Miért érdemes kritizálni azt, ha valaki a karácsonyi időszakban adni szeretne?

Abban az időszakban – konkrétan 1984-ben – amikor az emberek még nem a TikTokon, hanem az esti híradókban keresték a világ híreit, a BBC kiemelkedő módon megrázta a közönséget az Etiópiában készült riportjaival. Az afrikai országot sújtó polgárháború és a pusztító szárazság következtében közel 8 millió ember szenvedett éhínségtől, és a halálos áldozatok számát becslések szerint 300 ezertől egészen 1,2 millióig terjedőre teszik.

A BBC megrázó erejű felvételeihez Michael Buerk szavai adtak különös hangsúlyt, aki a helyszínen tudósítva "bibliai méretű" tragédiaként jellemezte az afrikai országot sújtó éhínséget. Az ott dolgozó segélymunkások pedig a földi pokolról beszéltek, így a nézők számára nyilvánvalóvá vált, hogy a látottak mögött valós szenvedés áll. Az események súlyosságát senki sem kérdőjelezte meg; a képek és a szavak együttesen formálták meg a helyzet drámai valóságát.

Az éhínség és a pusztulás képe, a reménytelennek tűnő életek drámai pillanatai hatalmas mozgósító erővel bírtak. Így amikor Bob Geldof és Midge Ure elhatározta, hogy saját módján próbál segíteni, az emberek adományozó hajlandósága azonnal aktiválódott. A jótékonysági dal műfajában megszületett a "Do They Know It's Christmas?", amelyet elképesztő sebességgel, mindössze 24 óra alatt rögzítettek. A Band Aid keretein belül a legnagyobb sztárok álltak össze, hogy részt vegyenek ebben a fontos kezdeményezésben. A mikrofon mögé többek között Phil Collins, Bono, George Michael, Boy George, a Bananarama, a Duran Duran, Paul McCartney és David Bowie is állt. A dal azonnal a slágerlisták csúcsára került, hatalmas népszerűségnek örvendve.

A "Do They Know It's Christmas?" dal hatása valóban lenyűgöző, és jól tükrözi, hogy milyen jelentős mérföldkővé vált a zene történetében. Az évek során már 111 popsztár csatlakozott a projekthez, és időről időre újra felveszik, hogy méltó módon ünnepeljék a kerek évfordulókat. Idén a negyvenéves jubileum alkalmából az Ultimate Mix névre keresztelt verzió készült el, amely a 2014-es harmincadik évfordulós felvételt is felhasználta. Érdekes megfigyelni, hogy míg tíz évvel ezelőtt a résztvevők lelkesedése töretlen volt, addig idén néhányan, mint például Ed Sheeran, kifejezték sajnálatukat, hogy a múltban részt vettek a projektben, ami újabb színt ad a dal örökségéhez.

Ed Sheeran kifejtette, hogy nem járult hozzá a tíz évvel ezelőtti vokáljának újrafelhasználásához, és ha lett volna lehetősége, biztosan nemet mondott volna. Az énekes úgy véli, hogy azóta megváltozott a narratívához való hozzáállása. A brit-ghánai afrobeats művész, Fuse ODG inspirálta őt, aki elismeri, hogy a Band Aid kezdeményezései nemes célt szolgáltak, mégis úgy véli, hogy az Afrika képéről alkotott sztereotípiák több kárt okoztak, mint hasznot. Sheeran rámutatott, hogy az 1984-es jótékonysági akció hozzájárult az afrikai identitásválsághoz, mivel a kontinenst egy egységes, háborúval és éhezéssel küzdő entitásként ábrázolta. "Ez olyan, mintha az ukrán válságot egész Európára kivetítenénk" - magyarázta egy aktuális példával. A negatív sztereotípiák, amelyek évtizedek óta jelen vannak, szerinte káros hatással vannak a piacra is, mivel a torz kép továbbra is fennmarad.

A "Do They Know It's Christmas?" dal szövegében a kritikusok a gyarmatosító narratíva hagyományos toposzait fedezik fel: Afrika egy elhagyatott, terméketlen tájként jelenik meg, amely megváltásra szorul a nyugati világ részéről. Ezen a kontinensen mintha semmi nem virágzana, a folyók eltűntek, és a segélyekre váró emberek csupán sovány, tehetetlen árnyékai önmaguknak. A dal címében felvetett kérdés is szimbolikus: mintha a helyi kultúrák és ünnepek teljesen ismeretlenek lennének számukra, ahogyan a karácsony lényege is elérhetetlen marad.

Dawit Giorgis kifejezte, hogy számára nevetséges és sértő az a nézet, miszerint Etiópia kereszténysége csak Anglia után jelent meg. "A mi ősseink már az önök ősseinek megjelenése előtt tisztában voltak a karácsonnyal" - nyilatkozta a BBC-nek. Giorgis emlékezetes szerepet játszott 1984-ben, amikor sikeresen felhívta a világ figyelmét az Etiópiában zajló borzalmakra. Ő volt az, aki egy televíziós stábnak titokban utat biztosított az országba, miközben a korabeli etióp kormány minden lehetséges módon próbálta megakadályozni, hogy az éhínség híre eljusson a nemzetközi közvéleményhez.

