Az Energiaügyi Minisztérium jelentős módosításokat tervez az akkumulátorokkal kapcsolatos hulladékkezelési előírásokban.
Magyarországon jelentős változások várhatóak a gyártókat érintő kiterjesztett gyártói felelősség rendszerében. Az új szabályozás szigorúbb engedélyezési eljárásokat, részletesebb nyilvántartási kötelezettségeket és kötelező biztosítást vezethet be, ezáltal átalakítva a gyártók felelősségi kereteit.
Az Energiaügyi Minisztérium legújabb rendelettervezete célzottan módosítja a meglévő kormányrendeleteket, hogy harmonizálja a hazai jogszabályokat az Európai Unió 2023/1542-es rendeletével. Ez a jogszabály az egyes akkumulátortípusok teljes életciklusára vonatkozik, és a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) keretein belül szabályozza a hulladékok kezelését. Az EPR elve szerint a gyártóknak kell承担niük a termékeikből keletkező hulladék költségeit és felelősségét, így érvényesítve a szennyező fizet el elvet. A tervezet célja a körforgásos gazdasághoz illeszkedő hulladékkezelési gyakorlatok javítása. Az EM kedden este tette közzé a tervezetet, amelyet a nyilvánosság július 2-ig véleményezhet.
A jövőbeli szabályozás értelmében minden érintett gyártónak és forgalmazónak – függetlenül attól, hogy önállóan működik-e vagy a koncessziós társaság, azaz a Mohun keretein belül teljesíti az EPR-kötelezettségeit – kötelező lesz külön hulladékgazdálkodási engedélyt igényelnie. Az engedélykérelem benyújtásához számos dokumentumot kell csatolni, többek között a várható hulladék mennyiségekre vonatkozó adatokat, a vállalt gyűjtési arányokat, a hulladékkezelőkkel kötött megállapodásokat, valamint a környezetvédelmi biztosítási és pénzügyi garanciák részleteit.
A gyártóknak – beleértve azokat is, akik koncessziós társaságon keresztül működnek – alapos nyilvántartásokat kell készíteniük a forgalomba hozott termékek mennyiségéről, a visszagyűjtött hulladékokról, a gyűjtési arányokról, valamint a hulladékkezelési és hasznosítási módszerekről. Ezeket az adatokat az uniós rendeletek előírásainak megfelelően kell dokumentálniuk és rendszeresen jelenteniük a megfelelő hatóságoknak. Fontos tudni, hogy a szabályok megszegése súlyos következményekkel járhat, akár az engedélyének elvesztésével is.
A forgalmazókra új kihívások várnak: a szöveg értelmezésének fényében.
A forgalmazónak folyamatosan be kell gyűjtenie az üzlethelyiségében elhelyezett zárható gyűjtőedényben a hulladékká vált hordozható elemeket és akkumulátorokat, hogy ezzel hozzájáruljon az EU által kitűzött célértékek teljesítéséhez.
Az uniós szabályozás szerint a hordozható akkumulátorok visszagyűjtési arányának 2027-re el kell érnie a 63 százalékot, majd ezt követően, 2030-tól, 73 százalékra kell emelkednie. Az elektromos kerékpárok (LMT) akkumulátoraira vonatkozóan a célértékek 2028-ra 51 százalék, míg 2031-től 61 százalék.
Az akkumulátorok és elemek osztályozása radikális változásokon megy keresztül. Az újonnan bevezetett rendszer különböző kódokat és díjkategóriákat állít fel a hordozható, ipari, jármű- és elektromos járműakkumulátorok számára. Ezen felül a korábbi éves adatszolgáltatás helyett negyedéves jelentéstételt ír elő, ami várhatóan jelentős mértékben megnöveli a vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket.
A gépjárműgyártókra a tervezet külön, célzott szabályozást vezet be az EPR-rendszeren belül, ők átalánydíjas teljesítési lehetőséget választhatnak a kötelezettségeik teljesítésére. Ez azt jelenti, hogy a tárgynegyedévben forgalomba hozott járművek mennyisége alapján fizetnek fix összegű EPR-díjat. Az átalány tartalmazza a csomagolási díjat is, így számukra egyszerűsödik az adminisztráció.
Egy másik változás, hogy a Mohu akkor is kiállítja az EPR-díjról a számlát, ha az éves díj nem éri el az ezer forintot. Ez a visszaváltási díjas termékek után fizetendő DRS-díjra (ami az EPR-díj egy speciális fajtája) is vonatkozik, és a gyártóknak, forgalmazóknak az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerben is jelenteni kell az adatokat. A módosítások célja, hogy a visszaváltási rendszer teljes mértékben beépüljön az EPR-rendszer struktúrájába, és a gyártók minden tevékenységüket (ideértve a DRS-t is) egységes jelentésen és díjfizetési rendszeren keresztül teljesítsék.
Új fejlemény, hogy minden olyan gyártó, forgalmazó vagy hulladékkezelő, aki saját magának kívánja teljesíteni az EPR-kötelezettségeit (tehát nem a Mohun keresztül), köteles pénzügyi garanciát nyújtani. Ez a garancia bankgarancia, letét vagy biztosító által vállalt kötelezvény formájában valósulhat meg. A hulladékgazdálkodási hatóság a szükséges biztosíték mértékét az engedélyezési eljárás során határozza meg, figyelembe véve a tevékenység kockázatait és volumenét. Egy megyére vonatkozóan a maximális összeg 75 millió forint, azonban országos szintű tevékenység esetén ez az összeg jelentősen megnövekedhet.
A pénzügyi biztosíték rendszerének alkalmazása alól kizárólag a Mohu mentesülhet, azonban ennek feltétele, hogy a mentesítést az engedélykérelem keretében külön is igazolja, például a meglévő biztosítási fedezet, garancia vagy más mentesség bemutatásával.
A legfrissebb módosítások 2025. augusztus 18-án lépnek érvénybe, azonban bizonyos szabályok csak 2026-ra, míg mások akár 2027-re is kötelezővé válnak. Az átmeneti időszak célja, hogy a gyártók és a piacon érintett szereplők megfelelően felkészülhessenek az új előírásokra.
Az újonnan bevezetett szabályozás fő célja, hogy növelje az átláthatóságot, mérsékelje a hulladék környezetre gyakorolt hatásait, és összhangban legyen az uniós körforgásos gazdaság elveivel. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek a változások jelentős adminisztratív és pénzügyi terheket róhatnak a gyártókra, különösen a kisebb vállalkozások számára, akiknek a működési környezetük már így is kihívásokkal teli.
