Két hónap leforgása alatt Trumpnak sikerülhetett olyan mélyreható hatásokat gyakorolnia az amerikai gazdaságra, amelyek komoly aggodalmakat ébresztenek. A G7 elemzése szerint ez a folyamat nemcsak a számadatokban, hanem a mindennapi életében is érezhető n

A szerző egy független pénzügyi szakértő, aki a Zéróosztó című elemző rovatban osztja meg gondolatait a G7 platformján.

Donald Trump első elnöki ciklusa, 2016 és 2020 között, tele volt ambícióval, és különösen büszke volt az amerikai tőzsde eredményeire. Az exelnök sajátos, önelégült stílusában nem habozott megosztani ezt a büszkeséget, gyakran magának tulajdonítva a tőzsdei növekedést. A tőzsdei teljesítmény nem csupán egy gazdasági mutató volt számára, hanem egyfajta mérce is, amellyel saját elnöki teljesítményét értékelte és népszerűsítette. Kommunikációjában a tőzsde kiemelt szerepet játszott, szinte a politikai öröksége szerves részévé vált.

A befektetők joggal várhatták, hogy valami hasonló lesz a második ciklusa alatt is. Hogy a MAGA (Make America Great Again) kitalálója és sikerének kulcsát kezében tartó Mr. President intézkedéseivel a tőzsdei bikapiac fennmarad, sőt az SP500 index olyan magasságokba emelkedik, amiről évekkel ezelőtt álmodni se mertek volna. A választást (2024. november 5.) követően az amerikai kisbefektetők, háztartások long (vételi) pozíciója soha nem látott mértékben nőtt, ez ráadásul kiegészült az intézményi befektetők hasonló pozicionáltságával.

Az amerikai tőzsdék teljesítménye azonban meglepte a befektetőket: az utóbbi másfél-két hét során jelentős korrekciós folyamat indult el. Jelenleg az amerikai piacok éves teljesítménye már a mínusz tartományba csúszott, és a befektetőknek szembesülniük kellett azzal a meglepő helyzettel, hogy a korábban alábecsült európai piacok körülbelül 15 százalékkal felülmúlják a korábban verhetetlennek hitt amerikai indexeket.

Vizsgáljuk meg, milyen tényezők vezettek az SP500 index drámai visszaeséséhez. A 2016-2020 közötti időszakban a világ már megtapasztalta Donald Trump elnöki stílusának szokatlan aspektusait, de új elnöki ciklusának két hónapos kezdete igazán emlékezetesre sikeredett. Rengeteg váratlan gazdasági és politikai témát hozott elő, mint például Grönland, a Panama-csatorna, a gázai kaszinóváros vagy Kanada, mint az Egyesült Államok 51. tagállama. Bár ezek a megnyilvánulások közvetlen hatással nem bírtak a piacokra, sok befektető számára itt vált világossá, hogy a második ciklus radikálisan eltér majd az elsőtől. Míg sok meglepő kijelentésre lehetett számítani, a helyzet mégis felülmúlta a várakozásokat.

Az említett, elsősorban politikai megnyilvánulásaival sok barátot nem szerzett a "világ legjobb állama", csúnya tekinteteket azonban biztos. Kanadában például - nem mellesleg az USA egyik legfontosabb kereskedelmi partnerénél - össznépi játék lett az amerikai termékek bojkottja. Sorra vesznek le mindent a polcokról, ami amerikai termék. Szintén a politikai játszmájának eredménye lett az elmúlt évtizedek legbizarrabb (és még nagyon finoman fogalmaztam) találkozója az ukrán elnökkel az Ovális Irodában, ahol az amerikai elnök, az alelnök és kisebb részben a külügyminiszter porig alázta egy olyan ország vezetőjét, amelynek hazáját hadüzenet nélkül megtámadták az oroszok, és amely most már több mint három éve a túlélésért küzd.

Ezek a komikus események azonban jelentéktelenné válnak ahhoz képest, amit a gazdasággal elért szűk két hónap leforgása alatt.

Választási programjának gazdaságpolitikai üzenetei körülbelül így foglalhatók össze: vámok, vámok és még több vám. Emellett ígérjük, hogy csökkentjük a vállalati nyereségadó mértékét, és azonnal megszüntetjük a költségvetési hiányt, de addig is, mindig vámokkal foglalkozunk. Beiktatása után szinte naponta tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy mely országokra és gazdasági régiókra milyen vámokat tervez kivetni. Vagy mégsem. Aztán végül mégis, de csak akkor, ha bizonyos feltételek teljesülnek. Mindez persze csak addig, amíg a vámok tartják a fókuszban. Ja, és bocsánat, talán egy hónap múlva valósul meg. Vagy talán mégsem. A valóságban eddig kevés vámot vetett ki, de képes volt arra, hogy drámaian csökkentse a bizalmat a "gazdaságpolitikája" iránt, már ha ezt egyáltalán gazdaságpolitikának lehet nevezni a XXI. századi merkantilizmus fényében.

