Szalai Györgyi filmrendező a Budapesti Iskola kiemelkedő személyiségeként vált ismertté - Librarius.hu
Életének 85. évében, december 17-én elhunyt Szalai Györgyi Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja - közölte a köztestület szerdán.
Az MMA közleményében emlékeztetett arra, hogy Szalai Györgyi a Budapesti Iskola, a dokumentum-játékfilmes irányzat úttörője, meghatározó személyisége volt. Szakmai pályafutása során filmrendezőként, forgatókönyvíróként és művészetszervezőként működött, és mindezek a tevékenységek szervesen összefonódtak állandó alkotótársával, Dárday Istvánnal. Az alkotópáros hosszú éveken keresztül készített játék- és dokumentumfilmjeit a magyar társadalmi valóság iránti mély érzékenység és elkötelezettség jellemezte. Az MMA Szalai Györgyit saját halottjának tekinti, méltó emléket állítva e kiemelkedő művésznek.
Szalai Györgyi 1940. augusztus 31-én látta meg a napvilágot Kispesten. 1963 tavaszán elhatározta, hogy felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol megismerte Dárday Istvánt, a későbbi rendezőt, aki nemcsak szakmai életében, hanem magánéletében is fontos társává vált.
A főiskola második évének végén kirúgták, és ettől kezdve különféle alkalmi munkákból próbálta meg fenntartani magát. E közben filmnovellákat írt, amelyek révén idővel kisebb megbízásokra is szert tett a filmiparban. A hatvanas évek végére már forgatókönyvek írásában is aktívan részt vett.
Az 1970-es évek elején a magyar filmvilágban különös figyelmet keltett Dárday István két alkotása: a Nyugodtan meghalni és a Miheztartás végett, amelyek 1970-ben és 1971-ben kerültek mozikba. E filmek jelentős szakmai elismerésben részesültek, és Dárday István mellett több neves alkotó is csatlakozott a Balázs Béla Stúdióhoz, amely abban az időszakban a kreatív szellem otthonává vált. Az ő közös munkájuk legnagyobb vállalkozása a 1973-as Nevelésügyi sorozat, amely öt darabból álló, másfél órás dokumentumfilm-sorozatot ölelt fel. A projekt során Dárday mellett Mihályfy László, Vilt Pál és Vitézy László is részt vettek, hozzájárulva a magyar dokumentumfilm műfajának gazdagításához.
1974-ben debütált Dárday István és alkotótársa első közös játékfilmje, a Jutalomutazás, amely nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is nagy népszerűségnek örvendett. A film elnyerte a Balázs Béla-díjat, a Filmkritikusok díját, továbbá a Mannheimi Fesztivál fődíját is, bizonyítva ezzel a művészi értékét. A bemutatót követő évben Szalai Györgyi elkészítette Az egyedi eset természetrajza (1975) című dokumentumfilmjét, amely részletesen bemutatja a Jutalomutazás alapvető történeti vonásait.
1976-ban a Balázs Béla Stúdió keretein belül megalakult a Közművelődési Munkacsoport, amelyben filmrendezők, kritikusok és filmtörténészek egyesítették erejüket a dokumentumfilmek társadalmi forgalmazásának megszervezésében. Ez a kezdeményezés új dimenziókat nyitott meg a filmművészetben, lehetőséget teremtve arra, hogy a közönség szélesebb körben megismerje és értékelje a dokumentarista alkotások jelentőségét.
Az 1970-es évek végén egyre több művész kezdett el dokumentum-játékfilmeket készíteni, ami a külföldi kritikusok figyelmét is felkeltette, akik a jelenséget "Budapesti Iskola" néven emlegették. Dárday és Szalai 1977-ben mutatták be Filmregény - Három nővér című alkotásukat, amely nemcsak több filmkritikusi nagydíjat, hanem egy operatőri díjat is kiérdemelt. Ekkor Szalai Györgyi más rendezők munkáiban is aktívan részt vett, konzultánsként, társrendezőként vagy forgatókönyvíróként hozzájárulva a filmek sikeréhez.
Tevékenysége elismeréseként 1980-ban a Dialóg Stúdióban lehetőséget kapott arra, hogy saját, önálló játékfilmjét rendezze meg. A „Dédelgetett kedvenceink” című alkotás 1981-ben került a közönség elé, a forgatókönyvet pedig Dárday István jegyezte.
Szalai Györgyi a MAFILM Társulás Stúdió egyik alapítójaként tevékenykedett 1981 és 1985 között, olyan neves kollégák társaságában, mint Tarr Béla, Mihályfy László, Gyöngyössy Imre, Vitézy László, Erdőss Pál, Gyarmathy Lívia, Zolnay Pál, Xantus János és Kabay Barna. Ezen időszak alatt olyan figyelemre méltó művek születtek, mint a Harcmodor (1980), az Átváltozás (1984) és A dokumentátor (1988), melyek jelentős hatással voltak a magyar filmművészetre.
A rendszerváltozás időszaka után egy új vállalkozási forma bontogatta szárnyait a filmkészítők körében. Az addig Kinizsi néven ismert mozi 1989. február 23-án új arculatot öltött, amikor Mozgókép Innovációs Társulás (M.I.T.) Videó- és Moziklub néven nyitotta meg kapuit, bemutatva a Recsk 1950-1953 című filmet. Két évvel később, 1991-ben, az intézmény új nevet vett fel: Blue Box, amelyet Szalai Györgyi irányított 1999-ig. Ez a helyszín komplex kulturális központként funkcionált, ahol koncertek, kiállítások és beszélgetések gazdagították a közönséget.
A kilencvenes években Dárday és Szalai két emblematikus játékfilmet alkottak: 1993-ban bemutatták a Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája című filmszatírát, majd 1998-ban a Tükröződések drámáját. A kétezres évek elején a dokumentumfilmek világában egyre inkább a környezetvédelem, valamint a nemzeti identitás és kultúra kérdései foglalkoztatták őket. Különösen kiemelkedő közös munkájuk volt Az emigráns - Minden másképp van, amely 2006-ban készült, és Márai Sándor utolsó éveit idézi fel, gazdagítva ezzel a hazai filmművészetet.
