**Istennel a temesvári "kivégzőosztag" előtt - Első rész** A szürke reggeli fényben, amikor a nap első sugarai alig érintették a földet, Temesvár utcái csendesek voltak, mint egy régi emlék. A város története a háború és a szenvedés rétegei alatt rejtőzö

- Nem. Ortodox vallású voltam. Tulajdonképpen szülők nélkül nőttem fel, az utcán. A szüleim elváltak, előbb gyermekotthonba kerültem, majd javítóintézetbe. Így alakult az életem. Élesden élt egy nagynéném, ő baptista volt. Egy időre hozzá költöztem. Pár hónappal a 18 év betöltése előtt az élesdi cementgyárban találtam munkát, és kíváncsiságból elmentem a baptista templomba is egy eseményre. Egy ima közben éreztem, hogy megszólít a Szentlélek. Megtértem. 1983 óta Krisztust követem. Élesden pár évig maradtam, aztán 1985-ben bevonultam katonának, és leszerelés után visszatértem Temesvárra. Itt laktam az édesanyámnál. Aztán 89-ig még előfordult, hogy visszamentem a nagynénémhez, de a forradalom itt talált Temesváron. Akkor már a vasút alkalmazásában álltam.

A vagonok világában nőttem fel, ahol a tehervonatok összekötik a távolságokat. Emlékszem, hogyan kezdődött minden: a temesvári rendező-pályaudvarról indultam, és az utam Moravicán, Nagycsanádon, majd Resicabányán át vezetett. Az út során vagonokat kellett cserélni, egyeseket elhagyni, míg másokat felvenni. A vágyam az volt, hogy vonatfőnök legyek, de a vasúti élet nem éppen egy sétagalopp – olyan, mint a hadsereg. Ahhoz, hogy valaki komoly pozíciót tölthessen be, előbb meg kell tanulnia az alapokat, és ezeket a feladatokat el kell végeznie. Már a kezdetekkor, néhány hónappal azután, hogy csatlakoztam a vasúti csapathoz, egyedül küldtek el egy hatalmas, ötven vagonos vonattal, ami követ szállított. A mozdonyvezető teljes mértékben megbízott bennem: az ő irányítása alatt a jelzéseim voltak a döntőek. Ez a bizalom hatalmas felelősséggel járt, és mélyen megerősítette bennem, hogy a vasútnál mindennek megvan a maga helye és rendje.

Javítóintézet falai között nevelkedett, ahol a körülmények nem éppen a bizalom meleg fészkét jelentették. Mégis, valamiért az emberek úgy döntöttek, hogy bíznak benne. Mi rejlett a szemeiben, ami eloszlatta a kétségeket? Talán az eltökéltsége, vagy a belső ereje sugárzott belőle, ami arra késztette őket, hogy merjenek hinni benne. Hogyan érhette el, hogy a múltja ellenére is bízzanak benne?

Mi, akik hiszünk, mindent úgy teszünk, mintha az Úrnak tennénk. 1989-ben már kifüggesztették a fényképemet az állomáson az élmunkások hirdetőfelületére, mert a szocialista munkaversenyen a hatodik helyezést értem el. Feladatunk az volt, hogy ne csupán szavakkal beszéljünk Krisztusról, hanem a munkánk által is tanúsítsuk az Ő létezését, és úgy éljünk, ahogy Ő elvárná tőlünk. Az emberek észrevették ezt, és bíztak bennünk. A hitemről nem sokat beszéltem, mert gyakran gúnyoltak, de meg akartam mutatni a keresztény életemet, ahogyan Jézus Krisztus tanított. Ha nem tudjuk megnyerni az embereket a szavainkkal, nyerjük meg őket a cselekedeteinkkel. Úgy érzem, az a küldetésem, hogy az életemben Krisztus a Szentlélek által tovább éljen, és hogy az emberek láthassák az én megélt kereszténységemet, és remélhetőleg ők is megtérjenek.

A Betel baptista templom Temesváron, a Mária tér közelében, 1987 és 1989 között készült el. Érdekelne, hogy részt vettél-e az építési folyamatban?

Igen, amikor befejeztem a vasutas műszakomat, még mindig a vasutas egyenruhában érkeztem a templom építőtelepére, ahol folytattam a munkát. A hátamon ma is látható egy hegesedett csík, ami egy régi balesetre emlékeztet. Az építkezés során egy nehéz pillanatban lezuhantam az első emeletről, és megütöttem a hátamat. Feszítővassal próbálkoztam a zsaluk eltávolításával a betonozás befejezése után, de amikor elvált a zsalu, hirtelen lerepültem. Ez az élmény örökre nyomot hagyott bennem.

Petre Dugulescu prédikációi mély hatást gyakoroltak a hívő közösségre, tele voltak szenvedéllyel és meggyőződéssel. Szónoklataiban a hit erejét hangsúlyozta, és gyakran merített a Szentírás tanításaiból, hogy bátorítsa a gyülekezetet a mindennapi élet nehézségeivel szemben. A kommunista rendszerrel szembeni ellenállása is megnyilvánult prédikációiban, ahol a szabadság és az igazságosság fontosságát emelte ki. Bár a körülmények miatt nyíltan nem mindig tudta kifejezni politikai nézeteit, mégis utalásokat tett a keresztény értékek védelmére és az elnyomás ellenállására. Az ilyen üzenetek sokakat inspiráltak, és a hívők számára reményt adtak egy nehéz időszakban.

Nagyon megragadóan prédikált. A Biblia képezte a szónoki beszédeinek alapját, de a társadalmi rendszerre tett utalások is megjelentek benne. Egy este talán éppen ezért történt az a baleset, amikor elütötte az autóbusz. Olyan érzésem volt, mintha valakik szándékosan akarták volna eltenni láb alól. Hosszú időn át kómában feküdt, és a jobb keze súlyosan megsérült. Annyira szorult a helyzet körülöttünk, hogy a prédikációkban kénytelen voltál utalni ezekre a nehézségekre is. Nem volt kenyér, villany vagy víz. A Bánságban azonban még volt némi szerencsénk a Comtim húsfeldolgozónak köszönhetően, ami által – ha nehezen is – de hozzájutottunk egy kis húshoz.