Európában egy új gazdasági óriás emelkedik fel, és az Európai Unió is készen áll arra, hogy bőséges támogatást nyújtson.

Kína újabb szintre emelte a ritkaföldfémek exportkorlátozását, és a vámhatóságok már a hivatalosan nem tiltott termékeket is hónapokig visszatartják. A globális ellátási láncok leállásától tartva egyre több iparági szereplő keresi az alternatív forrásokat. Európában Franciaország igyekszik maximalizálni az új gazdasági trendekből adódó lehetőségeket. A párizsi kormány a város ipari örökségére és az ésszerű költségű atomenergiára támaszkodva kívánja megerősíteni pozícióját a kritikus nyersanyagok piacán, miközben milliárdos beruházásokkal törekszik arra, hogy csökkentse a teljes kínai függőséget. Az Európai Unió is szeretné felgyorsítani a támogatások folyósítását, ám a magyar gazdaságstratégia szempontjából aggasztó, hogy hazánk jelenleg teljesen kimarad az uniós támogatott ritkaföldfém-projektekből.

Kína 2024 áprilisától kezdve fokozatosan szigorítani kezdte a ritkaföldfémek és a hozzájuk kapcsolódó mágnesek exportját. Ez a lépés az Egyesült Államok által bevezetett, Donald Trump által felelevenített vámintézkedésekre adott válaszként történt. Az első hivatalos exportkorlátozások hétféle alapanyagra és az ezekből készült mágnesekre vonatkoztak, ami jelentős hatással volt a globális piacra és a technológiai iparra.

de a kínai vámhatóságok mára már a listán nem szereplő termékekre is kiterjesztették az ellenőrzéseket.

Ez azt jelenti, hogy például olyan termékek, mint a titánrudak vagy cirkóniumcsövek, a kivitel során problémákba ütközhetnek, még akkor is, ha formálisan nem tartoznak a korlátozások alá - elég, ha a leírásban megjelenik a "mágnes" szó. Az új eljárás egy sor speciális laboratóriumi vizsgálatot és hosszadalmas, hónapokig tartó engedélyezési folyamatokat igényel, ami miatt sok logisztikai vállalat elutasítja ezeknek a szállítmányoknak a kezelését - számolt be róla a Financial Times.

A kínai exportellenőrzések célzott eszközként szolgálnak a stratégiai előny megtartására: az ország dominálja a ritkaföldfémek feldolgozását és a mágnesgyártást, amelyek elengedhetetlenek az elektronikai eszközökben, a nehézgépekben és a haditechnikában - így például vadászgépekben - használt komponensekhez.

Az intézkedések hatása nem csupán az amerikai vállalatokat érinti, hanem az európai cégeket is jelentős mértékben befolyásolja. Noha az engedélyezési folyamat április óta némileg felgyorsult, a vámvizsgálatok körüli bizonytalanságok és az adatbekérési eljárások – például ügyféllisták és gyártási részletek kikérése – továbbra is feszültséget generálnak a piacon.

Egy júniusi felmérés szerint a nyugati vállalatok több mint 60 százalékának exportkérelmeit elutasították vagy még nem hagyták jóvá.

A helyzet kiszámíthatatlansága számos vállalatot arra ösztönöz, hogy gyors légiszállítást válasszon, ami ugyanakkor magas költségekkel jár, és nem mentes a lehetséges kockázatoktól sem.

Ebben az egyre szűkülő globális ritkaföldfém-piaci környezetben Franciaország emelkedik ki Európában, mint egy új, stratégiai jelentőségű ökoszisztéma központja. Az ország az Európai Unió által finanszírozott Kritikus Nyersanyagok Törvénye (CRMA) keretében a legtöbb (összesen kilenc) projektet indította el a kontinensen, kettő ezek közül ritkaföldfémekhez kapcsolódik.

Magyarország számára különösen szomorú, hogy míg az új gazdasági modell jelentős mértékben támaszkodna az elektromos autókra és az azokhoz szükséges akkumulátorok előállítására, egyetlen hazai projektet sem soroltak fel az uniós szinten kiemelt támogatást élvező kezdeményezések között.

A kereslet azonban lényegesen túllépi azokat a kapacitásokat, amelyekkel Franciaország jelenleg rendelkezik. Például a francia MagREEsource vállalat képtelen lépést tartani az elektromos autógyártók és ipari szereplők "szinte sürgető" igényeivel, akik alternatívákat keresnek a Kínából származó állandó mágnesek helyett.

Valóban, egy másik európai üzem is képes lehet erre: az első permanensmágnes-gyártó, amely Kínán kívül működik, júniusban kezdte meg működését az észt Narvában. A tervek szerint jövőre már az uniós kereslet harmadát is ki tudja elégíteni.

A francia törekvések mögött történelmi alapok is húzódnak. Az 1948 óta működő la rochelle-i Solvay-üzem például az 1980-as és 1990-es években évente akár 15 ezer tonna ritkaföldoxidot és előállított. Ahogy arról írtunk, a gyártást most újraindítják, kizárólag nem kínai alapanyagból, hanem helyben kitermelt anyagokból.

