Szabadságra születtünk – Orbán Viktor beszéde a Békemeneten Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma itt állunk, egy közös cél érdekében, egy olyan eszme jegyében, amely összeköt minket. Szabadságra születtünk, és ez a gondolat nem csupán egy üres frázis, hanem a
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/szabadsagra-szulettunk-1080609/
Hölgyeim és Uraim! Kedves Kedves Kedves Kedves barátok! Ünneplő magyarok a Kárpát-medence minden tájáról!
Kedves Kedves Kedves Kedves barátok! Örömmel köszöntelek Titeket! Isten hozott Titeket, a szabadság vándorait! Külön köszöntöm azokat, akik már huszonhárom éve itt állnak közöttünk – a Ti jelenlétetek különösen értékes számunkra. Ma újra birtokba vettétek Budapest utcáit, megtöltöttétek azokat élettel és méltósággal, ünnepi menetetekkel dicsőítve nemzetünket. Zászlókkal, hittel és reménnyel érkeztetek, ahogyan azt 1956. október 23-án tettétek. Ma nem a fegyverek zaja hallatszik, hanem a közös ének; nem vért ontunk, hanem a zászlók színei hullámoznak a levegőben. Együtt dobban a szívünk – magyar szívek! Emlékezünk a bátor pesti srácokra, lányokra, munkásokra és édesanyákra, akik nem a dicsőségre vágytak, csupán hazájukat védték. Látjuk a zászlók tengerét, a nemzeti színek vibrálását, és újra halljuk '56 szellemét. Ma megmutatjuk a világnak, hogy Magyarország emlékezik, nem engedi el hősei kezét, és készen áll arra, hogy új hősöket teremtsen és csatasorba állítson, bármikor!
Isten hozta a Békemenetet, Magyarország legnagyobb politikai erejét, Közép-Európa, sőt talán egész Európa legnagyobb nemzeti és hazafias mozgalmát. Nagyok vagytok, hatalmasak vagytok. Ti vagytok Európa legfontosabb politikai mozgalma, amely a liberális korszellemmel és a brüsszeli elnyomókkal szemben is képes volt megvédeni a hazáját. Képesek voltatok tizenhat éven át - s ki tudja, még meddig - kormányon tartani Európa egyetlen keresztény, konzervatív és nemzeti kormányát. Megalkottátok Európa egyetlen keresztény és hazafias alkotmányát, megvédtétek Magyarország határait, és megtartottátok hazánkat a kontinens egyetlen migránsmentes országaként. Egyedül ti voltatok képesek az egész brüsszeli kígyófészekkel szemben megvédeni a családjaitokat, kizavarni az iskolákból az LMBTQ-aktivistákat, és megóvni gyermekeiteket a természet és a teremtés rendjével ellentétes eszméktől és tanításoktól. Köszönet érte!
Ma európaiak milliói - Portugáliától Németországon át egészen Litvániáig - ilyen politikai erőt és mozgalmat szeretnének a maguk számára. A fél karjukat odaadnák, ha migránsmentes hazájuk lehetne. Éveket adnának az életükből, ha elzavarhatnák a gyerekeik közeléből, és kitilthatnák az iskolákból az eszement genderaktivistákat. És mindenüket odaadnák, csak hogy újra szabad, keresztény és hazafias országuk lehessen. Nekünk azonban nem kellett odaadnunk a fél karunkat, sem éveket az életünkből, és nem kell mindent feláldoznunk egy normális hazáért - mert Ti, igen, Ti időben ébredtetek, észnél voltatok, bátrak voltatok, kiálltatok és kitartottatok. Köszönet, bravó és megemelt kalap! Ezért méltó és igazságos, hogy ma éppen Ti, a Békemenet résztvevői ünneplitek a Kossuth téren a forradalom hőseit.
Mert '56 az, ami az elmúlt tizenhat év során is mélyen rezonált a magyarok lelkében. A forradalom, kedves barátaim, nem csupán egy történelmi esemény, hanem az a varázslatos pillanat, amikor egy nemzet újra felfedezte a saját erejét és bátorságát. A világ szeme előtt bontakozott ki a remény, éppúgy, ahogyan az utóbbi években is tapasztalhattuk: nincs lehetetlen, csupán kishitű és tétlen vezetők. Így hát ma nem csupán emlékezünk, hanem folytatjuk azt az utat, amelyet ők kijelöltek számunkra. 1956 nem csupán egy év, hanem élő szellem, amely minden magyar szívverésében, minden igazságban, és minden olyan cselekedetben jelen van, ami tiszta, bátor és szabad bennünk. [...]
