A hiszékenység vámszedői között találkozhatunk a "tháliásokkal", akiknek Tartuffe-sikere a "Jókaiban" bontakozik ki. A színpad világában ez a jelenség különösen figyelemre méltó, hiszen a színház nem csupán szórakoztat, hanem tükröt is tart a társadalom e

Bár a december 12-i kassai bemutatót nem volt lehetőségem megtekinteni, a nyolc nappal későbbi komáromi premier végén tapasztalt zúgó vastaps egyértelműen jelezte, hogy az előadás elnyerte a közönség tetszését. Az idén a Jókai-bérlettel rendelkező nézők ma, december 21-én, míg a Lehár-bérlet birtokosai vasárnap élvezhetik a produkciót.

Amikor a rendező nevét meglátjuk, valószínűleg senki sem gondol arra, hogy a Molière-vígjátékok világába lépünk, ahol a 17. századi Párizs hangulata elevenedik meg előttünk, és kosztümös, parókás karakterek lépnek színpadra.

A mai Abszurdisztánban játszódó, modern kori elbeszélés olyan örök érvényű dilemmákat és igazságokat tár elénk, amelyek sosem veszítik el aktualitásukat. E történet középpontjában áll a sokarcú időutazó, Tartuffe, aki a 21. századi internetes jósok, önjelölt gyógyítók, kétszínű szektavezérek, haszonleső csodaszer-árusok és álszent erénycsőszeik formájában napjainkban is velünk él. E figyelemreméltó alak lesben áll, és a saját érdekeit követve manipulálja, becsapja a könnyen befolyásolható embereket, akik gyakran hiszékenységük miatt szenvednek. Az ő története megmutatja, hogy a manipuláció és az önérdek mindig is jelen volt, és hogy a valóságban a legjobban elrejtett igazságok sokszor a legkézzelfoghatóbbak.

A 360 éves alapműhöz az átirat szerzője, Parti Nagy Lajos hozzátette a maga nyelvi világát, bravúros szójátékait, melyek a helyzetkomikumokkal együtt a komoly mondanivaló, masszív konfliktusok ellenére is gyakran kacagást váltottak ki (közben talán a saját esendőségünkön, naivitásunkon is könnyezve vigadtunk).

- nyilatkozta Matusek Attila, aki szintén részt vett a munkában, mint másik társszerző.

A produkció nyitányaként egy modern Szodomába lépünk be, ahol a fiatalok a masszázs, jacuzzi, szauna és a vonzó hölgyek kínálta örömök tengerében fürdenek. Az idős matriárka, Kövesdi Szabó Mária (m.v.), azonban határozottan más véleményen van: szerinte ez a hely a bűnök melegágya, ahol a családtagjai hívő emberhez méltatlan életet élnek. Közben Orgon úr (Ollé Erik), a családfő, mindent megtesz, hogy fenntartsa a látszatot. Második feleségével, Elmirával (Rab Henrietta), lányukkal, Marianne-nal (Gál Sára e.h.) és Damis fiával (Heringes William e.h.), valamint Cléante sógorával (Madarász Máté) és Dorine komornával (Nagy Kornélia) együtt ők egy boldog, példás család képét igyekeznek mutatni. De vajon valóban ez a tökéletes, mélyen vallásos mintacsalád, vagy esetleg csak egy jól megkomponált álarcot viselnek?

A segítségre szoruló, látszólag szegény férfi, Tartuffe (Nádasdi Péter), akit Orgon a templomban végzett imái során választott ki, hogy a szívébe zárja, majd otthonába fogadott, pillanatok alatt felforgatta az egész család életét.

Bár a múltja súlya alatt nyögő, lelkiismereti válságban szenvedő apa, aki elhatározta, hogy jó irányba tereli életét, kész lett volna a szeretett lánya kezét is a szent embernek hitt Tartuffe-nek adni, végül mégis a ház úrnője iránti vonzalma miatt bonyolult helyzetbe került. Ezzel elindította a bonyodalmak sorozatát, amelyet tovább súlyosbított egy vadászházban készült hangfelvétel, amely a körözött csalóval való kapcsolatát leplezte le. Orgont így politikai bűnpártolás vádjával is megbélyegezhetik.

Mire a családfő végre észrevette, hogy a vakhit mi mindent elhomályosított, a családi örökség már rég a gyanús ígéretek csapdájába esett, és a hiszékenység profijának zsebében landolt.

Nos, nem árulom el a történet végkifejletét, amely során fájdalmasan feltárult a szélhámosság rejtett struktúrája. Közben a színpadon újabb tehetségek bukkantak fel: Lax Judit és Varga Lívia először masszőrként, majd apácaként és ügynökként léptek színre, míg a zenei rendezést Matusek Attila mellett Kalocsányi Gábor m.v. Lőrincként segítette. Illés Oszkár pedig Lojál Ignácként tűnt fel, gazdagítva a produkciót.

A produkció kulisszái mögött Forgács Miklós dramaturgi tevékenysége, Dégner Lilla korrepetítori szerepe, valamint Derján Angelika rendezőasszisztensi munkája fémjelzi a közreműködő csapatot. A családi otthon hangulatát megjelenítő díszlet Michal Lošonský kreatív keze nyomán született, míg a jelmezek varázslatos világát Eva Miklisová álmodta meg. A fények csodás játékát Majoros Róbert fénytervező biztosította. A produkció különleges vonzerejét a fiatal, feltörekvő tehetségek bevonása mellett a jól csengő hangú művészek által előadott dalok is növelték, melyek időnként nosztalgikus emlékeket idéztek fel az Apáca-show című korábbi sikerdarabból.

Remélhetőleg a két hazai magyar színházunk közti tartós együttműködés a jövőben is ehhez az előadáshoz hasonló gyümölcsöket terem. Aki siet, korlátozott számban talán a mai vagy a holnapi bérletes előadásra is tud még belépőjegyet szerezni. A további bérletes előadások majd januárban lesznek láthatók. A "tháliás" művészeket pedig vissza-visszavárjuk Komáromba, hogy az itteni nézők is még jobban megismerhessék őket, s élvezhessék a játékukat!