Már csak a folyó áramlásával együtt úszom.

Harmincas éveimben járó férfi vagyok, akinek az élete egy folyamatos vállalkozói kaland. Mindig is úgy gondoltam, hogy az üzleteim a világ csúcsaira emelnek, azonban a valóság néha más forgatókönyvet ír. Két cégem van: az egyik kezdetben igéretesnek tűnt, míg a másiknál azt hittem, hogy szárnyalni fog. De a helyzet? Hát, az egy igazi káosz.

Minden reggel azzal ébredek, hogy összeroppanok a nyomás alatt. Harmincas vagyok, nős, van egy gyerekem, és két vállalkozásom - de mindkettő az ujjaim között hullik szét, mint a homok. A pénz, amit rám bíztak, már nem létezik, egyik kölcsönből adom vissza a másikat, és

Kezdetben csupán apró kifogásokat gyártottam: késlekedő számlák, elmaradt szállítmányok. Ahogy telt az idő, a hazugságok szövevénye egyre sűrűbbé vált, és most már nem tudom, mi az igazság. Hol a kocsikulcsomat vesztettem el, ami a pénzemet is magában hordozta, máskor pedig hirtelen rosszul lettem, és a kórház falai között kötöttem ki... Így hát, noha én vagyok a saját drámám főszereplője, minden egyes nappal inkább csak nézőként figyelem a lassú, megsemmisítő folyamatot.

Lakást bérelünk, és sajnos már két havi bérleti díjjal tartozom. A feleségem még nem tud arról, hogy mennyire a szakadék szélén állunk anyagilag.

A gyerekem semmit sem tud, a mosolya ellenállhatatlanul tiszta, és minden mosoly közben érzem, hogy én egyre inkább elmerülök a mocsárban.

Minden nap hazudok, van, amibe már a feleségemet is be kell vonnom, nem tudom, mikor omlik össze ez a hamis kártyavár.

Aggódom, hogy mindent, ami fontos számomra, elveszíthetek. Az iroda, a csillogó autók, a látszólagos siker – mindezek csak illúziók. A valóságban úgy érzem, hogy a víz alatt vagyok, és alig kapok levegőt.

Fuldoklom a felelősség, a kudarc és a tehetetlenség súlyában. Minden este újrakezdem a napot a fejemben: "Holnap visszaadom, holnap rendbe hozom." De a holnap mindig másnapra tolódik, és a hazugságok hálója csak nő, mert már nem tudok honnan kérni, nem tudok annyi bevételt termelni.

Itt állok: a világ előtt sikeres férfiként, miközben a szívemben egy ismeretlen mélység hívogat, és a szakadék szélén egyensúlyozok, rejtve a belső harcaimat.

Minden döntésem késlelteti a végső bukást, minden újabb hazugság újabb láncszem. Érzem, hogy egyszer majd nem lesz több esély. Már csak sodródok, miközben a világ szép, fényes illúziói mögött teljes a káosz.