Kedves Kedves Kedves barátok!
Mi, magyarok mindig is gazdag történelemmel büszkélkedhetünk, amely jóval több, mint amire szükségünk lett volna – és e történetekből mások is bőven merítettek. Amikor a magyar szív dobban, az nemcsak a saját népünket, hanem az egész világot megragadja. 1956-ban is így történt: nem csupán hallották a kiáltásunkat, hanem a föld is megremegett alatta. Budapest bátorsága példát állított a megszorítások alatt élő népek elé, reménységet adott azoknak, akik elnyomásban szenvedtek, és felszabadította a félelem bilincseit, amelyek gúzsba kötötték a lelkeket. Ekkor tanulta meg a világ, hogy a szabadság nem csupán ajándék vagy kegy, hanem kiérdemelt jog. A magyar nép nélkül a kommunizmus soha nem omlott volna össze. A magyar '56 nélkül nem történt volna meg a prágai '68, nem született volna meg a lengyel Szolidaritás, nem dőlt volna le a berlini fal, és 1990-ben nem zárult volna le a szocialista világrend korszaka sem.
Kedves Kedves Kedves barátok!
1956 óta mindenki tudja, hogy él egy nemzet a Földön, amelynek lelkébe van írva a szabadság. Ez a nép mi vagyunk. Aki ezt '56-ból nem tanulta meg, az elmúlt tizenhat évből már megtanulhatta. Ma pedig itt vannak velünk '56 még élő hősei, a szabadság legkitartóbb vándorai. Ők az utolsó nemzedék, amely vérét hullatta a magyar szabadságért. Köszöntjük őket - köszönjük, köszönjük, köszönjük! [...]
Kedves Jelenlévők!
Van egy szabadság, amit csak mi ismerünk: a magyarok szabadsága. Ez a mi kincsünk, és ehhez szilárdan ragaszkodunk. Az eszközeink is a rendelkezésünkre állnak. Hiába próbálnak megfélemlíteni minket a hatalmasok vagy az önmagukat világhatalomnak képzelő brüsszeli bürokraták - nem hajlunk meg, és mindig van a tarsolyunkban néhány meglepetés. Az a helytartótanács már rég eltűnt, a szovjetek is elhagyták hazánkat, az IMF pedig visszahúzódott, ahogyan a migrációpárti brüsszeliek is. Egyikük sem tudott bennünket legyőzni: megakadtak a torkukon, és még örülniük kellett, hogy nagyobb következmények nélkül megúszták.
Kedves Kedves Kedves barátok! Kedves Jelenlévők!
Brüsszel úgy határozott, hogy részt vesz a háborús eseményekben. Azok az országok, akik a konfliktus fokozódását támogatják, már megalapították a koalíciójukat, amelyet udvariasan "hajlandók koalíciójának" hívnak. Ezek az államok hajlandóak másokat a harcmezőre küldeni, miközben készségesen biztosítanak további fegyvereket és anyagi támogatást Ukrajnának. Az ukrán-orosz konfliktust saját háborújuk részeként értelmezik, ezzel pedig teljes mértékben elköteleződtek mellette. Brüsszel nyakig merült ebbe a helyzetbe. Sokan úgy vélik, ha az amerikai elnök békemisszióját nem gátolná a brüsszeli döntéshozatal, a háborúnak már vége lenne. Sőt, egyesek szerint, ha Donald Trump maradt volna az elnöki poszton, a konfliktus talán el sem kezdődött volna, és ha a békefolyamatokat most nem akadályozzák, már régóta helyreállt volna a béke.
