"Munkatársakból imaközösség" – Beszélgetés a gyulafehérvári érseki hivatal jubileumi zarándoklatáról – Vatican News Az interjú során felfedezzük, hogyan formálódik egy közösség a munkatársak között, akik nem csupán a hivatali feladatokat látják el, hanem

Kovács Gergely gyulafehérvári érsek irányításával a római jubileumi zarándoklatra indult az érseki hivatal munkatársi közössége, akik a hét folyamán felfedezik Róma lenyűgöző nevezetességeit. Kedd reggel a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában részt vettek a hagyományos heti szentmisén, majd a bazilika impozáns kupolájából gyönyörködtek az Örök Város lélegzetelállító panorámájában. Két munkatárs azonban eltérve a többiektől, betértek a Vatikáni Rádióba, ahol megosztották velünk zarándoklatuk során szerzett élményeiket.

Szeretettel köszöntöm a gyulafehérvári érsekség munkatársainak római zarándokcsoportját, élükön Kovács Szabolcs atyával, érseki titkárral. Először is, mit jelent ez a "munkatársi zarándoklat..."?

A zarándokunk célja mindenekelőtt a munkaközösségünk építése, összerázása. Nagy lehetőség ez számunkra, hogy ne csak társulatként, hanem közösségként legyünk itt az Örök Városban és hogy munkatársakkal és barátokkal együtt közösen imádkozzunk, mert a közös imádság mindig jobban meghallgatást nyer a Jóistennél, mint a személyes ima. Ez egy lehetőség számunkra, hogy itt Rómában együtt lehessünk és így jobban megéljük a szentévet, meglátogathatjuk a pápai bazilikákat, átmehetünk a szent kapukon. Mindez olyan lehetőség számunkra, ami összeköt, hogy egyre jobban szolgálhassuk a Jóistent és Egyházunkat.

A munkatársak meghívásának és kiválasztásának folyamata izgalmas és alapos munkát igényel. Először is, a projekt igényeinek megfelelően meghatározzuk a szükséges szakértelmet és készségeket. Ezt követően egy előzetes lista készül a potenciális jelöltekről, akiknek a tapasztalata és tudása illeszkedik a feladatokhoz. A meghívás során figyelmet fordítunk arra, hogy a jelöltek motivációját és érdeklődését is felmérjük. E-mailben vagy személyesen értesítjük őket a lehetőségről, hangsúlyozva a projekt fontosságát és a csapatban való részvétel előnyeit. A kiválasztási folyamat során interjúkat tartunk, ahol mélyebben megismerjük a jelöltek hátterét, elképzeléseit és a csapatdinamikához való hozzáállását. Emellett csapatunk tagjai is részt vesznek a döntéshozatalban, hiszen a közös munka szempontjából elengedhetetlen, hogy a kiválasztott kollégák jól illeszkedjenek a csapatba. Végül, a kiválasztási folyamat lezárásaként, a legalkalmasabb jelölteknek ajánlatot teszünk, és örömmel várjuk, hogy csatlakozzanak hozzánk. Az egész folyamat célja, hogy egy olyan összetartó és eredményorientált csapatot alakítsunk ki, amely képes együttműködni és sikeresen elérni a kitűzött célokat.

Valójában Gergely érsek atyának jutott eszébe, hogy mennyire különleges élmény lenne, ha a szentév alkalmából közösségként elzarándokolhatnánk Rómába. Kinyílt a lehetőség mindenki előtt, aki vágyott a részvételre, hogy csatlakozzon hozzánk. A gyulafehérvári érseki iroda és a kúria munkatársai mind meghívást kaptak. Végül 37 főből 34-en vállalkoztunk a zarándoklatra.

Akkor szinte elérjük az "osztálylétszám" teljességét! De vajon mit gondol erről egy művészettörténész, mint Hegedűs Enikő, aki az érsekség egyházművészeti referenseként tevékenykedik?

Rómába zarándokolni számunkra egy igazi ajándék és felemelő élmény. Néhányan közülünk életükben először lépik át a város küszöbét, sőt, vannak, akik most tapasztalják meg először a repülés izgalmát – ez önmagában is hatalmas élmény! Ráadásul, hogy éppen a szentévben érkezünk, még különlegesebbé teszi ezt az utazást. Olyan helyszíneken járunk, ahol szinte érezhetjük a szentek jelenlétét és nyomait, ami mindannyiunk számára felejthetetlen tapasztalatot nyújt.

Rómába zarándokolni bármikor is mindig kegyelem, de most éppen egy szentévben élünk. Szabolcs atya, hogyan készültetek erre a jubileumi zarándokútra?

