Moa Herngren svéd író: Az anyósunkat nem mi választjuk - Könyves magazin Moa Herngren, a svéd irodalom kiemelkedő alakja, új művében egy különösen érdekes és sokakat foglalkoztató témát jár körbe: az anyós-vej kapcsolatokat. A "Nem mi választjuk az anyós

Születés, házasság, válás, barátok és árulások - Moa Herngren svéd író kimeríthetetlen és sokszínű témákat tálal családidráma-sorozatában. A nemzetközi elismerést nyert A válás című regényében, amely már 22 nyelven elérhető (itt beleolvashatsz), egy tönkrement házasság mindennapjait tárja elénk, miközben felfedi a látszólag idilli élet mögött rejlő, kibeszéletlen feszültségeket. A sorozat folytatásaként Az anyós című részben egy anyós és menye bonyolult viszonyát, míg Az örökségben három testvér rivalizálását követhetjük nyomon.

Nemcsak regényeket, forgatókönyveket is ír, testvéreivel és sógornőjével együtt ő álmodta meg a Netflixen is látható Bonusfamiljen (angolul Bonus Family) című sorozatot. Volt producer, az Elle magazin főszerkesztője. A világhírű szerzővel az Őszi Margón beszélgettük.

Hogyan lettem író? Az út, amely elvezetett ehhez a hivatáshoz, tele volt meglepetésekkel és tanulságokkal. Gyerekként mindig is vonzódtam a történetekhez, legyen szó könyvekről, mesékről vagy filmekről. Az írás iránti szenvedélyem azonban csak később, a tinédzserkoromban bontakozott ki igazán. Elsőként egy naplót kezdtem vezetni, ahol megörökítettem a gondolataimat, érzéseimet és az engem körülvevő világot. Ez a kis írásbeli sziget segített felfedezni a saját hangomat és stílusomat. Később, barátaimmal közösen írtunk történeteket, és ez a közösségi élmény új inspirációt adott. Ahogy teltek az évek, egyre inkább ráébredtem, hogy az írás nem csupán hobbi számomra; az életem szerves részévé vált. Elhatároztam, hogy komolyan veszem, és írói kurzusokra jártam, ahol rengeteget tanultam a mesterségről. Az első publikált írásom óriási mérföldkő volt, és azóta folyamatosan dolgozom a fejlődésen, új történetek megalkotásán. Íróvá válni számomra nem csupán a könyvek írását jelenti, hanem a saját tapasztalataim, érzéseim és gondolataim megosztását is a világgal. Minden egyes új oldal, amit írok, egy új lehetőség arra, hogy kapcsolatba lépjek másokkal, és megosszam velük azokat a világokat, amelyeket elképzeltem.

Kiskorom óta a könyvek világában élek, és ez a szenvedély sosem hagyott el. Fiatal koromban rengeteget olvastam, és hamarosan a saját szavaim is papírra kerültek – persze csak a fiókom titkos rejtekében. Az írás számomra nem csupán hobbi volt, hanem egyfajta lelki támasz is, hiszen hosszú évek során naplót vezettem, ahol szabadon kifejezhettem gondolataimat és érzéseimet. Ez volt az utam, hogy mélyebben megismerjem önmagam.

Gyerekként álmodoztam arról, hogy újságíró leszek, de az iskolai teljesítményem nem mindig tükrözte ezt az ambíciót. Pályafutásom elején a televízió világában próbáltam ki magam, majd végül a magazinok izgalmas univerzuma vonzott be. Szabadúszó íróként egy különleges novellát alkottam, amely az egyedülálló anyák életéről szólt, és ez nyitotta meg előttem az utat: egy neves svéd kiadó keresett meg, hogy van-e kedvem regényt írni. A támogatásuk és bizalmuk megerősített, így 2007-ben megjelent az első regényem Svédországban. Ezt követően a forgatókönyvírás irányába is elindultam, így egyesítve a televíziós tapasztalataimat az írás művészetével.

