"Az anyátlan ügy után mély és intenzív paranoiám alakult ki." - Három figyelemre méltó gondolat Bányai Judit Popfilter-interjújából.
A Nem akarok beleszólni Instagram-oldal alkotójaként vált ismertté, mára pedig influenszerként, valamint a Fókusz Stúdió felelős szerkesztőjeként és gyártásvezetőjeként találkozhatunk vele a közéletben. Tavaly februárban részt vett a gyermekvédelmi tüntetés megszervezésében, és azóta is aktívan felszólal a számára fontos társadalmi ügyekről közösségi média platformjain. A héten a Popfilter című műsorban Bányainé Mészáros Judit volt Csepelyi Adrienn vendége, ahol Dián Dóri három lényeges gondolatot emelt ki a beszélgetésből.
Tavaly nyáron hatalmas botrányt kavart a motherless-ügy, amikor egy Reddit-poszt révén napvilágra került, hogy egy pornóoldalra magyar nők képeit töltötték fel ismeretlen felhasználók. E képek alatt pedig licitálás indult, amelyben az emberek különböző kegyetlen cselekedetekre tettek javaslatot a képeken szereplő lányokkal szemben. A fotók többsége civil személyeket ábrázolt, akiket az utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön örökítettek meg, és sok esetben a képekhez a lányok elérhetőségeit is hozzátették, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.
A galériában most már Judit műve is megtalálható, amelyet a közösségi profiljáról töltöttek fel az oldalra. Az influenszert meglepte a hír, amikor egy újságíró ismerőse értesítette őt arról, hogy a kép felkerült a motherless platformra. Az eset érthetően sokkolta, hiszen nem számított arra, hogy a műve ilyen módon kerül reflektorfénybe.
Azonnal eszembe jutott, hogy mi történik, ha egy olyan személy töltötte fel a képet, aki ismer engem, és tudja, hol élek. Pedig igyekeztem ügyelni arra, hogy rólam és a gyerekeimről ne kerüljön nyilvánosságra semmilyen személyes információ. Amikor tartalmat készítek, kifejezetten arra figyelek, hogy ne legyenek láthatók utcatáblák vagy bármilyen olyan részlet, ami felfedheti a lakcímemet. Mégis, azon tűnődtem, mi van, ha a környéken él valaki, aki figyel engem? Amióta otthon vagyok, azt érzem, hogy biztonságban vagyok, és a környezetem is védettnek tűnik.
Amikor a város zűrzavarában közlekedtem, a metró és a villamos zötykölődése közben görcsösen ültem, és a körülöttem lévőket figyeltem. Különös feszültséggel néztem, ahogy mindenki a telefonját tartja – ki az ujjai között, ki a tenyerében. Képzeletben már azt is elképzeltem, hogy ki az, akinek a készüléke éppen úgy áll, hogy ha akarná, engem egy pillanat alatt rögzíthetne.
Bennemben egy olyan elviselhetetlen paranoia feszített, ami fél év elteltével végre kezdett enyhülni.
A téma kapcsán felmerült, hogy kinek milyen bántalmazási élménye volt már az utcán vagy a tömegközlekedésen, amikor ismeretlen férfiak zaklatták. Szinte mindenkinek akad egy-egy ilyen története, és Judit valamint Adrienn sem kivételek. Mindketten megosztják tapasztalataikat arról, amikor férfiak erőszakosan léptek fel velük szemben, és olyan eseteket is felidéznek, amikor tanúi voltak mások bántalmazásának, és igyekeztek segíteni. Juditot rendkívül felzaklatják az ilyen zaklatások, legyen szó róla vagy másokról, hiszen az ilyen visszásságok mélyen érintik.
"Ha már ennyire belemegyünk a dolgokba, akkor miért ne sétálnék oda egy számomra vonzó férfihoz, és ne kezdeném el simogatni, mondván, hogy 'de jó pasi vagy'? [...] Miért lenne bárki jogosult arra, hogy egy idegen férfihoz odalépjen és elkezdje fogdosni? Tényleg nem értem ezt a logikát."
Nem tudom felfogni, hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire felfuvalkodott legyen, hogy mások fölé helyezze magát, és azt higgye, jogában áll belépni a másik személy intimitásába, mintha az ő területe szabad prédá lenne.
Judit a saját felületein is rendszeresen megnyilvánul társadalmi kérdésekben, kiteszi és vállalja a véleményét. Azonban azt is tapasztalja, hogy a közösségi médiában nemcsak az egyéni vélemények tudnak szélsőséges reakciókat kiváltani az emberekből, hanem nagyon triviális dolgok is.
"Beszélhetsz te bármilyen politikai, közéleti, társadalmi dolgokról, de a legnagyobb veszekedések az én oldalamon a kommentszekcióban akkor voltak, amikor receptet osztottam meg.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért kelt nagyobb érdeklődést az emberek körében egy humusz recept, mint számos más téma. Hiszen a humusz receptje mögött sokkal több rejtőzik, mint elsőre gondolnánk.
Gyakran megakadok a posztolásban, nem is tudatosan, hanem mert néha úgy érzem, hogy minek is foglalkozzak vele? Akármit is mondok, akármit is teszek, a reakció mindig negatív: úgyis csak lesújtó kritikákat kapok. "Te egy buta nő vagy, sajnálom, hogy két gyereket szültél, és csak sajnálni tudom őket, mert így írtad meg ezt a humuszreceptet, és nekik ezt kell enniük, gratulálok." Mintha a szavaimnak nem lenne értéke, és a munkám csak bántalmazásra adna okot.
Ha érdekel, hogy Judit hogyan vélekedik a "Nem akarok beleszólni" című film társadalmi hatásairól, és milyen élményekkel gazdagodott a Fókusz Stúdióban végzett munkája során, ne hagyd ki a teljes beszélgetést!
