Megérkezett a béke: évtizedek óta tartó véres összecsapások végére tehet pontot a NATO egyik legmeghatározóbb ereje.
Négy évtizednyi küzdelem után a törökországi kurd szeparatisták úgy határoztak, hogy leteszik a fegyvert. Ez a döntés nem csupán a konfliktus végét jelzi, hanem azt is, hogy Ankara talán hatékonyabban érvényesítheti regionális hatalmi ambícióit, mint korábban - írja a Bloomberg.
Az 1978-as évben, Abdullah Öcalan irányítása alatt megalakult a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK), amely a kongresszusán úgy döntött, hogy...
A szervezetet lefegyverzik és feloszlatják, miután megállapodást kötöttek a törökökkel a tűzszünet érdekében.
A szervezet híressé vált arról, hogy a kezdeti időszak után, 1984-től kezdődően rendszeresen alkalmaztak fegyveres fellépéseket céljaik elérése érdekében. Ez a lépés arra is utalhat, hogy a regionális feszültségek csökkenhetnek, mivel a helyi kurdok kapcsolatokat ápoltak más országokban élő kurd csoportokkal, ami Ankara számára jelentős kihívást jelentett.
Recep Tayyip Erdoğan, a török köztársaság elnöke, nemrégiben az egyik legmeghatározóbb kérdésként fogalmazta meg, hogy az ő vezetése alatt végre véget vet a régóta húzódó konfliktusnak. Az elmúlt évtizedek harcai tízezrek életét követelték, és a legóvatosabb számítások szerint is legalább 40 ezer ember vesztette életét. Erdoğan lépései azonban paradox módon még inkább megerősítették a kurd nacionalizmus térnyerését, ami a regionális politikai ambícióit is alátámasztja. A NATO egyik legjelentősebb katonai erejének élén álló politikai vezető nemcsak nemzetközi kihívásokkal néz szembe, hanem komoly belpolitikai válságot is átél, mivel az ellenzék folyamatosan erősödik. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy fő riválisának letartóztatásával próbálta meg elterelni a figyelmet, amely országszerte tömeges tiltakozásokat váltott ki. A nagyobb városokban tízezrek vonultak az utcákra, követelve az elnök lemondását.
A történet hátterében az áll, hogy az alapító-vezető, a börtönben lévő Öcalan az év elején arra kérte a PKK-t, hogy hagyják abba a fegyveres harcot. Hónapok teltek el, mire a kurd harcosok végül eleget tettek ennek a kérésnek. Jelenleg azonban még nem tisztázott, hogy a török hatóságok miként fogják kezelni a kurd fegyveres erők korábbi tagjait. Lehetséges, hogy egyesek számára lehetőség nyílik a külföldre távozásra, vagy akár egy általános amnesztia is szóba kerülhet.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Erdogan véglegesen háttérbe szoríthatja a kurd kérdést az ország politikai életében.
mivel az etnikai csoporthoz tartozók főleg az ország keleti, délkeleti részén élnek egy nagy tömbben, amely gazdaságilag jobban elmaradok a nyugati partvidékeknél. A politikai színtéren továbbra is az integráció és a kisebbségi jogok megerősítése marad a fő téma, amely továbbra is téma maradhat Ankarában. Egyes követelések egészen addig mennek, hogy a kurdok identitás és kultúrája már az ország alkotmányában is meg legyen említve, valamint a nyelvoktatás megerősítését szeretnék elérni. Törökország lakossága jelenleg körülbelül 86 millió főre tehető, ebből a kurd etnikumúak részaránya a teljes társadalmon belül körülbelül egyötödét teszik ki.
