**MET-gála 2025: "A fekete dandység a MET-gála csúcspontja" - Keszeg Anna véleménycikke** A MET-gála 2025-ös eseménye nem csupán egy újabb színes felvonulás a divat világában, hanem egy új kulturális paradigmát is megtestesít. Középpontjában a fekete dan

Myha'la Met-gálán ciselt Luar Lopez tervezte öltözete új sziluettet teremtett az innovatív, AI-insiprálta szabászat eszközeivel

A 2025-ös MET-gála lenyűgöző módon helyezte a középpontba a fekete stílus örökségét és hatását, mint még soha korábban. A rendezvény hátterében egy 15 évvel ezelőtti kutatás és a dandyság esztétikájának újraértelmezése áll, amelyek friss inspirációt nyújtanak a kortárs divatpolitika számára. A gála nem csupán a látvány ünneplése, hanem a reprezentáció, az identitás és a testekhez kapcsolódó szabadság kérdéseit is körüljárja. E komplex témákat Keszeg Anna divatteoretikus részletes véleménycikkében elemez, rávilágítva arra, hogy a divat hogyan válhat a társadalmi diskurzusok színterévé.

Van valami izgalmasan provokatív abban, hogy 2025-ben a MET-gála a "fekete büszkeség" motívumát választotta középpontjába. Az idei kiállítás, melynek címe Superfine: Tailoring Black Style (kb. Superfine: A fekete stílus mesterszabása), Monica L. Miller professzor 2009-es munkájára épít, amely a Slaves to Fashion: Black Dandyism and the Styling of Black Diasporic Identity (A divat rabszolgái: Fekete dandyizmus és a fekete diaszpóra identitásának stílusteremtése) címet viseli. A Columbia Egyetem Africana Studies szakára specializálódott tanár, Andrew Bolton mellett, a kiállítás társkurátora is. A téma mélysége és ellentmondásai önmagukban is beszédesek, így nem is kívánom részletezni; inkább Lakatos Márk alapos és kritikusan átgondolt összefoglalóját ajánlom figyelmükbe, amely hitelesen tükrözi a diskurzus komplexitását.

Viszont gondoljunk csak bele abba, hogy egy 15 éves könyv és egy 18. században kezdődő probléma adta e kiállítás apropóját. Joggal vetődik fel a kérdés: mért nem készült el korábban ez a tárlat? Ráadásul a téma kihirdetésére október 9-én, az amerikai elnökválasztás kampányhajrájában került sor, amikor a Vogue radikálisan képviselte demokrata örökségét. Nehéz nem kampánygesztusként és újabb social washingként értékelni elköteleződését. Megjegyzem halkan, hogy amikor tavaly júniusban az előző esemény apropóját adó Sleeping Beauties kiállítását láttam, jobban beszippantott a MET-gála másik, The Harlem Renaissance and Transatlantic Modernism (A harlemi reneszánsz és a transzatlanti modernség) című tárlata, mely az idei, divatfókuszú kiállítás művészettörténeti előzménye.

Valójában nem ért váratlanul a fekete dandykek inspirációs forrássá emelésének témája. Anna Wintour véleményével teljes mértékben egyetértek: itt valóban rengeteg megújulási lehetőség rejlik a kortárs divatban. Harlem utcáin barangolni vagy Dapper Dan stílusait figyelni olyan élmény, mintha kelet-európai tinédzserként először nyitnád ki a Vogue-ot. Hirtelen ráébredsz, mennyire széles spektrumot ölel fel a létezés.

Ugyanakkor a csodás, eszképista, tékozló ruhák kétségkívül folyton visszahozzák azt a létezésesztétikai dimenziót, amelyet leginkább Michel Foucault munkáihoz köthetünk. Azt, amely a neoliberális kapitalizmus vágycentrikus öltözködésbizniszét mozgatja.

Az öltözködés nem csupán ruhák viselése; ez egy olyan platform, ahol kifejezhetjük egyéniségünket és megélhetjük a szabad testhasználat jogát.