Egy kézikönyv megírása a mozaikcsaládokról, valamint egy Netflix-sorozat forgatókönyvének kidolgozása, amely szintén ezt a témát járja körül, izgalmas és kihívásokkal teli feladat. A mozaikcsaládok szülői szerepének legnagyobb kihívása gyakran a különböző háttérrel rendelkező gyermekek közötti kapcsolatok kialakítása és fenntartása. A szülőknek nemcsak a saját gyermekeik, hanem a párjuk gyermekei iránt is felelősséget kell vállalniuk, ami feszültségeket és konfliktusokat szülhet. Emellett a különböző nevelési stílusok és tradíciók összehangolása is komoly nehézséget jelenthet. Az érzelmi kötődés kialakítása, a bizalom megteremtése, valamint a közös élmények keresése mind elengedhetetlen a harmonikus együttéléshez ebben a sokszínű családi struktúrában. A szülőknek tehát folyamatosan dolgozniuk kell a kommunikáción, az empátián és a rugalmasságon, hogy sikeresen navigáljanak a mozaikcsaládok dinamikus világában.

Annyi komoly kihívás van! Amikor megismerkedsz valakivel és családot alapítasz, két különböző háttér, két kultúra találkozik, és együtt hoztok létre még egyet. A mozaikcsaládban több különböző családi kultúra próbál összeolvadni. Ez egy nagy kihívás, amivel szembe kell nézni, mert a bebetonozott családi hagyományok, amelyek nagyon különbözőek lehetnek, a legjobb szándék ellenére is összeütköznek.

Sokan úgy vélik, hogy "rendben van, az előző kapcsolat nem jött össze, de most végre rátaláltam az igazi társra; tanultunk a múlt hibáiból, és együtt fogunk egy tökéletes családot alkotni." Igyekszünk egy új nukleáris családot létrehozni, ám ez a törekvés nem mindig sikerül, mert valójában nem erről van szó. Valójában egy mozaikcsaládról beszélünk, amely egészen más dinamikával és működéssel bír.

Sokan nincsenek felkészülve erre a váratlan fordulatra.

Szóval szerintem ne legyenek elvárásaink, és ne ragadjunk le a hagyományos család megteremtésének kísérletében.

Egy interjúban említette, hogy A válás és Az anyós a legnagyobb félelmeiből született: abból, hogy a férje szó nélkül elhagyja, a gyereke megszakít minden kapcsolatot önnel, és nem engedi, hogy lássa az unokáját. Milyen volt ezeket a félelmeket feltárni és leírni?

Nehéz és fájdalmas volt. Ha ilyen könyvet akarsz írni, bele kell élned magad ezekbe a helyzetekbe, mintha valóban megtörténnének.

Merülj el a mélységekben, és fedezd fel azokat a titkos helyeket, amelyekre talán sosem vágytál. Az ismeretlen felfedezése sokszor izgalmas, de néha félelmetes kalandokat is rejthet.

Mélyen bele kell ásnom magam ezekbe a félelmekbe, hiszen csak így fedezhetem fel az újabb árnyalataimat. De ez a felfedezés nem mentes a költségektől. Néha kifejezetten idegőrlő tud lenni, és őszintén szólva, nem könnyű velem együtt élni, amikor éppen írásban vagyok elmerülve. A férjem mindkét könyvemet olvasta, de különösen A válás befejezése után mondta, hogy megkönnyebbült, mert végre újra visszakapta azt a feleséget, akit egykor ismert.

Sokan, akik elolvasták ezeket a könyveket, azt mondják, hogy rájöttek, sok mindent, amit nem kedvelnek a szereplőkben, magukban is felfedeztek. Ez velem is így van. De remélem, hogy ezáltal egy kicsit jobban megértem magamat, és az olvasó is felfedez valami újat.

Számos sztereotípiát megkérdőjelez, például azt, hogy aki kilép egy házasságból, az a rossz, aki pedig ott marad, az a jó. Hogy a kapcsolatokba belépő harmadik személy, a szerető szintén rossz, és hogy a fiús anyák megkeserítik a menyek életét.

Ezek a sztereotípiák arra ösztönöznek, hogy mélyebbre ássak. Sokkal izgalmasabb kérdéseket feltenni és megkérdőjelezni őket, mint pusztán elfogadni a felszínt. Könnyebb embereket fekete-fehér kategóriákba sorolni, mint szembenézni azzal, hogy esetleg mi magunk is hozzájárultunk a kialakult helyzethez. Számomra sokkal vonzóbb felfedezni, hogyan jutottunk el idáig. Mi történt az út során? Milyen mechanizmusok működnek egy hosszú távú kapcsolatban, amelyeket talán érdemes lenne tudatosítani, hogy elkerüljük a szakítást?

