Nem javasoljuk az utazást: a szél hihetetlen 33 000 km/órás sebességgel süvít egy távoli exobolygón.

Csillagászok izgalmas felfedezést tettek: egy exobolygón, a WASP-127b-n, rendkívüli sebességgel, 33 000 kilométeres óránkénti sebességgel süvítő szeleket észleltek. Ez a gázóriás 2016 óta ismert, és a Földtől 520 fényévnyire helyezkedik el, miközben egy Naphoz hasonló csillag körül kering. A Reuters kedden számolt be erről a lenyűgöző jelenségről.
„A bolygón egy rendkívül gyors futóáramlás alakult ki, amely körbeöleli az egész égitestet. A szélsebessége igazán lenyűgöző" - nyilatkozta a hírügynökségnek Lisa Nortmann, a Göttingeni Egyetem asztrofizikusa, aki a kedden publikált Astronomy & Astrophysics folyóiratban szereplő tanulmány egyik szerzője.
A WASP-127b egy különleges égitest, amely szuperszonikus sebességgel áramló légkörével tűnik ki, és ez a légáramlás a leggyorsabb, amit valaha is megfigyeltek bármely bolygón. A Neptunusz, a Naprendszerünk távoli óriása, tartja a leggyorsabb futóáramlások rekordját 2000 km/h-val, ám ez csupán 16,5-szer lassabb, mint a WASP-127b légáramlatainak szédítő sebessége. Az itt a Földön tapasztalható futóáramlások (jet stream) pedig, amelyek kulcsszerepet játszanak időjárásunk formálásában, szinte meg sem közelítik a WASP-127b szélsebességét, hiszen csupán 442 km/h-val mozognak.
Az exobolygó a forró jupiterek közé tartozik: ezek az égitestek jellemzően nagyon közel keringenek a csillagukhoz és méretük Naprendszerünk legnagyobb bolygójához hasonló. Így van ez a WASP-127b esetén is, amely a csillagtól a Föld-Nap átlagos távolságának 5 százalékára, vagyis nagyjából 7,4 millió kilométerre kering. A gázóriás átmérője 30 százalékkal nagyobb, mint a Jupiteré, de az egyik legkevésbé sűrű ismert bolygónak számít. A légköre főként hidrogénből és héliumból áll, de a friss kutatás alapján tartalmaz vízmolekulákat és szén-monoxidot is.
A WASP-127b, a forró Jupiter típusú exobolygók egyik képviselője, különleges jellemzője, hogy kötött keringésű, ami azt jelenti, hogy mindig ugyanazt az oldalát fordítja a csillaga felé. Ez a jelenség azt eredményezi, hogy a napsütötte oldal hihetetlenül forró, körülbelül 1400 Celsius-fokos hőmérsékletet ér el, míg a sötét oldal hőmérséklete lényegesen alacsonyabb. A két oldal közötti hőmérséklet-különbség jelentős hatással van a bolygó légkörére és a légköri folyamatokra. David Cont, a müncheni Lajos-Miksa Egyetem asztrofizikusa és a kutatás egyik szerzője úgy nyilatkozott, hogy "a légköri szelek erősségének meghatározása kihívást jelent, mivel sok tényező befolyásolja őket". Azonban egy dolog biztos: "a csillagból érkező intenzív sugárzás az elsődleges energiaforrása ezeknek a szeleket generáló folyamatoknak."
A kutatók a megfigyeléseiket az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei Nagyon Nagy Távcsövének CRIRES+ nevű műszere segítségével végezték. Ez a nagy felbontású infravörös spektrográf lehetővé teszi, hogy nyomon követhessük az exobolygók légkörében található molekulák mozgását. Cont megjegyzése szerint a modernebb eszközök révén a szakemberek elkezdhetik feltérképezni az exobolygók légkörének háromdimenziós felépítését, beleértve a bennük áramló futóáramlásokat, valamint a hőmérsékletek és kémiai folyamatok regionális variációit.
Korábban két exobolygón is észleltek a WASP-127b-énél nagyobb szélsebességet a nappali és éjszakai oldaluk határán, de ezek nem globális kiterjedésű futóáramlások voltak. 2025 januárjáig a csillagászok több mint 5800 Naprendszeren kívüli bolygót fedeztek fel, és reális esély van arra, hogy a nem túl távoli jövőben Földhöz hasonló égitestek légkörének tanulmányozásával életet hordozó bolygót fedezhetünk fel.