A Vatikán nem csupán a pápák székhelye, hanem egyedülálló politikai és vallási központ is, ahol nem csak a szentatya, hanem uralkodók is kerülnek kiválasztásra. Fedezd fel a világ legkisebb országának titkait és különlegességeit!

A pápa nemcsak a katolikus egyház feje és Róma püspöke, hanem egyben a világ legkisebb államának, a Vatikánnak, hivatalos nevén a Vatikánvárosi Államnak (latinul: Status Civitatis Vaticanae, olaszul: Stato della Città del Vaticano) az uralkodója is. A Vatikán teokratikus monarchia, ahol az uralkodó abszolút hatalommal bír (abszolút monarchia), tehát mind a három hatalmi ágat (törvényhozó, végrehajtó, bírói) a kezében tartja, ugyanakkor nem örökléssel, hanem választással szerzi meg a hatalmat.

A Vatikán területe mindössze 0,44 km², ami kevesebb mint a Margit-sziget felének felel meg (melynek területe 0,965 km²). 2024 decemberében a Vatikán lakóinak száma 882 fő volt, így ez az ország nemcsak a legkisebb területű, hanem a legkisebb népességű állam is a világon. Érdekesség, hogy népsűrűségét tekintve a negyedik legmagasabb értékkel bír, ami nem meglepő, hiszen az élen két városállam, Monaco és Szingapúr áll, míg a harmadik helyet a szintén városállamként számon tartott Bahrein foglalja el.

A Vatikán hivatalos nyelvei az olasz és a latin, amelyek kulcsszerepet játszanak a katolikus egyház hivatalos kommunikációjában és szertartásaiban.

A mai Vatikánvárosi Állam 1929. február 11-én jött létre az úgynevezett lateráni szerződéssel, amelyet a Benito Mussolini vezette Olaszország kötött meg az Apostoli Szentszékkel. Azonban a középkor és az újkor történetének nagy részében létezett pápa vezette állam, méghozzá a Vatikánénál jóval nagyobb területen: ez az Egyházi Állam, később Pápai Állam nevet viselte, és Róma központtal Itália egész középső részét uralta.

Az Egyházi Állam megalapítása 756-ban történt, amikor Kis Pipin frank király döntése nyomán az úgynevezett Patrimonium Petrit, vagyis "Péter öröksége" – amely Róma és annak közvetlen környezete volt – valamint a ravennai exarchátus, továbbá Sinigaglia, Rimini, Pesaro, Fano és Ancona városai III. István pápa javára kerültek. Az idő múlásával az Egyházi Állam területe újabb adományok révén bővült, és exklávékkal is rendelkezett, mint például Avignon, amely ma Franciaország területén található. Érdekes módon, 1309 és 1377 között a pápai székhely itt működött Róma helyett, ezt az időszakot pedig az "avignoni fogság" néven ismerjük.

Az Egyházi Állam létezése 1809-ig tartott, amikor Bonaparte Napóleon döntésével véget vetett ennek a különleges politikai entitásnak. VII. Pius pápa letartóztatása és Franciaországba való szállítása mély hatást gyakorolt a katolikus egyházra és a politikai tájra egyaránt. Napóleon bukását követően a bécsi kongresszus újraélesztette a Pápai Államot, amely 41 740 km² kiterjedésével és több mint 3 millió lakosával jelentős helyet foglalt el a térképen. Ám az idő múlásával, a 19. század közepén, a Pápai Állam a folyamatban lévő olasz egység áldozatává vált. Az 1861-ben megalakult Olasz Királyság fokozatosan elfoglalta a Pápai Állam területeit, végül 1870-ben Róma és annak környezete is az új állam része lett. Ezzel Róma lett Olaszország fővárosa, megelőzve Torinót és Firenzét, amelyek korábban betöltötték ezt a szerepet.

IX. Pius pápa a Pápai Állam megszüntetése után addigi lakhelyéről, a Quirinale-palotából a Vatikánba menekült. (A Quirinale-palota az olasz királyok rezidenciája lett, ma pedig az olasz köztársasági elnök székhelye.) A pápa és az Olasz Királyság viszonyát évtizedeken keresztül nem rendezték ("római kérdés"), a katolikus egyházfő továbbra is fenntartotta az egész Pápai Államra vonatkozó igényét, és a Vatikán foglyának nyilvánította magát. Az I. világháború alatt Olaszország nem engedte, hogy a pápa fogadja a központi hatalmakhoz tartozó országok küldöttségeit.

