A munkahelyeken is ösztönöztek a rendszeres mozgásra és testedzésre.
Kiss András "Vállalat és sport a két világháború között" című tanulmányát az ArchívNet internetes folyóirat 21. évfolyamának 4-5. számában publikálták. A mű teljes terjedelmében elérhető az alábbi linken: [link].
A testnevelés elsődleges célja, hogy védelmet nyújtson az egyének fizikai épségének és egészségének megőrzésében. Emellett hozzájárul a lelki és testi erőnlét, az ellenálló képesség, a ügyesség és a munkabírás fejlesztéséhez, ezzel javítva a közegészség általános állapotát és erősítve a nemzet munkavállalói rétegét.
Az utóbbi évtizedekben a sport nem csupán szórakozási formává vált, hanem a társadalom és a kultúra egyik központi elemévé is nőtte ki magát. Az olimpiai játékok, valamint különböző sportágak fejlődése iránti érdeklődés fokozódott, ami lehetőséget teremt a testkultúra és a testkép alakulásának mélyebb megértésére is. A sporttörténeti vizsgálatok révén nemcsak a különböző sportágak múltját ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan formálták ezek a tevékenységek a társadalom értékrendjét és identitását az idők során.
A modern kori történelem során a sport világában jelentős szemléletváltás figyelhető meg. A 19. század végén a sport alapvetően civil kezdeményezések révén fejlődött, és inkább egyfajta amatőr élsportot képviselt. Ekkoriban a vállalatok által alapított egyesületek vagy a különböző városi sportegyletek játszották a főszerepet.
A sport idővel nem csupán a fizikai aktivitásról szólt, hanem politikai és vállalati dimenziókat is ölelt fel, miközben szociális és jóléti problémákra is reflektált. E folyamat eredményeként a sport egyre inkább a gazdasági szféra érdeklődésének középpontjába került.
A két világháború között a sport történetét egyáltalán nem kutatták Magyarországon, leginkább csak a turistaegyesületek végeztek saját múltjukhoz, munkájukhoz kötődő, öntevékeny kezdeményezéseken alapuló gyűjtő és kiadványkészítő tevékenységet.
A Kádár-korszakban a sport kérdése kezdetben a munkásosztály műveltségével, szociális kérdéseivel foglalkozó tanulmányokban és könyvekben kapott helyet, magára a sportolásra pedig elsősorban az üzemi szabadidő-mozgalom igencsak tágan értelmezett keretei között került sor.
Manapság Magyarországon a sporttörténeti kutatások általában egy-egy konkrét vállalat, egyesület vagy társadalmi csoport mélyebb megértésére összpontosítanak.
Az elmúlt években számos figyelemre méltó alkotás jelent meg, amelyek az egyes sportágak sajátos világát, egy nagyváros futballkultúráját vagy akár egy sportegyesület izgalmas történelmét tárják elénk. Ezek a művek nemcsak információt nyújtanak, hanem mélyebb betekintést is engednek a sport iránti szenvedélybe és a közösségek összetartó erejébe.
A társadalomtörténeti elemzések terén kiemelkedő Valuch Tibor szintézisei, amelyekben az 1945 utáni, különösen a nagyipari munkásság életmódjával foglalkozik. Munkái révén betekintést nyerhetünk a munkások mindennapi életébe és kihívásaikba. Ezen a vonalon Várkonyi-Nickel Réka is figyelemre méltó tanulmányt írt, amelyben a salgótarjáni acélgyár dolgozóinak és a gyárvezetés sporthoz fűződő viszonyát vizsgálta, feltárva a sport szerepét a közösségi identitásban és a munkahelyi kultúrában.