A Solvay egy olyan vállalat, amely nap mint nap szembesül a nyersanyaghiány okozta kihívásokkal, és sürgeti az Európai Uniót, hogy vezessen be kötelező készletezési szabályozásokat az ellátásbiztonság fokozása érdekében.

A francia Carester start-up is ambiciózus tervekkel készül a 2026-os évre, hiszen célja a nehéz ritkaföldoxidok előállítása olyan forrásokból, amelyek nem Kínából származnak. A cég leányvállalata, a Caremag már jelentős, 216 millió eurós tőkét vonzott be japán befektetőktől és a francia államtól, hogy létrehozhasson egy újrahasznosító és finomító üzemet Dél-Franciaországban. Érdekesség, hogy az üzem tízéves termelésének 70%-a máris el van adva, többek között olyan prominens vásárlóknak, mint a Stellantis autógyártó.

Sokan Európa legfontosabb épülő gyáraként emlegetik a Lacq-ban épülő ritkaföldfém-újrahasznosító és -finomító üzemet, amely Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű beruházása, amely Kínán kívül egyedülálló kapacitással rendelkezik majd. Az évi 2 000 tonna mágneshulladék és 5 000 tonna bányászati koncentrátum feldolgozásával a gyár a globális ritkaföldfém-termelés 15%-át biztosíthatja, stratégiai szerepet töltve be az elektromos motorok és a megújuló energiák ellátásában.

Mindez jól tükrözi Franciaország növekvő geopolitikai jelentőségét, valamint az európai ellátási lánc diverzifikálásában elért sikereit. Az ország erőssége nem csupán az ipari tapasztalatában rejlik, hanem a viszonylag megfizethető nukleáris energia révén biztosított áramellátásban, valamint Emmanuel Macron újraiparosítási stratégiájában is. Ezen túlmenően a franciák pozíciójának megerősítése folytatódik: a brit Less Common Metals, amely az egyik ritka vállalat, képes Kínán kívül ritkaföldfémek és ötvözetek előállítására, szintén fontos szereplővé válik.

A térségbe egy 110 millió eurós fejlesztés megvalósítását tervezik, amennyiben sikerül biztosítani a szükséges vevői és pénzügyi támogatást.

Franciaország egyre fontosabb szereplővé válik az európai ritkaföldfém-ellátási lánc fejlesztésében, de a kívánt diverzifikációs célok még mindig távolinak tűnnek. Jelenleg az Európai Unió évente 16 ezer tonna mágnesanyagot importál Kínából, míg a MagREEsource projekt csak 2027-re tervezi, hogy évi 1000 tonna kapacitással rendelkezik.

A francia kormány ezért sürgeti a CRMA alapos felülvizsgálatát, valamint az uniós készletezési szabályok bevezetését, hogy elősegíthessék a kapacitásfejlesztések gyorsítását.

Edoardo Righetti, a Centre for European Policy Studies szakértője a Financial Timesnak adott interjújában kiemelte, hogy Európa "még nem érte el a teljes mértékben fejlett értékláncot", annak ellenére, hogy Franciaország "jelenleg a szükséges lépéseket teszi meg".

Az Európai Bizottság folyamatosan szemmel tartja a franciaországi beruházásokat, és a tervek között szerepel, hogy a párizsi javaslatok alapján felgyorsítják az engedélyezési folyamatokat, valamint lazítanak a támogatási feltételeken. A brüsszeli irányelvek része továbbá, hogy a közös költségvetésből még több pénzügyi támogatást nyújtsanak.

Az Európai Unió új beszerzési mechanizmus bevezetését tervezi, amely célja a kritikus nyersanyagok iránti kereslet központosítása egy közös rendszer keretein belül. A korábbi koordinációs kudarcok, mint például a 2022-es energiaválság során létrejött, nem éppen sikeres közös gázbeszerzési platform, azonban kétségeket vetnek fel Brüsszel képességével kapcsolatban, hogy hatékonyan reagáljon a felmerülő kihívásokra. Az új kezdeményezés mozgatórugója éppen a gázplatform tapasztalatai, valamint az ipari termelők részéről érkező nyomás lehet: a német ipari szövetségek aktívan lobbiznak a berlini kormány mellett, hogy támogassa az uniós rendszer mielőbbi bevezetését, még akkor is, ha a franciák várhatóan a legnagyobb haszonélvezők lehetnek.

Az időben cselekvő francia vállalatok jelentős előnyhöz juthatnak, mivel az Európai Unió a diverzifikációs szabályok révén kötelezi az ipari szereplőket arra, hogy Kínán kívüli beszerzési forrásokat találjanak. Emellett fontos előírás, hogy egyetlen ellátási forrásra legfeljebb 65%-ban támaszkodhatnak. Ennek következtében az uniós cégek számára egy belföldi gyártó vagy nyersanyag-feldolgozó vonzó partnerséggé válhat, amely új lehetőségeket kínál a fenntarthatóbb és stabilabb ellátási lánc kialakítására.