Ma a divatnak éppen ezt kell a legfőbb fókuszába helyeznie. Miközben a társadalmi és politikai nyomás egyre inkább arra sarkall minket, hogy engedelmes testekké váljunk, olyan szabadságprogramok felé fordulunk, ahol a legszélsőségesebb formáját tapasztaljuk a szolgaságnak: a fekete testekhez. És bár meglehetősen ellentmondásos, hogy éppen a Vogue lép fel ebben a szerepben, érdemes inkább arra figyelni, hogy legalább végre megtette ezt a lépést. Ő maga irányítja a népszerűséget és a profitot, ő határozza meg a diskurzust, de mindez szolgálhatna rossz célokat is. Így hát próbáljunk örülni ennek, ahogyan az a sok csodálatos egyén, aki most kaphatott lehetőséget a megnyilvánulásra, örömmel fogadta ezt a változást.

Ruha Benjamin, a Princeton egyetem afrikai amerikai tanulmányokban jártas oktatója, legújabb könyvében, az „Imagination: A Manifesto” (2024) című művében arra hívja fel a figyelmet, hogy a kortárs társadalom egyik legnagyobb problémája a társadalmi és egyéni képzeletünk kiüresedése. Szükség van arra, hogy újra felfedezzük a képzelet határait, és megmutassuk a létezés lehetőségeinek végtelen gazdagságát. A fekete dandyság ennek az elképzelésnek egyik fontos eleme: képes felszabadítani a fantáziát, és újraértelmezni a testünk értékét a ruházaton keresztül. Bár ez a divatirányzat sokakban érzékeny pontokat érint, különösen a globális északi kultúrában, ahol gyakran a hivalkodó fogyasztás és a státuszhoz kötött öltözködés dominál, érdemes más szemszögből is megvizsgálni. A fekete dandyság nem csupán a külsőségekről szól; sokkal inkább az agency, vagyis a cselekvőerő és az önállóság kifejeződése. Ez a mozgalom arra ösztönöz minket, hogy merjünk kifejezni magunkat, és tudatosan formáljuk identitásunkat a divat segítségével.

Mivel mindig is vonzott a dolgok rendszerezése és a tudományos klasszifikációk kialakítása, a gálát egyfajta kategorizáló szemlélettel közelítettem meg. Arra fókuszáltam, hogy a sokszínű öltözeteket milyen különböző csoportokba lehetne besorolni. Ezek a kategóriák a stílusjegyek sokféleségét tükrözik, gazdagítva ezzel a divat világát.

Én a következőket emeltem ki. Az öltözetek legnagyobb csoportját a szabászat előtti tisztelgés ihlette. A szabászat mint textilalakítási technológia a páncélból ered és a ruhát a test páncélzataként képzeli el. A test köré épülő ruha a társadalmi csatákra készít fel és azokkal szemben biztosít védelmet (lásd a tulajdonlás, jelenlét, álcázás, harcos győzelem, méltóság fogalmait).

A második csoportba azok az öltözékek tartoznak, amelyek a férfitestből indultak ki, a férfiöltözetet értelmezték át és tették divatossá (ld. szépség, szabadság, coolság, kozmopolitizmus), s ezzel radikálisan eltértek a globalizáció nőcentrikus divatszemléletétől. Ezen a csoporton belül elkülönítettem még a nagyon látványosan és klasszikusan dandy esztétikát megjelenítő öltözeteket. A harmadik csoportba azokat a ruhákat soroltam, amelyek a látványosságra fókuszáltak. Így a vörös szőnyeget a spektákulum-teremtésre használták és performanszt teremtettek. A következő kategóriába az outer brief, kívül hordott alsónemű megoldásokat soroltam: ez a szuperhős sziluettekre emlékeztető esztétika hozta a legbátrabb megoldásokat. Végül egy olyan csoportot is kialakítottam, amit a figyelmetlen szetteknek kereszteltem el. Voltak olyan résztvevők, akik megkerülték a dress-code előírását és sima nagyestélyit viseltek.