Ami az anyósokat illeti, érdemes észben tartani, hogy nem mi döntjük el, ki lesz az anyósunk, a vejünk vagy a menyünk.

Ezekben a kapcsolatokban verseny van, és ez nagyon bonyolult. Felnőttként új kapcsolatot kell kialakítanod a felnőtt gyerekeddel és felnőtt gyereked partnerével vagy esetleg a felnőtt gyereked gyerekeivel. Ezek a változások nehezek, de minél jobban megérted magad, annál nagyobb az esélye, hogy sikerül együtt fejlődnötök.

A családi dráma sorozatban a karakterek sokszínű nézőpontjainak bemutatása lehetővé teszi, hogy a nézők mélyebben megértsék az egyes szereplők motivációit és érzelmi állapotait. Ez a narratív megközelítés nemcsak a történet gazdagítására szolgál, hanem a konfliktusok árnyaltabb bemutatását is segíti. Mivel minden karakter saját élményein és érzésein keresztül éli meg az eseményeket, a nézők szélesebb perspektívából láthatják a problémákat, ami fokozza a drámai hatást és a feszültséget. Ezen felül a sokféle nézőpont lehetőséget ad arra, hogy a közönség azonosuljon a különböző karakterekkel, így mélyebb érzelmi kapcsolat alakulhat ki a történettel. Az ilyen megoldás révén a sorozat nemcsak szórakoztat, hanem elgondolkodtat is, hiszen arra ösztönzi a nézőt, hogy saját értelmezéseit is megfogalmazza a bemutatott helyzetekről.

Célom az volt, hogy az olvasó szívében és elméjében a főszereplő oldalán foglaljon helyet, és hűségesen támogassa ezt a karaktert a történet során.

Aztán egyszer csak eltávolodom ettől a karaktertől, és arra ösztönzöm az olvasót, hogy egy másikhoz ragaszkodjon hűségesen.

Olyan feszültséget keltetek, hogy az olvasó kíváncsivá válik, mi fog következni, így kénytelen elfordulni az első karaktertől, és a második személy szemüvegén keresztül is rálátni – ezzel új fényben tűnnek fel az események. Eleinte aggódtam, hogy az emberek elutasítják majd ezeket a könyveket a szokatlan szerkezetük miatt, de számomra ez az egyetlen módja annak, hogy mélyebben megértsem egy másik nézőpontot.

Több igazság is megfér egymás mellett a regényeiben. Van olyan karakter, akinek az igazsága meggyőzőbb az Ön számára?

Vannak kedvenc karaktereim, akiket megírni szórakoztatóbb, Az örökségben például Ulrike az, a család fekete báránya. A válásban Beának és Niklasnak is szurkolok, mindkettőjüknek vannak hibái, és mindkettőjük iránt érzek valamit. Számomra nagyon érthetőek és emberiek. Amikor Bea karakterét írom, ő a kedvencem, amikor Niklast, akkor ő.

Ha választanom kellene, Niklasra esne a választásom: vonzódom azokhoz, akiket gyakran a gonoszság megtestesítőjeként mutatnak be.

Az anyós című sorozatban Åsa a legkedvesebb karakterem, mert az emberek iránti vonzalma irigylésre méltó. Hiába hoz sok rossz döntést, sosem rossz szándékkal cselekszik, és a lelkesedése lenyűgöző. Mindig arra törekszik, hogy a dolgok a lehető legjobban alakuljanak, de valahogy mindig elveszíti az egyensúlyt. Az ő igyekezete és a korlátai miatt rendre vicces, mégis szívszorító helyzetekbe kerül.

A válás színpadán egy orvos áll, aki nemcsak szakmai kihívásokkal, hanem anyagi nehézségekkel is megküzd. Magyarországi szemszögből ez igazán meglepő helyzet, hiszen sokan úgy vélik, hogy az orvosi pálya magában hordozza a stabilitást és a biztos anyagi hátteret.