Magyarország a béke oldalán áll. Az orosz-ukrán háború nem a mi háborúnk, a kárpátaljai magyarok pedig úgy keveredtek bele, mint Pilátus a krédóba. Innen is üzenjük: nem feledkeztünk meg rólatok, veletek vagyunk, számontartunk benneteket, és segítjük családjaitokat. Csak az országnak van határa, a nemzetnek nincs - egyetlen magyar sincs egyedül. A fronton tízezrével esnek el a katonák; az özvegyek, árvák és gyermeküket vesztett szülők száma már a csillagos égben jár. Ez a háború bár nem a miénk, a mi életünket is sújtja: meggyötri a mindennapjainkat és visszaveti a gazdaságot. A háború blokkolja az európai és a magyar gazdaság növekedését. Már 185 milliárd eurót öntöttek ebbe a reménytelen háborúba, és most újabb tízmilliárdokat akarnak kihúzni az európaiak, köztük a mi zsebeinkből. Az emberek pénze számolatlanul ömlik Ukrajnába, miközben amit cserébe kapunk: magas energiaárak, háborús infláció, a tönk szélén egyensúlyozó nemzetgazdaságok és lakat egykor világhírű európai gyárak kapuján. Amíg tart a háború, nem lesz gazdasági fejlődés Európában. Kész csoda, hogy mi eközben is képesek vagyunk egyszerre működtetni Európa legnagyobb otthonteremtési programját és végrehajtani Európa legnagyobb adócsökkentő forradalmát.
Kedves Kedves Kedves barátok!
Brüsszel pénzügyi válságba került. Bár forrásaik kimerültek, ambiciózus terveik között szerepel a háborús fellépés - ezért emelni kívánják az adókat, megadóztatni a nyugdíjakat, és visszavonni a rezsicsökkentést. Olyan terheket akarnak ránk róni, amelyekkel a háború költségeit próbálják fedezni, miközben Ukrajnát sürgősen az Európai Unióba próbálják integrálni. E mögött a cél mögött az a régi gyarmatosító mentalitás áll, amely a gyengélkedő államokat hasonló sorsra juttatta. Miközben Ukrajna támogatásáról beszélnek, valójában az ország feldarabolása a középpontban áll - ez már évszázadok óta így zajlik. Az Ukrajnának juttatott milliárdok számukra nem elveszett tőke, hanem stratégiai befektetés; a háború számukra nem tragédia, hanem lehetőség. A háborús környezetben országokat vásárolni és felosztani a legköltséghatékonyabb. Jelenleg Ukrajna már nem szuverén, független állam, hanem mások döntéseinek játékszere.
Kedves Jelenlévők!
Az ukránokkal, különösen a kárpátaljai magyar közösséggel való bánásmód nem éppen biztató, és ez sajnos ránk is érvényes. Mindazonáltal Magyarország elkötelezett a béke mellett, és készen áll arra, hogy részt vegyen a békefolyamatban; ez a keresztény értékek és a józan ész követelménye. Mi vagyunk az egyetlen ország Európában, ahol valódi esély van a béke megteremtésére, és készen állunk arra, hogy ezt megvalósítsuk. Szeretnénk, ha Ukrajna csatlakozna az Európai Unióhoz, és hogy szoros stratégiai partneri viszonyt alakíthassunk ki, de sem katonai, sem gazdasági szövetséget nem kívánunk kötni vele. Az ilyen lépések csak a háború továbbviteléhez, a pénzünk kivonásához és a gazdaságunk tönkretételéhez vezetnének. A magyar nemzet számára a partnerség elfogadható, de a tagság nem: ezt a világosságot szeretnénk hangsúlyozni.
Tisztelt Emlékezők!
Ma Európában egyedül Magyarország áll ki a béke mellett. Vannak, akik békét szeretnének, de nem mernek érte kiállni, inkább együtt masíroznak a háborús szövetséggel - lelkük rajta; talán nem elég erősek. Márpedig a békéhez erő kell, és nekünk van. Nem volt ez mindig így: emlékezzetek, amikor a második ukrán front jött, Magyarország megszállott, gyenge és kiszolgáltatott volt. Ma nem vagyunk német megszállás alatt, Brüsszel eddig nem tudta elfoglalni Budapestet; már nem vagyunk egy birodalom tölteléknépe, akit golyófogóként használnak az első vonalban. Urai vagyunk a saját sorsunknak. Emlékezzetek: az első világháborúban 660 ezer, a másodikban 850 ezer embert vesztettünk - ez másfél millió! Ha ők megmaradtak volna, ma nem kellene így aggódnunk a népességfogyás miatt. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Az első és a második nagy háborúból talán nem tudtunk kimaradni, de ebből a mostaniból kimaradunk.
