Öröm és bánat könnycseppjei a bácskai alföld varázslatos táján.

Örömkönnyek a bácskai alföldön Egyetemisták Alsótavankúton: Ilyet még nem éltem meg, köszönet a fiataloknak!

A fogcsikorgató hideg ellenére, tele energiával vágtak neki a hajnali órákban Szabadkáról az egyetemi hallgatók, tanárok, diákok és őket támogató polgárok a harminc kilométeres sétának. Útjuk során ellátogattak a kisboszniai általános iskolához, majd az alsótavankúti Matija Gubec iskolához. Jelenleg pedig már úton vannak Györgyénbe és Bajmokra, hogy új élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodjanak.

Nem fáradtak

"Soha nem tapasztaltam még ilyen érzéseket, mint ma. Olykor-olykor elérzékenyülök, de csakis a boldogság miatt, amit most átélhetek," osztja meg gondolatait az egyik egyetemista. S valóban, a séta során többször is felmerül, hogy csakis az örömtől fakadó könnyek számítanak.

Alsótavankút szívélyesen üdvözölte őket, a boldogság könnyei csillogtak a szemekben. Az egyetemi hallgatókat egy színes transzparens fogadta: "A bátorság sétál, Tavankút támogat!" A mintegy kétszáz fős tömeg hatalmas ovációval ünnepelte őket, akik érkezésük után a helyi Matija Gubec Általános Iskolához indultak.

A falvakban életre kelnek a harangok, hangjuk messzire eljut, mint egy hívogató dallam, amely a közösség szívéből szól.

Ahogyan Kisboszniában, úgy Alsótavankúton is felcsendültek a harangok, mikor az egyetemisták elvonultak a falu temploma mellett. Ezt a különleges pillanatot a helyi papoknak is megköszönték, kifejezve ezzel hálájukat az ünnepi hangulatért.

A Matija Gubec Általános Iskolában egyébként január 30-a óta törvényes sztrájkban van az egész tanári kar, vagyis 30 perces órákkal zajlik az oktatás. Slavko Benčik, az iskola kémiatanára, miután megköszönte a helyieknek és környékbelieknek a szervezést és a diákok fogadtatását, az egyetemi hallgatókat külön kiemelte.

"A jövőnk fényesebb kezekbe kerül, ebben teljesen biztos vagyok, és hálás vagyok mindazoknak, akik ezért fáradoznak," fogalmazott a tanár az egyetemisták előtt.

A diákok között megtalálható dr. Papp Árpád néprajzkutató is, aki megosztotta velünk, hogy a szíve és a lába mellett a lelkiismerete is az, ami előre viszi.

„A lelkiismeretem diktálja, hogy így támogassam a jó ügyet, míg a rossznak bátran ellenállok. Jelenleg az egyetemista tüntetések képviselik a helyes célt. Nem csupán a füttykoncert és a sípok hangja az, amivel kifejezem a szolidaritásomat, hanem a jelenlétem is, amíg az egyetemi hallgatók követelései nem teljesülnek. Az ország határvonalhoz érkezett. Úgy érzem, vagy sikerül megoldani a felhalmozódó problémákat, vagy a helyzet egyre súlyosabbá válik, ami akár nyílt diktatúrához is vezethet” – nyilatkozta dr. Papp Árpád.

„Soha életemben nem tapasztaltam ilyet” – mondja egy 73 éves helyi lakos, akinek a szemei tele vannak meglepetéssel és csodálattal.

Amikor érdeklődöm az Alsótavankútra érkező diákokat fogadó helyiek véleménye felől, egy 73 éves úr lelkes beszámolója azonnal eláraszt a szavakkal.

"Pont erről beszélgetünk egymással. Én 73 éves vagyok, társadalmi munkát végeztem egész életemben, sporttal foglalkoztam, de ilyet még nem láttam. Csak legyenek kitartóak. Ezek a fiatalok nagyon bölcsek, és ez az új generáció meg fogja oldani a problémákat", mondta Antun Prćić.

Sokáig fognak emlékezni az unokáink erre a pillanatra

"Elhoztuk az unokáinkat. Mi már az idősebb korosztályhoz tartozunk, és éljük az életünket, amíg csak tudjuk. De a fiatalok emlékezni fognak ezekre a különleges pillanatokra, napokra, amikor ezek a fiatal egyetemisták megalapították az államot. Ez az első alkalom, amikor igazán létrejött a valódi állam" – mondta Marko, a nyugdíjas.

Az egyetemi hallgatókat a helyiek bőkezűen fogadták, majd 12 óra 30 perc környékén ismét nekivágtak az alföldi tájnak, hogy 17 órára Bajmok szívébe érkezzenek.

A gyaloglókat önkéntes egészségügyi szakemberek és orvosok követik, míg a földművesek traktorjaiként haladnak az élen. A rendőrség folyamatosan biztosítja a területeket, amelyeken áthaladnak.