Természetesen! Íme egy egyedi változat a megadott szövegről: **Emilia-Romagna és Toszkána varázslatos találkozása – II. rész** Fedezzük fel együtt Emilia-Romagna és Toszkána lenyűgöző tájait és kulturális kincseit! A második részben még mélyebbre ásunk

A rövid bécsi húsvéti intermezzo után térjünk vissza az Appennini-félsziget leglátogatottabb és történelmi örökségeitől hemzsegő tartományába, a tündöklő Toszkánába. Emilia-Romagna átadja a stafétát a toszkán életérzésnek, innentől kezdetét veszi az igazi dolce far niente. Kezdjük vizitünket egy igazi nagyvaddal. Firenzét nem szükséges senkinek sem bemutatnom. Történelméről ódákat lehetne zengeni és oldalakat kitölteni. Az írásom utolsó sorait pedig a bájos Arezzonak fogom szentelni.

Bologna varázsát magunk mögött hagyva, már a délutáni órákban érkeztünk meg szállásunkra, amely rejtőzködve bújt meg az óváros szívében. Lelkileg felkészültem az embertömeg demoralizáló hatására, hiszen ez a város elkerülhetetlenül vonzza a turistákat, és az ember könnyen elsőfokú emberundort tapasztalhat. Mint egy darázsfészek, mindenütt zaj, zsongás és hullámzó tömeg. Utólag visszatekintve, büszkén mondhatom, hogy ügyesen viseltem a több ezer ember látványát.

Egy dolog biztos: a nyugalom nem a firenzei Dóm (Cattedrale di Santa Maria del Fiore) vagy a Palazzo Vecchio környékén fog ránk találni. Szerencsére a szállásunk egy bájos kis utcában bújt meg, csupán karnyújtásnyira a Palazzo Pitti csodáitól. Határozottan elhatároztuk, hogy ezen firenzei kalandunk során Dávid híres szobra és az Uffizi Galéria nem lesz a fókuszban, hiszen a csúcsidőszakban való bejutás olyan hosszú időt venne igénybe, hogy az fél életünket elvinné. Így hát más, alternatív helyszínek felé vettük az irányt, melyek szintén kielégítették művészet iránti vágyunkat.

Miután reggel a torkunkon legurítottuk a finom kávénkat a közeli kávézóban, szinte a nyitás pillanatában, sorban állás nélkül bejutottunk a lenyűgöző Palazzo Pitti falai közé. Ez a reneszánsz palota, amely egyben galériaként is funkcionál, az olasz és európai mesterek páratlan alkotásainak otthont ad. Itt találkozhatunk olyan neves művészek munkáival, mint Raffaello, Tiziano, Caravaggio és Rubens. A galéria szobái a Medici-család egykori lakosztályaiban helyezkednek el. A gazdagon díszített freskók, a lenyűgöző mennyezetek és a korabeli bútorok mind hozzájárulnak ahhoz a szikrázó látványhoz, amit ez a hely kínál.

Míg odakint tombolt a tömegnyomor, addig mi élveztük a Mediciek művészeti örökségét és a Boboli-kert szellős nyugalmát. A kert az olasz reneszánsz kertépítészet csúcsremekei közé tartozik. A kert kialakításánál szintén a Mediciek munkálkodtak. A Boboli tele van szobrokkal, szökőkutakkal, mesterséges barlangokkal, valamint pavilonokkal. Firenze egyik legnagyobb parkjáról van szó, ami lenyűgöző kilátást nyújt a városra. Abszolút nem bántuk meg, hogy itt csekkoltunk be órákra, mivel utólag saját szemünkkel láthattuk, irdatlanul hosszan kígyózó sorok voltak a Galleria del´Accademicánál és az Uffizinél.

Persze kora délután nem maradhatott el a belvárosi flangálás. Jöttek szépen sorba a város ikonikus, időtálló épület kolosszusai és terei: a Ponte Vecchio, a Firenzei dóm, a Piazza della Signoria, vagy éppen a Basilica di Santa Croce. Az Arno folyó mindkét oldalán napokat lehetne eltölteni, persze készüljünk jó sok lóvéval, mert itt a jeges vízért is öt eurót kérnek el. Antik üzletek és butikok tömkelege ami itt van. Mondtam a többieknek, ide máskor teherkocsival jövünk és felpakoljuk minden jóval, csak akadjon nálunk legalább tízezer euró, mert az efféle luxusra könnyen elfolyik a pénz.

A Basilica di Santa Croce egyik beeső utcájában találtunk magunknak éttermet, ahol egy dél-tiroli srác szolgált ki minket. Firenzei zárásként a Piazzale Michelangelon legeltettük szemünket Firenze panorámájában. Aznapi programunk még ezzel nem ért véget, hiszen várt minket a következő toszkán helyszín.

Kora estére kellemesen begurultunk a kelet-toszkán Arezzo városának szívébe. Szállásadónk egy igazi olasz szívtipró volt, akinek zselés haja úgy csillogott, mint egy politikusé, aki éppen megnyerte a választásokat. Mellettük ott volt a barátnője is, aki szintén nem volt a szokványos szépség. Mindketten rendkívül barátságosak és segítőkészek voltak, a lakás pedig ízlésesen berendezve várta a felfedezőket. Elégedett mosollyal pattintottuk fel a borospalackot. Salute nekik!

Arezzo már sokkal szellősebb, mint Firenze. És ami nekem fontosabb, hogy nyugalmas. A csapat együtt indult meg az óváros irányába, de szokásomhoz híven lehagytam őket és azt vettem észre, magam járkálok valamelyik szűk középkori utcácskájában. Itt éreztem először, megcsapott az igazi Toszkána szellője. Az óvárosi téren, a Piazza Vasarin aztán csak kiülve pihentünk és néztük az elbűvölő épületek sziluettjét. Az ország legszebb terei közé sorolják, annak ellenére harmonikus, hogy különböző korokból származó épületek veszik körül. Például a Palazzo Tofani és a Torre dei Lápoli a középkorból származik.

Arezzo után ismét ráléptünk a gázpedálra, hiszen a toszkán körutazásunknak még közel sincs vége. A következő bejegyzéseimben felfedezhetjük a káprázatos panorámákkal büszkélkedő Montepulciano és Pienza varázslatos városait, valamint a festői Val d'Orcia vidéket. Siena, a la donna, külön írást érdemel, és bónuszként felfedezzük Monteriggioni rejtett kincseit, valamint a középkori Manhattan néven ismert San Gimignanót is. Tarts velem, és merüljünk el Toszkána csodáiban!

Meggyőződésem, hogy a kedves olvasó számára elegendő ihletet nyújt majd egy pohár Chianti kortyolgatása, így bátran nekivághat Toszkána varázslatos tájainak felfedezésének.