Hugh Grant olyan hatással van, hogy még egy apáca is képes megkérdőjelezni hitét.
Hugh Grant kardigánban, a sütőben épp frissen sülő áfonyás pitével várja az otthonába betérő mormon lányokat. Azért jöttek, hogy megtérítsék őt. Neki azonban más tervei vannak. A brit szívtipró a szokásos sármját az Eretnekben az ördög szolgálatába állítja.
Vallásról és hitről nem szívesen cseveg az ember. Talán azért, mert a téma túl mély ahhoz, hogy egy könnyed beszélgetés részéve tegyük. Talán azért, mert túl személyes. Talán attól tartunk, hogy a hitünk - vagy épp a hitetlenségünk - miatt a másik megbélyegez minket. Talán nem érezzük úgy, hogy bármi igazán fontosat vagy mélyet tudnánk mondani a témában. Nem akarjuk megbántani a másikat, de azt sem szeretnénk, hogy ő megbántson minket.
Viszont létezik egy helyzet, amikor kizárólag a hitről, vallásról és Istenről beszélgethetünk: ha hittérítőkkel állunk szóba. Hugh Granthez ketten is bekopognak. Nagyon hamar megbánják.
Mr. Reed első pillantásra olyan ember benyomását kelti, aki a legkisebb kártevőnek sem tudna kárt okozni. Az otthonos, puha kardigánja és vastag keretes olvasószemüvege egyfajta barátságos intimitást sugall. Kicsit dadogós a beszéde, de ez csak még inkább hangsúlyozza kedves mosolyát és derűs modorát. Amikor a házába bekopogtat valaki, úgy fogadja őt, mintha éppen csak most állt volna fel a pattogó tűzhely mellől, ahol kényelmesen ült a karosszékében, és éppen egy keresztrejtvényt fejlesztett. Az egész lénye azt az érzést kelti, hogy az otthona mindig nyitva áll, és szívesen osztja meg a pillanatait másokkal.
Barnes és Paxton nővér, a két fiatal mormon hittérítő, mindent megtesz azért, hogy ne zavarjanak senkit. Mr. Reed, a város ismert alakja, korábban már kifejezte, hogy szívesen beszélgetne az egyházuk misszionáriusaival, ha éppen a közelében járnak. Ennek ellenére, ha esetleg el kell őket küldeni, az nem okozna számukra csalódást. De Mr. Reed sosem tenné ezt, hiszen ő egy rendkívül vendégszerető ember, aki mindig örömmel fogadja a látogatókat.
Ráadásul kint az eső olyan hevesen zuhog, hogy a két lány már bőrig ázott, és kinek lenne szíve azt mondani, hogy maradjanak kint? Azonban a szigorú szabályok szerint Barnes és Paxton nővér csak akkor léphet be Mr. Reedhez, ha a házban nemcsak ő tartózkodik, hanem egy nő is. Mr. Reed gyorsan megnyugtatja őket, hogy Mrs. Reed is jelen van, csupán éppen valamin dolgozik, de hamarosan csatlakozik a társasághoz.
Mióta Hugh Grant úgy döntött, hogy nem elégedhet meg a Hollywood által rá szabott, évtizedeken át tartó sablonos szerepekkel, az angolszász filmművészet egyik legérdekesebb alakjává vált. A fordulópontot a Felhőatlasz jelentette, amely után a romantikus vígjátékokban megszokott, kissé ügyetlen jófiú karakterek helyett Grant merészen kitágította szerepkínálatát. Látványosan átalakult: a korábbi abszolút főszereplőként valódi karakterszínésszé vált, ahol a korábbi középpontból mostanra a mellékszerepek váltak dominálttá a pályafutásában.
Bár a vászon előtt eltöltött idője csökkent, a jelenléte mostanra sosem tapasztalt intenzitással ragyog.
Az emlékezetes mellékszerepek mellett felfedezett magának egy újabb szenvedélyt: a lenyűgöző főgonoszok megformálását. Már a Felhőatlaszban játszott kannibál karakterével is maradandó nyomot hagyott, de a Tudhattad volna című HBO-thrillerben, ahol egy kettős életű figura bőrébe bújt, igazán kiteljesedett. Ezt a teljesítményt pedig még tovább fokozta a Paddington 2-ben, ahol egy különösen szórakoztató és hiú ripacsot alakított, aki garantáltan mosolyt csal a nézők arcára.
Grant 64 évesen valósággal lubickol a jobbnál jobb szerepekben, és ha van szerep, amivel megkoronázza a pályafutása mostani szakaszát, egyértelműen az Eretnek Mr. Reedje az.
Idővel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Barnes és Paxton nővér valójában nem tudnak újat mondani Mr. Reednek a vallásukról; mindazt, amit ők elmondanak, ő már régóta ismeri. Mr. Reed tudása a vallásokról szinte végtelennek tűnik, és ezt a tudást nem csupán információként kezeli, hanem mint egy félelmetes stratégiát, amellyel manipulálja a beszélgetéseket. Célja, hogy a két lány felfedezze a mögöttes, bonyolult érvrendszert, amely a trükkös kijelentései mögött rejlik, és így ráébredjenek a mélyebb igazságokra, amelyek talán még őket is meglepik.
Az "Eretnek" izgalmas és ötletes párbeszédekkel kápráztat el minket, és örömmel tapasztalhatjuk, hogy Hugh Grant kiválóan ösztönzi a két fiatal színésztársát, Chloe Eastet és Sophie Thatchert, akik a mormon hittérítőket alakítják. A film egy háromszereplős kamarathriller, amelyre csupán azért nem mondom, hogy mestermű, mert a rendezőpáros, Scott Beck és Bryan Woods, a játékidő körülbelül kétharmadánál elveszítik a bátorságukat, és ezzel együtt a feszültséget is.
Ahogy a film fokozatosan átlép a lélektani thriller izgalmaiból a valódi horror sötét világába, úgy tűnik el az eredetiség varázsa is. A korábban ragyogó stílust felváltják a már jól ismert forgatókönyvi klisék és zsánerfilmes fordulatok. Bár az Eretnek továbbra is élvezhető marad, a végén mégis az az érzés fog el minket, hogy bárcsak a beszélgetések lebilincselő hangulatánál maradtak volna. Hugh Grant Mr. Reedje pedig még így is felkerülhet minden idők legijesztőbb filmes antihőseinek sorába.