Miközben Giorgis a dal szövegének részletein polemizál, elismeri, hogy a BBC híradására adott válasz valóban életeket mentett. "A brit közönség nagylelkű reakciója megerősítette az emberiségbe vetett hitemet" - fogalmazott, a Band Aidet életre hívó embereket pedig lenyűgözőnek titulálta.

Negyven évvel a debütálása után ez a kettősség továbbra is erőteljesen formálja ezt a jótékonysági szempontból mérföldkőnek tekintett kezdeményezést.

A Band Aid valóban példa nélküli módon mozgósította az embereket, hogy segítsenek a szenvedőknek. Ugyanakkor érdemes megemlíteni Fuse ODG-t, aki már egy évtizeddel ezelőtt sem vállalta a részvételt a Band Aid 30. évfordulós kiadásában, mal bár meghívást kapott. Ő úgy véli, hogy bár az ilyen kezdeményezések szimpátiát kelthetnek és adományozásra ösztönözhetik az embereket, mégis számos olyan sztereotípiát táplálnak, amelyek gátolják Afrika gazdasági fejlődését, valamint csökkentik a turizmust és a befektetéseket, ezzel óriási veszteségeket okozva a kontinensnek. Emellett veszélyeztetik az afrikai népek méltóságát, büszkeségét és identitását is. A zenész felidézte, hogy gyermekként, amikor a Band Aid videóit nézte, el akart határolódni az afrikai kultúrától, mert úgy érezte, hogy nincs mit büszkélkednie.

Az elítélő véleményekhez csatlakozott Abiy Ahmed, az etióp miniszterelnök és Nobel-békedíjas is. "Elkeserítő látni, hogy nemzetünk gazdag történelmét, kultúráját, sokszínűségét és szépségét a boldogtalanság és a kilátástalanság tükrében mutatják be" – nyilatkozta a Timesnak. A miniszterelnök elismerte, hogy az 1984-es humanitárius akciók jó szándékúak voltak, és a segítők elkötelezettsége egyaránt dicséretes, de úgy véli, hogy az idő múlásával ez a kezdeményezés már nem a megfelelő megoldás, sőt, több kárt okozhat, mint amennyit segít. Szerinte Etiópiát ma már mint a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságát kellene ünnepelni, amely nemcsak az ősi hagyományok miatt vonz sok látogatót, hanem Afrika legnagyobb vízenergia-projektjének is otthont ad. "Az éhínség nem határozza meg, hogy kik vagyunk mint nemzet vagy kontinens" – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy Anglia történetében is voltak éhínséges időszakok.

Bob Geldof egyértelműen frusztráltan válaszolt a legutóbbi kritikákra. A The Conversation által tett megkeresésre részletes és átgondolt válaszban fejtette ki a Band Aid kezdeményezésének legitimitását.

Ez egy igazi popsláger, amely a szív mélyéből fakad, és az ég minden csillagának fénye átsüt rajta.

- állította. Hozzátette, hogy "ez a kis popdal emberek százezreit, ha nem millióit segítette át a nehéz időszakokon". Geldof konkrét bizonyítékokat is felhozott arra, hogy a dalszöveg és a valóság szoros összefüggésben állnak. A kedvezőtlen talajviszonyok következtében az éhínség továbbra is sújtja a lakosságot, a vízforrások sok helyen meglehetősen korlátozottak, és az esőzések is egyre kiszámíthatatlanabbá válnak - a klímaváltozás a legnagyobb mértékben a legelesettebbeket érinti, míg a háborús konfliktusok tovább fokozzák ezeket a nehézségeket. Geldof arra is emlékeztetett, hogy 1984 és 1986 között a vallási szertartások szüneteltek, ami alátámasztja a dal címének - Tudjátok, hogy karácsony van? - relevanciáját. Szerinte ez nem egyszerű gyarmati nézőpont, hanem egy valós tény. Ráadásul azt is hangsúlyozta, hogy a Band Aid a mai napig aktívan hozzájárul a segélyezési erőfeszítésekhez.

Bárhogyan is értékeljük a Band Aid akkori jelentőségét vagy a mai hatását, kétségtelen, hogy komoly változásokat indított el a jótékonysági szektorban. Az adománygyűjtés mára sokkal drámaibb formákat öltött – a "nyomorpornó" kifejezés például már alapvető elemévé vált a diskurzusnak. A hírességek pedig manapság szinte elengedhetetlennek tartják, hogy jótékonysági tevékenységeket folytassanak, hiszen ez immár az imázsuk szerves részévé vált. Nem meglepő hát, hogy amikor egy-egy természeti vagy humanitárius válság üt be, azonnal összeverődnek a zenészek és a celebek, hogy közösen hirdessék a segíteni akarásukat a mikrofon előtt. Persze felmerül a kérdés: vajon nem lenne-e hatékonyabb, ha egyszerűen csak átutalnák a szükséges összegeket?