Ismételten megerősítést nyert, hogy a gazdasági szereplők a jövőbeli várakozásaik fényében hozzák meg aktuális döntéseiket. Az amerikai cégek két különböző módon reagáltak a kialakult helyzetre, valamint az előre bejelentett, de csak részben megvalósult ígéretekre. Lesznek-e vámok? Rendben. Ha vámokat vezetnek be XY országgal szemben, az onnan érkező import drágábbá válik. Vajon holnap tényleg drágább lesz, mint ma? Akkor gyorsan vásároljunk ma, amennyit csak tudunk. Ha holnap már vámokat kell fizetni, akár még profitálhatunk is ebből, hiszen a vámok miatt a piaci árak is magasabbra emelkednek. Ez pontosan így történt januárban, és bár a februári adatok még nem állnak rendelkezésre, biztos vagyok benne, hogy februárban is hasonló tendenciák figyelhetők meg. Az amerikai vállalatok mindent megtettek, hogy előre felkészüljenek a változásokra. Az amerikai külkereskedelmi egyenleg olyan drámai mértékben romlott, amire korábban még nem volt példa. Ezt jól szemlélteti az alábbi grafikon:

Az idei januárban tapasztalt hiány már meghaladta a 130 milliárd dollárt, ami világosan mutatja, hogy az elnökválasztás óta milyen mértékben romlott a pénzügyi helyzet. Ironikus módon, a Donald Trump és csapata által tervezett vámháború éppen a kereskedelmi hiány csökkentésére lett volna hivatott, ám eddig úgy tűnik, hogy ez a cél alig valósult meg.

A vállalatok másik reakciója a vámháborúra, hogy bár a nagy amerikai cégek vezetői tettek pár ígéretet az elnöknek, hogy mekkora beruházásokat fognak végrehajtani, majd, a jövőben, valahol és valamikor (az Apple például 500 milliárdos számot dobott be), a többség egyszerűen vakarja a fejét, és a bizonytalanságok miatt gyakorlatilag csak a legszükségesebb, "stay-in-the-buisness" beruházásokat valósítja meg. Ez teljesen racionális: amíg nem tudom biztosan, lesz-e vám, mekkora, kik ellen, milyen ellenlépések lesznek, a pénzügyi kultúrában nálunk jóval magasabb szinten lévő amerikai vállalatok leállítottak mindent, ami nem kiszámítható beruházás. Ha nem látják a megtérülést a beruházások mögött, a vállalatvezetők nem kockáztatják meg, hogy a részvényesek lapátra tegyék őket.

Romlottak a lakossági fogyasztási adatok is, annak ellenére, hogy egyelőre nem csökkent az amerikai lakosság rendelkezésre álló jövedelme. Másképpen megfogalmazva: az amerikai háztartások elkezdtek megtakarítani. Ez sem egy jó ómen. A Nagy Likvidátor szerepét betöltő, mindenhez is értő Elon Musk által vezetett DOGE intézmény - amelynek célja a költségvetési hiány csökkentése lenne - egyelőre minimális eredményeket tudott felmutatni, több próbálkozásuk is fennakadt a bíróságokon. Lehet fogadásokat kötni, hogy a két, szerénységéről és igazmondásáról híres szereplő (Donald Trump és Elon Musk) mikor kap össze. És akkor nem beszéltünk még arról a nem elhanyagolható jelenségről, hogy a vállalati adókulcs csökkentése még csak napirendre sem került.

A fent említett folyamatok egyértelműen megjelennek az idei első negyedéves GDP-előrejelzésekben is. Az atlantai Federal Reserve rendelkezik egy olyan GDP-előrejelző modellel, amely a negyedév során megjelenő új makroadatok alapján készít előrejelzéseket. Bár a modell nem mindig hibátlan, mégis hatékony iránytűként szolgál a gazdasági trendek megértésében.

Így alakultak az amerikai növekedéssel kapcsolatos adatok 2025 első negyedévében:

A korábban stabilan 2 százalék körüli növekedés drámai mértékben megromlott a fent említett okok következtében, és a legfrissebb adatok szerint az Egyesült Államokban 2,4 százalékos GDP-csökkenés prognosztizálható. Nem növekedésről beszélünk, hanem esésről. Ezt a kötvénypiac is tükrözi: noha az infláció ismét emelkedni látszik, a 10 éves amerikai államkötvények hozamai az elmúlt hónapban 50 bázisponttal csökkentek. Ez egyértelmű jelzés arra, hogy a piaci résztvevők komoly gazdasági visszaesést várnak.

A Donald Trump & Co-nak, úgy tűnik, két hónap alatt sikerült földbe döngölnie az amerikai gazdaságot.

Az amerikai tőzsdék jelenlegi reakciója érdekes képet fest. Jelenleg körülbelül 10 százalékos "korrekcióról" beszélhetünk, ami figyelemre méltó, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Tesla részvényei a januári csúcsukhoz képest már a felére csökkentek. Őszintén szólva, nem lenne meglepő, ha a piacon trendváltás jeleit látnánk.

A tőzsdei zuhanás nem csupán egy átmeneti nehézség, hanem egy ördögi kör kezdetét is jelezheti. Az amerikai fogyasztói kultúra jelentős mértékben a vagyonhatásra támaszkodik; ha a tőzsdék mélyrepülésbe kezdenek, a lakossági fogyasztás is észlelhetően visszaesik majd. Eddig az Egyesült Államok gazdasága volt az egyetlen nagy gazdasági térség, amely folyamatos növekedést tudott felmutatni (bár a Kínában mért 5%-os növekedés papíron vonzóan hangzik). Ha azonban az USA ténylegesen gazdasági visszaesésbe süllyed, annak globális hatásai rendkívül súlyosak lehetnek.

Az amerikai szavazók sokféle eredménnyel számoltak, de kétséges, hogy elégedettek a Donald Trump & Co. első két hónapjával. A gazdasági helyzet nem éppen rózsás, és politikai fronton az amerikaiak lassan odáig jutnak, hogy a "legjobb barátjuk" épp egy rehabilitált háborús bűnös, Vlagyimir Putyin. Az oroszok mellett ugyanis az elmúlt két hónapban szinte minden nagyhatalommal sikerült konfliktusba keveredniük.

Két hónap alapján persze ne ítélkezzünk, biztosan lesz jobb is. Vagy nem. Lehet, hogy egyszerűen Trumpnál már más a prioritás?