultak, de az adott évi átlagos nyugdíjas infláció 15,2% lett. Az így kialakuló hiány kezeléséről a nyugdíjtörvény nem rendelkezik, azért a nyugdíjasoknak nem jár utólagos kompenzáció.

Emiatt állhatott elő az a helyzet, hogy az egyéni nyugdíj reálértéke 2023-ban mindvégig a 2019-es átlag alatt maradt,

A 2024. januári emelés révén végre sikerült ismét 100% fölé emelni a nyugdíjak reálértékét a 2019-es szinthez képest. Farkas András nyugdíjszakértő rámutatott, hogy az utólagos pontosított elszámolás hiányosságai miatt a nyugdíjasok "minden évben egyharmad évnyi (szeptember-december) inflációval szemben valószínűleg csak korlátozott mértékű védelmet élveznek."

Érdemes kiemelni, hogy a nem várt becslések a nyugdíjasok számára kedvező eredményekkel is járhatnak. Például 2023-ban a nyugdíjas infláció éves átlaga 18,3%-ot tett ki, ezzel szemben a nyugdíjak emelése 18,6%-ra rúgott. 2024-ben a helyzet hasonló volt, hiszen a 3,7%-os inflációt 6%-os nyugdíjemelés ellensúlyozta a jogosultak számára. Ennek következtében már 2024 decemberében, tehát az idei januárban esedékes rendes nyugdíjemelés előtt, az egyéni nyugdíjak reálértéke meghaladta a 100%-ot a 2019-es évhez képest.