Ez a kérdés nem csupán Magyarországot érinti. Svédországban például eltérő a rendszer: ott egy orvos munkája nem garantál automatikusan magas jövedelmet, ha az állami szektorban dolgozik. Bár a fizetés kedvező, nem éri el a csillagászati magasságokat, és nem elegendő ahhoz, hogy a válás főszereplői által követett életstílust fenntartsák.

Szerettem volna, ha a regény a státuszról is szól, hogy a főszereplő hogyan jut el addig, hogy a külvárosba kell költöznie, mert nincs saját anyagi háttere.

Ez a téma továbbra is kihívást jelent Svédországban. Azok a nők, akik a gyermeknevelés miatt otthon maradnak, gyakran nehéz helyzetbe kerülnek, ha a munkaerőpiacon próbálnak elhelyezkedni. Az elvált nők különösen sérülékenyek, mivel a munkahelyi lehetőségeik korlátozottak, és ez tovább súlyosbítja a helyzetüket.

Bea, a válás női főszereplője, kénytelen alkalmazkodni egy alacsonyabb életszínvonalhoz, mint amihez korábban hozzászokott. A nehézségei közepette vigaszt nyújt számára, hogy sorsát a menekültek és a hajléktalanok helyzetéhez hasonlítja. Ez a párhuzam felveti a kérdést: vajon mennyire tudatos a svéd társadalom a saját kiváltságainak meglétében? A társadalmi érzékenység és a gazdasági helyzetek összehasonlítása révén talán jobban megérthetnék, milyen különbségekkel kell szembenézniük másoknak, akik sokkal nehezebb körülmények között élnek.

Svédországban sok szegény ember él, sok hajléktalan van, sokan küszködnek, hogy megéljenek, különösen most, hogy a gazdaság rossz helyzetben van, és minden drágább.

Svédországban a múltban jelentősebb volt a szociális védelem, de ha például Magyarországgal vagy az Egyesült Államokkal vetjük össze, akkor azt mondhatjuk, hogy egy rendkívül gazdag nemzet vagyunk.

Birtokában vagyunk mindannak, amink van, de gyakran nem is sejtjük, mennyire fontosak azok a dolgok, amelyeket magától értetődőnek tartunk, mint például a díjmentes egészségügyi szolgáltatások. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy jelentős adókat fizetünk ezért.

A könyvek mély és összetett témákat boncolgatnak, mint például a hatalommal való manipuláció vagy a szülői szeretet túláradása, ami éppen ezért különösen ellentmondásos, hogy a borítókat vibráló színekben pompázó virágok ékesítik. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a grafikákat, észrevesszük, hogy a virágok között tövisek is felsejlenek, ami egy újabb réteget ad a vizuális élményhez.

Az eredeti borító eltér a magyar változattól. Svédországban Az anyós című mű először egy különleges virággal, az anyósvirággal debütált, míg A válás borítóján rózsaszín virágok díszelegnek.

A borító a látszatot kelti, de alatta rejtőznek a feszültségek, a megoldatlan problémák és a diszfunkcionális viszonyok.

A virágok számomra sokkal csábítóbbak, mint bármilyen sötét fedél.

Folytatja a családi dráma sorozatát?

Minden bizonnyal készül egy újabb kötet, jelenleg is gőzerővel dolgozom rajta. A jövő részleteit azonban még nem tudom megosztani.

Hogyan alkot? Van egy különleges zug, ahol a szavak életre kelnek?

Reggelente szoktam írni, mert ilyenkor a gondolataim kristálytiszták. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebben tudok a feladataimra összpontosítani, ezért 25 perces időblokkokban dolgozom, és gyakran változtatok helyszínt. Van egy bájos vidéki házam és egy kis írói fészkem is, mert fontos számomra a környezet frissítése. Amikor intenzívebb időszakok következnek, például egy könyv elején vagy végén, el szoktam utazni. Emellett forgatókönyvíróként is tevékenykedem, és jól esik, ha váltogathatom a feladatokat. Így, amikor újra a regényemhez térek, már egy másik nézőpontból tudom szemlélni. Ugyanakkor ez néha frusztráló, mert ilyenkor minden apró hibát észreveszek.