Tordai Bence kifejezte reményét, hogy a Paks II. projekt véglegesen megpecsételheti a Fidesz sorsát.

Hivatalos panaszt nyújtott be az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatóságához Tordai Bence Paks II. ügyében. Az ellenzéki politikus szerint a projektre 2017-ben kiadott uniós jóváhagyást vissza kell vonni, és eljárást kell a magyar kormány nyakába akasztani.

Nem meglepő, hogy egy zöldpolitikustól elutasítást kap az atomenergia, hiszen ez összhangban van a fenntarthatóság iránti elköteleződésével. De vajon mi késztette arra, hogy ilyen határozottan lépjen fel?

A 2014-ben kötött Orbán-Putyin-paktummal kapcsolatban három tényező változott meg az elmúlt hónapokban. Az egyik: tavaly decemberben egy törvénymódosítással lehetővé vált, hogy a Paks II.-beruházás elszakadjon az eredetileg rögzített 12,5 milliárd eurós ártól. E sokszor hivatkozott, kulcsrakész, fix ár már nem érvényes. Nem ismert, mi az új elképzelés, de vannak viszonyítási pontok: tavaly Csehországban a dél-koreaiak 16,8 milliárd euróra szerződtek, nemrég pedig kiszivárgott, hogy Robert Fico szlovák kormányfőt a Westinghouse 15 milliárd dolláros ajánlatával várhatják a Fehér Házban. Ezek azonban egy reaktorblokkra vonatkozó árak, Pakson pedig két új blokk építésére szerződtek. Ha ez 25 milliárd eurót jelent, akkor az eredeti ár megduplázódott, és ez minden magyar állampolgárra egymillió forint hitelt terhel majd.

A második tétel egy igazán frusztráló helyzetet tükröz: Magyar Péter, a Tisza-vezér, januárban kijelentette, hogy a Paks II. projektből már nincs visszaút. Már a projekt kezdetétől fogva hangsúlyozom, hogy ez egy súlyosan elhibázott beruházás, és véleményem szerint az ellenzék számára is nyilvánvalónak kellene lennie, hogy ez a helyzet legalább az orosz-ukrán háború kitörése óta. Nem lehet védhető az a politika, amely során Magyarország az oroszokkal együttműködik a nukleáris energiatermelés terén, és ezáltal Magyar Péter eltérő álláspontja is problémás. Úgy éreztem, hogy az ellenzék új vezetőjét - és pártját - kicsit helyre kellene igazítanom. A harmadik figyelemre méltó esemény pedig a januári paksi gödöromlás volt, amely világosan megmutatta, hogy még a kivitelezés legegyszerűbb szakaszában sem működik minden zökkenőmentesen.

Érkezett még két fontos fejlemény a Paksi Atomerőmű II. projekt körüli jogi vitákban. Az Európai Bíróság főtanácsnoka, Laila Medina, február végén megfogalmazott állásfoglalásában arra kérte a bíróságot, hogy reconsiderálja az elsőfokú tanács döntését, és semmisítse meg az Európai Bizottság két, a Paks II.-t támogató határozatát – ahogyan azt Ausztria is kérte. Az egyik határozat a beruházás állami támogatásának jóváhagyásáról szól, míg a másik az uniós közbeszerzési szabályok alóli mentességet érinti. Bár a két döntés szorosan összefonódik, most elsősorban az előzőről szeretnénk diskurálni. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy a Bizottság sürgeti az EU-t, hogy fokozatosan függetlenedjen az orosz energiaforrásoktól; ez nemcsak a gáz és olaj, hanem a nukleáris energia vonatkozásában is érvényes. E cél érdekében 2025 végéig nemzeti terveket kell benyújtani, és 2027-ig megvalósítani az elszakadást.

Az atomerőművek építésével, működésével kapcsolatban egy átlagos szavazópolgárnak jórészt felületes ismeretei vannak, így érthető, hogy nálunk a paksi téma is leginkább egy hitvita. A brüsszeli beadványban mivel érveltek?

A piaci viszonyok kapcsán Paks II. esetében két fontos állításunk van.