Pozsonyi Ádám: Fedezd fel a nőiesség titkait! A „Keresd a nőt!” című írásában Ádám arra ösztönöz minket, hogy mélyebben vizsgáljuk meg a női lélek rejtelmeit. Az érzelmek, vágyak és álmok összefonódása egy olyan világot tár elénk, ahol a női tapasztalato

A cikk emailben való megosztásához kérjük, kattintson az alábbi linkre, vagy másolja ki ezt a URL-t, és küldje el: https://demokrata.hu/velemeny/keresd-a-not-2-955820/

Ma éppen Karinthyt merültem el, és közben észrevettem, hogy a közösségi médiában a könyvekről és kultúráról folytatott diskurzusok gyakran a vastag, csillogó borítójú bestsellerek körül forognak. Amikor látom, hogy a legújabb sorozatok csatározásainak részletei – mint a vámpírnő és a farkasember összecsapása – terítékre kerülnek, valahogy mindig megrázkódom. Ilyenkor hirtelen vágyom arra, hogy kiszakadjak ebből a felületes zajból. Kikapcsolom a számítógépet, és a könyvespolcomhoz lépek. Ott, a régiek között, óvatosan választok ki egy könyvet; lehetőleg valami régi, vászonkötésű, a szürke vagy barna borítója már kissé megkopott, és csupán a szerző neve és a mű címe díszíti. Amint a kezembe fogom, már érzem a régi papír illatát, és elmerülök a lapok között. Ez a rituálé számomra egyfajta ellenméreg a modern világ zűrzavara ellen.

Nem vonzanak a könyvformájú tárgyak, még akkor sem, ha a bestseller lista második pozícióját foglalják el, és a neves kritikusok azt állítják róluk, hogy felülmúlják az előző kötetet.

Jelenleg Karinthy Frigyes munkáival foglalkozom, és most a Capillária című regénye került a figyelmem középpontjába. Ez a mű a férfiak és nők közötti dinamika mélyebb aspektusait tárja fel, egyfajta utópisztikus megközelítésben. Karinthyt régóta foglalkoztatja ez a téma, és számos híres gondolata is e körből származik, amelyeket széles körben ismernek és idéznek.

"Lehet-e őszinte barátság férfi és nő között, igen vagy nem, és ha igen, miért nem?" Ez az egyik. "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit." Ez a másik. "Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába." És szerintem ez a legjobb.

Furcsa, hogy az emberi történelem során mennyi energiát fektetünk ebbe a kérdésbe, már évezredek óta. Kezdve az Odüsszeia mesés kalandjaival, ahol az emberek keresik a válaszokat.

Sokszor látom, hogy férfitársaim egy része kesereg nő ügyben. Dühöng, panaszkodik, asztalt csapkod, vagy ködös filozofálgatást használ fájdalomcsillapítóként.

A Facebookon folyton megjelennek a posztok az "igazi" nőről, aki állítólag valaha létezett, de mára eltűnt. Ő egyfajta idealizált keveréke a Babba Máriának és a mindenki kedves anyukájának. Közben pedig nem ritkák azok a posztok sem, amelyek pucér nős fotókat osztanak meg, tele tökéletes testű pornós lányokkal. Ez a furcsa ellentmondás, hogy az "igazi" nőiességet hirdetik, miközben a valóságban a női test idealizált, eltorzított képeit népszerűsítik, épp azt mutatja, mennyire eltolódott a valódi értékek és eszmék megítélése.

Nos, sok férfi azért küzd a NŐ megtalálásával, mert az csak a fantáziájukban él, és egyik valós nő sem képes megfelelni az elképzeléseiknek.

A valódi nők sem a combfixes Macát, sem a szent Ősanyát nem tudják megtestesíteni, hiszen mindkét figura a saját világában páratlanul tökéletes.

Aki a tökéletesség nyomába ered, végső soron csak önmagát hibáztathatja.