Minden egyes Eb-érem eljutott Nagymegyerre, gazdagítva a város sporttörténelmét.
Durres, az aranyat hozó város, különleges szerepet játszott Németh Vince életében. A nagymegyeri színekben versenyző ekecsi tanító már másodszor állhatott az Európa-bajnoki dobogó legfelső fokán Albániában, miután diadalmaskodott az M50-es korosztály 81 kilós súlyemelő versenyében a veterán sportolók idei kontinensviadalán. A verseny utáni élményekről és a klubtársai teljesítményéről kérdeztem őt.
Először Alkmaarban történt, hogy Európa legjobbjai közé emelkedett. De hogyan alakult ki ez a megújult siker?
A beküldött eredmények alapján az én nevem állt az élen a súlycsoportomban, de nem voltam teljesen biztos a győzelemben, hiszen az ilyen rangsorolások néha megtévesztőek. Nyolc versenyző indult, de végül csak hatan léptünk a színpadra, és a súlyommal sem akadtak problémák. Ismeretlen ellenfelekkel kellett megküzdenem, és mind a hat gyakorlatom során sikerült kihoznom magamból a maximumot, ami nagyon boldoggá tett. A többiek folyamatosan a nyomomban voltak, de a verseny nem volt túlságosan kiélezett. A szakításnál 96 kilón hét kilós előnyt szereztem, majd a lökésnél 116 kilón zártam a versenyt. Bár a bolgár Ivanov igyekezett felzárkózni, végül nem tudott megelőzni. Összesített eredményben 212 kilós emeléssel négy kilóval én zártam jobb teljesítménnyel, mint ő.
Milyen mértékben volt elégedett az összteljesítményével, amely lehetővé tette számára, hogy elnyerje az aranyérmet?
Maximálisan kihozom magamból, de tudom, hogy a mentális állapot is kulcsfontosságú. Az edzések terén nem mondhatom, hogy a lehető legjobban teljesítettem a felkészülés alatt; heti három edzés gyakran csak egy álom maradt. Erőm révén van még tartalék bennem, de a durres-i versenyen eddig nem sikerült a várt súlyokat megemelnem.