A szentév nem gyakori, ezért mi papok az érsekségen többször beszéltünk erről, hogy milyen fontos lenne, hogy a lelkünkben felélesszük azokat a zsidó és keresztény hagyományokat, melyeket elhanyagoltunk a hétköznapok során. Most akkor egészen más egy római zarándoklattal erre készülni. Próbálkoztunk, szervezkedtünk, hogy ez mindenkinek egy felejthetetlen élmény és lelki gyarapodás legyen. És akkor így közösen az érsek atyával és a püspök atyákkal megpróbáltuk, hogy minden a helyén legyen lelkileg, a szállással és a programokkal kapcsolatosan.

Szeretném egyedivé tenni a szöveget: "Szeretetteljes üdvözlet mindenkinek! Ma itt lehetnénk Érsek atyával is, akit szívesen kérdeznék személyesen. Sajnos azonban éppen ma reggel megbetegedett, így most csak a rádión keresztül tudunk vele kapcsolatot tartani. Kedves Érsek atya, reméljük, hogy mihamarabb felépülsz! Imádkozunk azért, hogy a Jóisten kegyelme veled legyen, még a betegágyon is."

Mik ennek a zarándokútnak a pillérei, Enikő?

Szabolcs atya szavaihoz szeretném hozzátenni, hogy az Érsek atya irányítása alatt jutottunk el eddig a fontos pillanathoz. Ő nemcsak a program megálmodója volt, hanem egyfajta "idegenvezetőnk" is, aki végigkísért minket ezen az úton. A négy impozáns bazilika felfedezése és a szent kapuk átlépése képezték a főbb "pilléreket", de az utazás során számos egyéb részletre is felhívta a figyelmünket. Ennek köszönhetően valóban a szentek nyomdokait követhettük. Ma a Szent Péter bazilika magyar kápolnájában jártunk, ahol különösen megható élmény volt számomra, hogy elmondhattam a boldoggá avatási imát Márton Áronért. Remélem, hogy hamarosan ő is a boldogok sorát gyarapítja.

Mit reméltek, mit vártok ettől a zarándokúttól, Szabolcs atya?

Szent Ignác mintájára különösebb elvárás nélkül jöttem, így szabadsággal élem meg azt, hogy "lepjen meg" a Jóisten mindnyájunkat és kinek-kinek adja meg azt a kegyelmet, hogy felfedezhesse saját személyes életében, hogy mit ajándékozott neki ez a zarándoklat.

Tehát az esemény nem csupán a külső világban zajlik, hanem a lelkünk mélyén is, és ezt fontos észben tartanunk. Egy művészettörténész számára Róma utcáin sétálni olyan élmény, mint egy időutazás, ahol a múlt minden egyes szála felfedi magát. Minden kanyarban, minden kövön ott rejtőzik a történelem lenyomata, amely különböző évszázadok művészetének és kultúrájának gazdagságát tükrözi. Az utcák nem csupán fizikai tér, hanem a múlt és a jelen találkozási pontjai, ahol a művészettörténész nemcsak nézi, hanem érzékeli és átérzi a történelmi pillanatokat.

Róma varázsa mindig lenyűgöz, és az fogalmazódott meg bennem, hogy valójában mindaz, ami kétezer évvel ezelőtt született, ma is élénken jelen van a romjaiban. A múlt és a jelen rétegei egymásra épülve formálják a várost, és ezt a jelenséget hasonlóképpen megtapasztalhatjuk a "provinciában" is, például Gyulafehérváron. Itt, az érseki székhely történelmi falai között, a római örökség nyomai is fellelhetők. Minden egyes ilyen utazás során a múlt és a jelen közötti kapcsolat mélyebb értelmet nyer, erősítve a lelki, művészeti és egyházi kötelékeket, amelyek összekötnek minket e két különleges helyszín között.

Hogyan tervezitek kiterjeszteni ezt a zarándokutat otthon? Milyen lépések következnek, és hogyan adjátok tovább ezt az élményt, Szabolcs atya?

Bízom benne, hogy egy különleges napot szentelhetünk a munkatársakkal, hogy mélyrehatóan átbeszéljük, mi zajlott le bennünk a zarándoklat során. Néha az ember tele lesz élményekkel, és amikor hazatér egy zarándoklatról vagy akár egy egyszerű kirándulásról, sok emlék és érzés újraéled benne. Milyen csodálatos lenne, ha hazatérve egy olyan alkalmat tarthatnánk, ahol együtt ülünk le, és közös imádságban osztjuk meg egymás tapasztalatait! A zarándoklat mélyen belső utazás, és ki tudja, hogy a Jóisten kit és hogyan érintett meg minket az út során. Ezeket a tapasztalatokat együtt gyűjthetnénk össze, hogy még gazdagabbá tegyük közösségünket.