Most egy erős és független nemzet áll előttünk, büszkeséggel telve, amely megőrzi önmagát és jövőjét – hiába kiabálnak az árulók a "szlava Ukrajinyi!" jelszavával. Mi csak annyit mondunk: dicsőség Magyarországnak! Aki nemet mond a háborúra, az a mi oldalunkon áll. Aki magyar, békét kíván; aki magyar, élni akar. Nem fogjuk a pénzünket odaadni, nem adunk át fegyvereket, nem lépünk a háború színterére, és nem fogunk meghalni Ukrajnáért – de élni fogunk Magyarországért.
Kedves Kedves Kedves barátok!
Öt hónap múlva hazánknak döntenie kell a saját sorsáról. Akik itt vagyunk, tudjuk, mit tehetünk és mit kell tennünk - és amit kell, azt meg is tesszük. Rendben vagyunk. Láthatjátok: ha mozdulni kell, együtt mozdulunk; ha stratégiai nyugalomra van szükség, kivárjuk a megfelelő ütemet; és ha eljön a pillanat, amikor suhintani kell, suhintani is fogunk - a golyóstollainkkal, csak ki ne szakadjon a szavazólap. A következő öt hónapban beszélnünk kell a megtévesztett magyarokkal is: egyetlen lélekről sem mondhatunk le, mert minden magyar felelős minden magyarért. Nem a vezetőkről beszélek - nekik megvannak a gazdáik, és pontosan tudják, mit tesznek és miért -, hanem azokkal, akik hiszik, hogy jó ügy mellett állnak, amikor Brüsszelt és onnan ideküldött bábkormányjelölteket támogatnak. El kell mondanunk nekik: Brüsszel ma nem segítség, hanem veszedelem. [...]
Kedves Magyar Fiatalok!
A forradalom lángját mindig a fiatal generációk gyújtják meg - így volt ez '56-ban is, és a történelem során sokszor máskor is. Petőfi mindössze 25 esztendős volt, Rákóczi pedig 27, amikor a szabadságért harcoltak. A fiatalok mindig is a változás motorjai voltak, ők emelték magasba a szabadság zászlaját, amikor a haza segítségre szorult. De mi a helyzet ma? Amikor ismét szükség lenne rátok, vajon meg tudjátok tölteni ezt a szerepet? A világunk gyökeresen megváltozott. A valóságot digitális és virtuális terek váltották fel, ahol nehéz a manipulációt és az igazságot megkülönböztetni. Létezik-e még egyáltalán valódi valóság? Mi hisszük, hogy igen. Valóság Magyarország, a ti hazátok. Valóság a szabadság, amelyért a nagyszüleitek harcoltak, és amelyet nem szabad elfelejteni. Valóság a veszély is: békénk, szabadságunk és biztonságunk komoly fenyegetés alatt áll. Ez a való világ, és elengedhetetlen, hogy mindannyian - köztük ti is - részt vegyetek a védelemben. A haza védelme nem csupán egy eszme; ez az igaz ügy. Nem manipuláció, nem átverés. Ha valódi értelmet kerestek abban, amit tesztek, álljatok ki az igazság mellett, és kezdjetek el cselekedni. Merjetek lépni, kockáztatni, védjétek meg azt, ami a legértékesebb számotokra. De fontos tudni: a brüsszeli bürokrácia nem akarja, hogy hazafiak legyetek. Ők azt szeretnék, ha hazátlan európaiakká váljatok, akik a virtuális világban tengődnek, elzárva a valóságtól. Itt az idő, hogy fellázadjatok.
Kedves Fiatal Magyarok!
Legyetek ti is a haza védelmezői - legyetek szabad és büszke magyarok. De először lépjetek ki a komfortzónátokból, és szabaduljatok meg a brüsszeli befolyástól. Ébredjetek fel, lázadjatok - hív a hazátok! [...]
Kedves Kedves Kedves barátok!
Jövőre elérkezik az idő, hogy a világ elé álljunk, és megmutassuk, hogy egy nemzet létezik Európa szívében, amely bátran követi saját útját. Egy olyan nép vagyunk, amely nem enged a zsarolásnak, és nem riad vissza a történelem viharaitól. Mi, magyarok, a szabadság vándorai vagyunk. Amíg itt állunk ezen a téren, és amíg egyetlen magyar él a Földön, mindig lesz, aki hangosan hirdeti: békét akarunk, és elérjük, mert mi a béke harcosai vagyunk. Szabadságra születtünk, és ezt az örökséget nem hagyjuk veszni.
A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!




