Itt az alkalom, hogy friss perspektívát nyerjenek a klasszikus művek – hívja fel a figyelmet a Nyitrai Galéria.


A "Nezabíjajte vtáčika" cím, amely O. D. kamarakiállításának ad otthont, Harper Lee klasszikus regényére utal, amelyet a magyar olvasók "Ne öljétek meg a feketerigót" címen ismernek. A kiállítást népszerűsítő poszter középpontjában egy madár áll, amely Orest Dubay jellegzetes stílusában egyszerű, stilizált vonalakból van megalkotva. De vajon milyen kapcsolódási pontok fedezhetők fel az amerikai irodalom ezen kultikus darabja és a szlovák grafikus művészete között? A két mű között párhuzamok rejlenek a társadalmi igazságosság és az emberi jogok védelme témájában, amely a regény központi eleme. Lee regénye a felnőtté válás, az ártatlanság elvesztése és a társadalmi előítéletek elleni küzdelem köré épül, míg Dubay munkássága gyakran a természet és az ember kapcsolatát, valamint az élet védelmét hangsúlyozza. A madár, mint szimbólum, a szabadságot és az ártatlanságot képviseli mindkét műben, így nem meglepő, hogy a vizuális nyelv és a tematikai tartalom összekapcsolódik. Ezen párhuzamok révén a kiállítás nemcsak a művészet és irodalom határvonalain mozog, hanem mély társadalmi és érzelmi kérdéseket is felvet, amelyekre mindkét alkotó reflektál.

Ľudmila Kasaj Poláčková kurátor véleménye szerint a regény nem csupán az amerikai társadalmat sújtó rasszizmus problémáira világít rá, hanem elsősorban a felnőtté válás folyamatáról, az egyéni világnézet kialakításáról, az erkölcsi dilemmákról és a bátorság megéléséről szól. Ezek a témák – az erkölcs, a bátorság és az emberség – Orest Dubay műveiben is központi szerepet játszanak, hangsúlyozva az emberi értékek fontosságát a társadalmi kihívásokkal szemben.

A Nyitrai Galéria 60. évfordulójának megünneplése során egy különleges célt tűzött ki maga elé: szeretnék bemutatni Orest Dubay művészetének időtállóságát. A kiállítás középpontjában az emberség és a tolerancia fontossága áll, amelyet a művész életműve tökéletesen tükröz. Orest Dubay, aki 1919-ben látta meg a napvilágot, saját tapasztalatai révén élte át a háború szörnyűségeit, és ezek a traumák mély nyomot hagytak grafikai alkotásaiban. Munkáiban a háború emlékei és az emberi érzelmek szövik át a linómetszeteket és grafikákat, ahol a remény és a szabadság keresése is megjelenik. A kiállításon feltűnő kismadár, amely a címben is szerepel, a szabadság szimbóluma, és a művész sajátos geometrikus kompozícióiban gyakran visszatérő motívum. Ez a kismadár nemcsak a természet ritmusát, hanem az élet körforgását is megjeleníti, és emlékeztet minket arra, hogy a nehézségek ellenére mindig van remény.

A múlt rendszerben úgy tűnhetett, hogy Dubay szinte mindenütt ott van velünk: a kurátor hangsúlyozza, hogy műveit még mindig a korábbi népszerűségének tükrében szemléljük. Ma viszont új távlataink és eszközeink révén képesek vagyunk egy-egy művész életművét friss szemmel értékelni. Ezen a kiállításon például egy lenyűgöző, interaktív vetítéssel ismerkedhetünk meg, amely gazdag motívumokkal dolgozik, és egy programozó stúdió által készült az alkotó grafikáinak felhasználásával, így közelebb hozva Dubay munkásságának egy izgalmas szeletét.

Related posts