A helyzetet rendező lateráni egyezményt Mussolini és Pietro Gasparri bíboros tárgyalta le, és 1929-ben megszületett a Vatikánvárosi Állam. Az egyezmény onnan kapta a nevét, hogy a lateráni pápai palotában írták alá. Az eseményen sem a király, sem a pápa nem vett részt, őket Mussolini és Gasparri képviselte. A lateráni szerződés nemcsak a pápai állam kérdését rendezte, hanem a Szentszék és Olaszország viszonyát általában, de azt is tartalmazta, hogy a katolikus vallás Olaszország államvallása.

Vatikánváros Államot nem szabad összekeverni az Apostoli Szentszékkel. Míg a Szentszék a pápát és az őt támogató egyházi intézményeket jelöli, amelyek a katolikus egyház irányításában játszanak szerepet, addig a Vatikán egy szuverén állam. Fontos hangsúlyozni, hogy a Szentszék nem állami entitás, hanem egyházi szerv, amely már akkor is létezett, amikor a pápának nem volt saját állama, és politikai hatalma sem volt, például 756 előtt, illetve 1870 és 1929 között.

A Szentszék hatásköre nem csupán a Vatikánváros területére korlátozódik, hanem magában foglal számos jelentős római építményt is. Ezek között található a híres Szent Péter-bazilika mellett három pápai vagy patriarkális bazilika: a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, amely a későbbiekben említett Lateráni palotával szomszédos, a Szent Pál-bazilika, valamint a Santa Maria Maggiore-bazilika, ahol Ferenc pápa örök nyugalomra lelhetett. A Szentszék befolyása Róma határain túl is megnyilvánul, hiszen ott található a Castel Gandolfó-i palota is, amely gyönyörű kertekkel öleli körül a pápai rezidenciát.

A pápa globális politikai befolyása nem csupán a világ legkisebb országának feletti hatalmán alapul, hanem azon a tényen, hogy ő a 1,4 milliárd fős katolikus közösség vezetője. Mivel a pápai feladatok elsődlegesen az egyház ügyeire összpontosítanak, a politikai hatalom gyakorlását különböző testületek végzik. A törvényhozói hatalmat a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottsága képviseli, míg a végrehajtó hatalom a Vatikánvárosi Állam Kormányzósága alá tartozik - mindkét testületet egyazon személy irányítja. Az adminisztratív feladatok középpontjában a Pápai Államtitkárság áll, amely a Vatikán külpolitikáját és diplomáciáját koordinálja. A Pápai Államtitkárság vezetője a bíboros államtitkár, aki a Vatikán második legfontosabb embere, gyakran a Vatikán "miniszterelnökeként" emlegetik. (Ferenc pápa idején ezt a pozíciót Pietro Parolin töltötte be.)

Érdekesség a Vatikán kapcsán, hogy nem tagja az ENSZ-nek, hanem állandó megfigyelői státuszban van a világszervezetnél. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ENSZ Közgyűlésén nem szavazhat a szentszéki képviselő. Szintén érdekesség még, hogy a Vatikán annak az egytucatnyi országnak a tagja, amelyek továbbra is az 1949 óta Tajvanon székelő Kínai Köztársaságot ismerik el a hivatalos Kínaként: Európában egyedül van ezzel így. A Vatikán 183 állammal tart fent diplomáciai kapcsolatokat. Amely országokkal nincs diplomáciai kapcsolata, azok jellemzően szocialista vagy muszlim országok, ahol a katolikusok nem gyakorolhatják szabadon vallásukat. Előbbiek közé tartozik a Kínai Népköztársaság mellett Észak-Korea, Vietnam és Laosz, utóbbiak közé Szaúd-Arábia, Afganisztán, Szomália és Brunei. A Palesztin Hatósággal ugyanakkor van diplomáciai kapcsolata a Vatikánnak.

A pápa megválasztásának folyamatáról részletesen olvashatsz cikkünkben: