A fővárosi múzeumban különleges ünnepséget rendeztek, ahol oltárt állítottak fel a kétszeres Oscar-díjas színész, Adrien Brody tiszteletére.
Andy Warhol, Basquiat, Tom Waits és egy sor ismeretlen arc a New York-i utcákról, szülők és gyerekek, a queens-i lakásbelsők hangulata és a Keleti pályaudvar zaja. Sylvia Plachy, a nemzetközi hírű fotós, most Budapesten mutatja be új kiállítását, amelyben életének és munkásságának sokrétűségét tárja elénk. Ráadásul, hiába a világszintű elismerés, sokan még mindig úgy emlegetik őt: Adrien Brody anyja. Vajon zavarja ez a címke? Kíváncsiak voltunk, ezért ellátogattunk a tárlatra, hogy felfedezzük a művész világát és talán egy kis bepillantást nyerjünk a mögötte rejlő gondolatokba.
Amikor Adrien Brody idén márciusban átvette második Oscar-díját A brutalista című film főszerepéért, hosszasan fejtegette, hogy a karriercsúcsok elérése után mennyire kiszolgáltatottá válhat az ember. Még ha több mint húsz évvel ezelőtt A zongoristáért már megszerezte az első Oscarját, azóta is számos felejthető, gyenge filmben kellett szerepelnie, miközben a valódi művészi értéket képviselő produkciók mellett igyekezett helytállni. Azonban egy dologban mindig biztos lehetett: nehéz időkben az édesanyja támogató jelenléte mellett sosem kellett egyedül szembenéznie a kihívásokkal.
Ez az anya-fiú kapcsolat valóban különleges és szeretetteljes, amit most lehetőségünk van testközelből megismerni. Sylvia Plachy, az édesanya, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban mutatja be válogatott korábbi és újabb munkáit, amelyeken számos, Brodyról készült fotó is helyet kapott. A kiállítás nem csupán a művészi teljesítményét tükrözi, hanem a közöttük lévő mély köteléket is megjeleníti.
A kiállítás címének - Ajándékok a XX. századból és azon túl - ironikus jellege különösen figyelemre méltó, hiszen Plachy életútja szinte egy ajándékokkal teli történet. Miután 1956-ban szüleivel együtt egy szénabálákkal letakart szekéren átszöktek Ausztriába, az amerikai élet számos lehetőségét kapta ajándékba, szinte minden lépését a véletlenek és a sors iróniája formálta.
Két év elteltével lehetőség nyílt számukra, hogy tovább folytassák útjukat az Egyesült Államokba. A Pláhy Szilvia néven anyakönyvezett Plachy már Brooklynban tanult, a híres Pratt Institute falai között.
Plachyt a hatvanas évek közepén kezdte el komolyabban érdekelni a fotózás, és - megint csak afféle, a sorstól kapott ajándékként - összebarátkozott a New Yorkban élő André Kertésszel. Egyre többet fotózott magazinoknak, képeivel végigkövette a város egyik legizgalmasabb korszakának változásait. A kilencvenes évekre az amerikai fotográfiai ünnepelt alakjává emelkedett, mégis el kellett fogadnia, hogy a saját fia híresebbé válik nála. Na, nem mintha ez Plachyt különösebben bántaná. A Budapest Fotó Fesztivál keretében nyílt, új kiállításán már legalább annyira fontosak a Brodyról készült képei, mint városi fotói.
De kicsoda Sylvia Plachy azon kívül, hogy Adrien Brody anyja? Mit mutat meg magáról a mindössze néhány termes, de nagy időbeli fesztávot, mintegy ötven évet átfogó kiállításán?
