Novák Előd bepanaszolta Ajsa Lunát, aki a Himnusz előadásával sok figyelmet keltett...

Alaposan felkavarta a kedélyeket a kormányzati körökben és a kritikusok táborában Ajsa Luna karibi-magyar származású zenész-dalszerző-énekes augusztus 20-i rendhagyó Himnusz előadása, amelyről Novák Előd, a Mi Hazánk képviselője még feljelentést is tett. Pedig nem ez az első alkalom, hogy kortárs művészek újraértelmezik egy ország nemzeti himnuszát. Hasonló botrány történt a hatvanas évek Franciaországában is, amikor Serge Gainsbourg merész Marseillaise feldolgozása komoly felháborodást váltott ki a konzervatív közönség körében.

Rendkívüli felháborodást keltett a kormányhoz közeli véleményformálók és kritikusok körében Ajsa Luna, a karibi-magyar származású zenész-dalszerző-énekes augusztus 20-i, szokatlan Himnusz-interpretációja. Az efféle esetek azonban nem számítanak ritkaságnak; a kortárs művészek gyakran merészkednek a nemzeti himnuszok újraértelmezésére. Például a hatvanas évek Franciaországában Serge Gainsbourg különleges Marseillaise-előadása váltott ki heves tiltakozást a konzervatív rétegek részéről.

Az énekesnő az ünnepi rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseményén, a Road Movie Live koncert keretében mutatta be nemzeti imánkat. Az előadás során a színpadon ülve, cigarettázva, saját dalának zenei alapjait felhasználva keltette életre a művet. Ez a szokatlan előadási forma sok kérdést felvetett, és bár a heves kritikák mögött akár a valódi szándékok is állhattak, lehet, hogy csupán a téma mélyebb megértésének hiányából fakadtak. Mindenesetre, az énekesnő kapott hideget-meleget; a zenei világ neves alakjai, a pop-rock szcéna prominens képviselői is megszólaltak az ügyben, hogy csak a széles spektrumot említsük.

A Mi Hazánk alelnöke, Novák Előd múlt pénteken feljelentést tett a rendőrségen Ajsa Luna ellen - írta a hvg. Novák az ügyet a Btk. 334. §-ára hivatkozva indítványozta, amely szerint

a nemzeti jelkép megsértése akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható.

Ókovács Szilveszter például a bizonytalan intonációt kritizálta, és azt vetette az előadó szemére, hogy többször is eltévesztette a megfelelő hangot. Az Operaház főigazgatója azonban még viszonylag megbocsátó volt: az általa vezetett intézmény látogatását javasolta az előadónak, hogy az ott hallott Himnusz-előadásokból tanuljon.

Nagy Feró határozottan kifejezte nemtetszését az előadással és az előadóval kapcsolatban, mondván, hogy az általa látott produkciót egyenesen provokációnak tartja. Véleménye szerint ez a téma nem tűri a tréfát, és komolyabb megközelítést igényel.

Egy másik jelentős "provokatőrnek" – bár eltérő helyszínen és időszakban – szintén sikerült felingerelnie azokat a konzervatív ízlésvilágra fogékony kritikusokat.

Serge Gainsbourg, a zsidó származású művész, akinek a nácik által megszállt Franciaországban bujkálnia kellett, valódi provokátor volt a zenei világban. Az Eurovíziós Dalfesztiválon hírnevet szerzett, és a Je t'aime - moi non plus című ikonikus szerelmes dalával már korábban is megosztotta a közönséget. Egy alkalommal pedig még egy különleges reggae feldolgozást is készített a francia himnuszra, ezzel újabb vitákat generálva és megmutatva, hogy a zene határok nélkül képes érzéseket és gondolatokat közvetíteni.

A Gainsbourg-féle Marseillaise az 1960-as években új megvilágításba helyezte a klasszikus, vérszomjas szöveget, valamint az "induló" zenei formát, eltávolítva ezzel annak hagyományos, "fehér-franciaságát". Orosz Jenő elemzésében a Vulkán.hu-n kiemeli, hogy a dal kíséretét Bob Marley jamaikai (angol akcentusos) énektársulata adta elő, ami még inkább hangsúlyozta a műfaj szokatlan újraértelmezését.

Az előadó ezzel mintegy utalt arra, hogy a kozmopolita Franciaországban - különösen Párizsban - a "fehér-keresztény" etnikai egység már nem létezik, így a hagyományos identitás újragondolásának ideje elérkezett.

Bármennyire is szokatlan, esetleg megbotránkoztató volt a korban Gainsbourg Himnusz-átirata, a Franciaországban ikonná vált művész végül mégis bekerült a "panteonba". Ünnepélyes temetésén két volt kulturális miniszter is részt vett, és a francia köztársasági elnök, a szocialista François Mitterrand a következőket mondta róla: "Ő volt a mi Baudelaire-ünk vagy Apollinaire-ünk... A művészetek szintjére emelte a dalt."

Természetesen, itt egy egyedibb változat: Idehaza is megesett már néhány figyelemre méltó eset a Himnusz előadásakor, ám ezek inkább csak kisebb hibák voltak, semmint szándékos provokációk a közönség és a kritikusok szemében. Politikai felhangok pedig egyáltalán nem társultak ezekhez az incidensekhez.

Kiemelkedő pillanat volt, amikor Király Linda 2002-ben egy sportcsarnokban előadta nemzeti himnuszunkat. Az esemény különlegességét azonban árnyékolta, hogy a szöveget többször is eltévesztette. Az előadás során akadozott, és amikor megpróbálta helyreállítani a helyzetet, végül talán még nagyobb zűrzavart okozott.

"Én ezt így nem tudom, hát ezt közönséggel együtt kell, nem? Hát magyarok vagyunk, nem?" - szólt a közönséghez.

Amerikában különleges hagyomány övezi a nemzeti himnusz, a The Star-Spangled Banner előadását, amelyet gyakran kortárs, könnyűzenei előadók interpretálnak. Ez a tendencia még a legnagyobb eseményeken is megfigyelhető, például az elnöki beiktatások során, ahol a művészek egyedi stílusukkal és hangzásukkal hozzák közelebb a himnuszt a közönséghez.

Joe Biden beiktatásakor Lady Gaga varázslatos előadásban énekelte el a Star-Spangled Banner-t, az Egyesült Államok hivatalos himnuszát. Ezen kívül Jennifer Lopez is színpadra lépett, és a This Land Is Your Land, valamint az America the Beautiful dalokat adta elő, részben spanyol nyelven. Ezzel a lépéssel nemcsak a zenei sokszínűséget ünnepelte, hanem a kulturális sokféleség fontosságát is hangsúlyozta az esemény során.