Kezdjük az utolsó simításokkal! A téma mélyreható betartásával legkevésbé azok foglalkoztak, akik talán úgy érzik, hogy ők a fehér esztétika győztesei. Gigi Hadid és Sydney Sweeney Miu Miu öltözetei is ide sorolhatók. Pamela Anderson Tory Burch szettje szintén a figyelem középpontjában állt volna, ha nem bizonyította volna be olyan elegánsan, hogy a ruha valóban lehet páncél is. A frufruja pedig, mint mindig, lenyűgözte a közönséget. Hasonlóan, Jerry Allen White klasszikus Louis Vuitton háromrészes öltönyét kissé könnyű megoldásnak éreztem. Viszont a finoman trapéz szabású nadrág, a gombok és a kiegészítők diszkrét utalásai a dandyzmus világába - ahogyan a márkajelzés is - izgalmat csempésztek a megjelenésbe. Pharrell Williams Louis Vuitton szettje pedig kétségtelenül az est legnagyobb nyertesének bizonyult.

Az outer briefek kategóriáját egyértelműen a K-pop ikon, Lisa hódította meg, aki a Blackpink tagjaként elbűvölte a közönséget. Az általa viselt alsónemű csipkés anyaga és az afroamerikai aktivizmus híres alakjait megidéző díszítése, például Rosa Parks arca, különösen figyelemfelkeltő helyen jelent meg. Simone Biles, a tornász, szintén magasra tette a lécet a bugyinagyestélyi stílusával, hiszen Klein-kék öltözete a tornászruhák formáit idézte, így igazán hitelesen mutatott benne. Biles és Lupita Nyong'o (Chanel) outer briefjei a színpadias esztétika megjelenését is megtestesítették. A bugyiesztétika erős mezőnyéhez tartozott még többek között Sabrina Carpenter (Louis Vuitton), Hailey Bieber (Saint Laurent) és Amelia Gray (Valentino), akinek csodálatosan rétegzett öltözete kiemelkedett a tömegből. Charlie XCX (Ann Demeulemeester) a 90-es évek gótikus hatásait hozta, míg Doja Cat (Marc Jacobs) szintén figyelemreméltó választás volt. A trendet azonban Halle Berry sellőruhája törte meg, amelyhez alsónemű egyáltalán nem kellett (LaQuan Smith), de így is a szuperhősök sziluettjére emlékeztetett.

A látványos megoldások közül emeljük ki a legeslegszembetűnőbbet: az ideji gála Zendayája kétségkívül Colman Domingo volt. Mindkét Valentino-összeállítás magasszinten értelmezte a témát (nekem a szürke szett volt a kedvencem), az átöltözéssel pedig bizonyította, hogy a férfiöltözékeknek is jót tesz a túlzás. Serena Williams Moncler összeállítása, Cynthia Erivo Givenchyban, Lizzo Christian Sirianóban, Lana del Rey Valentinóban, Alton Mason D&G-ben, Shakira Prabal Gurungban hozta ugyanezt az esztétikát. Ezt a kategóriát nyilván Diana Ross nyerte, aki 2003 óta nem vett részt a MET gálán: uszályos ruhájával, díszített kalapjával a családi örökséget ünnepelte. A szettet Ross és fia közreműködésével Ugo Mozie nigériai divattervező készítette - így legalább a dekolonizáció divatpalettájáról egy új nevet sikerült megtanulnunk.

Az E kategória futottak még mezőnyében feltűnt Andre 3000 lenyűgöző Burberry lábbelije, amelyet a Pink Sparrow Steinway model S zongorával párosított (a háton hordott billentyűshangszer igazi különlegesség!). Keke Palmer Vera Wang által tervezett szettje és Lauryn Hill vajszínű, egész estét betöltő öltözéke, amelyet egy vadkacsakék Birkin táska egészített ki, szintén megérdemli a figyelmet. Teyana Taylor (Marc Jacobs) és Jodie Turner-Smith (Burberry) pedig a marsala szín minden árnyalatát megjelenítették.

A dandy esztétika csúcsformáját Dapper Dan és Pharrell Williams (Louis Vuitton) teremtette meg, utóbbi öltönyének anyaghasználata pedig magában hordoz egy figyelemre méltó high-tech üzenetet. Személyes kedvencem Barry Keoghan stílusa volt, de említést érdemel A$AP Rocky, Bad Bunny (Prada) és Lewis Hamilton (Graces Wales Bonner) is, akik szintén ígéretes dandykként tűntek fel. Zendaya (Louis Vuitton) a férfiasság kódjait izgalmasan interpretálta, annyira sikerült eltalálnia a feladatot, hogy Anna Sawaihoz (Dior) kísértetiesen hasonló, teljesen fehér szettben jelent meg. Érdekes módon a sajtó inkább Zendaya outfitjét emelte ki, nem pedig Sawaiét.

A dandyk stílus varázslatos világából merítettek ihletet Cardi B (Burberry), Janelle Monáe (Thom Browne) és Madonna (Tom Ford) öltözékei is. A férfiasság újraértelmezését Laura Harrier (Gap Studio by Zac Posen), Aimee Lou Wood, valamint a Blackpink Jennieje (Chanel) hozták el, de a szívem legmélyén Hunter Schafer (Prada) szettje a legkedvesebb számomra. A legmerészebb stíluskísérletet Doechii valósította meg Louis Vuitton ruhájával, amely a márka logójának legszenzációsabb felhasználásáért igazán különleges elismerést érdemel. A színpadiasan férfias öltözködés terén Chappell Roan ciklámen szettje emelkedett ki, amely a diszkókorszak varázsát idézte meg (Paul Tazewell). A kategória győztesének Anne Hathawayt választom, aki Caroline Herrera kreációjában Sharon Stone ikonikus fehér férfiinges Oscar-megjelenésére utalt. Az ő stílusa legalább nem mások identitásjátszmáiból próbált hasznot húzni.

Végül pedig szinte minden más a szabászat ünnepléséről szólt. Kezdjük rögtön a grande dame, Anna Wintour Louis Vuitton szettjével, aki Pharrel Williamsbe vetette minden esztétikai reményét. Sorolom, hogy ki mindenki öltözött szabászatot ünneplő nagyestélyibe: Miley Cyrus (Alaïa), Nicole Kidman (Balenciaga Couture), Lore (Thom Browne), Demi Moore (Thom Browne), Rosé (Saint Laurent), Whoppi Goldberg (Thom Browne), Ayo Edebiri (Ferragamo), Stella McCartney, Rihanna (Marc Jacobs - természetesen nem a ruha vitte el a showt, hanem az anyatest), Kylie Jenner (Ferragamo), Zoe Saldaña (Thom Browne), Kendall Jenner (Thoriséju), Jeremy O. Harris (Balmain).

Láthatóan Thom Browne lett a Louis Vuitton mellett a másik olyan márka, amely nagyon sok hírességet öltöztetett. E kategóriát számomra Emma Chamberlain Courrèges-öltözéke nyerte. A futottak még csoportba került Kim Kardashian Chrome Hearts öltözéke. A dekonstruktív szabászati képzelet jelent meg Walton Goggins Thom Browne szettjében is. S bár egy légtérben voltak, továbbra sem derült fény, milyen okokból kerülik egymást a csodálatos Aimee Lou Wooddal.

Számomra az este legemlékezetesebb pillanata Myha'la megjelenése volt, aki a Luar Lopez által tervezett Luar-öltözékben egy teljesen új sziluettet varázsolt elénk, köszönhetően az innovatív, mesterséges intelligencia inspirálta szabászatnak. A MET-gála résztvevői közül érdemes kiemelni Guillaume Diopot, a francia opera táncosát, aki Valentino öltözékében a fekete dandyság francia értelmezésének megtestesítője lett. A jook-stílus megjelenését eddig nem láttam annyira hangsúlyosan a fellépők között, de FKA Twigs, Wales Bonner kreációjában, igazi újdonságot hozott e téren.