Rozsda borította, elhagyatott fémroncs lett a magyar tengeralattjáró, amely sosem bizonyíthatta be, milyen erő rejlett benne - Videó | BorsOnline

A magyar tengeralattjáró, amely sosem érte el a tengert! A Polaris-2 a magyar találékonyság szimbóluma lehetett volna, de mára csak egy rozsdamarta roncs egy ipartelepen. Története az álmodozásról, a kudarcokról és az idő könyörtelen pusztításáról szól.

Elhagyatottan, rozsdásan és elfeledve, így vegetál Magyarország egyedüli tengeralattjárója, a híres Polaris-2. Ez a csoda sosem tapasztalta meg a nyílt tengert, és a Dunán túl sosem volt alkalma megmutatni, mire is képes valójában. Jelenleg egy ipartelep árnyékában, a sorsának megoldására várva tengeti napjait – de vajon vár még rá egy új kezdet, vagy végleg a múlt homályába merül?

Hihetetlen, de mégis igaz: Magyarország, amelynek nincsen sem tengere, sem tengerpartja, egykor büszkélkedhetett egy működő tengeralattjáróval. A Polaris-2 története egy elszánt taxisofőr, Forintos Gyula álmaiból született a kilencvenes években. Gyula célja az volt, hogy saját kezűleg építsen egy olyan hajót, amely merülni is tud, sőt, a Dunán keresztül egészen a tengerekig eljuthat. A terv rendkívül ambiciózus volt, és a megvalósítás folyamata is lenyűgöző volt - ám végül nem érte el a kitűzött célt.

Gyula kezdetben két tengeralattjárót álmodott meg, de végül csak egy valósult meg. A korai jelentések alapján a hajó minden egyes részlete rendkívüli precizitást követelt meg, mivel egyetlen apró repedés is végzetes következményekkel járhatott a merülés során.

A Polaris-2 sorsa sokáig képlékeny volt. A Dunakeszin végzett összeszerelése után a monstrumot az újpesti kikötőbe szállították, hogy az utolsó simításokat elvégezzék rajta. Ám ezek elmaradtak, és a gazdája is eltűnt, így a tengeralattjáró sorsa bizonytalanná vált.

A Polaris-2-t végül egy festői ártéri erdő ölelésében hagyták magára, majd Vámosszabadiba került. Egy helyi fuvarozó, aki jószívvel segített, befogadta a telephelyére, de azóta is csak csendesen porosodik, várva a sorsának beteljesedésére.

A 16 tonnás óriás már közel három évtizede várakozik különféle helyszíneken, miközben az idő hatása fokozatosan rombolja állapotát. Egy gödöllői múzeum uniós támogatással szerette volna restaurálni, de sajnos a projekt meghiúsult. Felmerült az is, hogy a Mosoni-Duna partján helyeznék el, ám a jelenlegi romlott helyzetében ez a megoldás is kivitelezhetetlennek tűnik.