Sarm es-Sejk kudarca: Az események láncolata Sarm es-Sejk, a híres egyiptomi üdülőváros, az utóbbi időszakban komoly kihívásokkal nézett szembe, amelyek nemcsak a turizmusra, hanem a gazdaságra is hatással voltak. Az utazási korlátozások, a globális járv
Donald Trump második államfői ciklusának kezdetén ismét a szigorú izolacionizmus irányába terelte az Egyesült Államok külpolitikáját. Az "Amerika az első" mottóval Trump gyakorlatilag elhatárolódott a hagyományos amerikai szereptől, mint a világ csendőre, sőt, a NATO kollektív védelmét is kérdésessé tette. Ez a nárcisztikus és egoista személyiség, aki láthatóan a Nobel-békedíjra is pályázik, ellentmondásosan, de béketeremtőként próbálja pozicionálni magát a globális konfliktusokban. A közel-keleti béke megteremtése talán a legnagyobb célja, ám a jelenlegi geopolitikai helyzet fényében kérdéses, hogy valóra válhat-e ez az ambiciózus elképzelés.
Kétségtelen, hogy e nagyszabású cél megvalósításán már több kiemelkedő politikai vezető fáradozott. Trump elődje, Jimmy Carter kitartó elszántsággal dolgozott azon, hogy 1978-ban Anvar Szadat, Egyiptom elnöke, megtörje az arab államok között a "hatnapos háború" óta fennálló szolidaritást, és különbékét kössön Izraellel, elismerve annak jogát a létezésre. A Camp David-i egyezmény aláírásáért Szadat Nobel-békedíjat kapott, de a muszlim fundamentalisták számára ez a lépés elfogadhatatlan volt: az Egyiptomi Iszlám Dzsihád harcosai végül egy katonai díszszemlén gyilkolták meg őt.
A következő jelentős esemény az 1993-as oslói megállapodás volt, amely Bill Clinton közvetítésével született meg. E megállapodás eredményeként megalakult a Palesztin Nemzeti Hatóság, amely Ciszjordánia és a Gázai övezet egy részén gyakorolhatott hatalmat. Izrael részéről Jichák Rabin írta alá a dokumentumot, ám sajnos nem sokáig élvezhette a Nobel-békedíjat, mivel két évvel később egy zsidó szélsőséges merénylet áldozata lett. Ezek az események vezettek el egy újabb tárgyaláshoz az ezredfordulón, mely Jeruzsálem státuszának rendezésére irányult. Ehud Barak nagylelkű ajánlata azonban nem találta meg a megfelelő fogadtatást Jasszer Arafat részéről, aki a saját táborában lévő szélsőségesektől való félelme miatt inkább elutasította a javaslatot, így a második intifáda kitörése mellett döntött.
Donald Trump nyomására nemrégiben Sarm es-Sejkben aláírt tűzszüneti megállapodás, a jelenlegi amerikai elnök öntömjénező megnyilvánulásai ellenére, a korábbiakkal összevetve is csekély reményeket táplál. A palesztin oldalon régóta fennálló hatalmi pluralizmus komoly kihívást jelent: a Ciszjordániát irányító Palesztin Hatóság, amelyet a nemzetközi közösség egyedüliként ismer el, képtelen érvényesíteni a Gáza felett hatalmat gyakorló Hamasz nevű terrorszervezet lefegyverzését. Ezen kívül, az izraeli kormányfő, akit korrupciós ügyei miatt felelősségre vonással fenyegetnek, szintén érdekelt a háború folytatásában.
Összességében kijelenthető, hogy Trump a Nobel-békedíj elnyerésére törekedve akár a valós garanciák nélkülözésével is hajlandó látszatsikereket felmutatni. Ez a hozzáállás pedig nem sok jót sejtet a Budapestre tervezett, most már egyre bizonytalanabb orosz-amerikai csúcstalálkozó jövője szempontjából, amelynek célja az ukrajnai konfliktus lezárása lenne.
