Elferdített adatok: felfedve a valóság a vagyoni egyenlőtlenségről.
Daniel Waldenström, a svéd közgazdász, határozottan megkérdőjelezi azt a elterjedt nézetet, miszerint a nyugati országok egyre nagyobb mértékű egyenlőtlenséggel küzdenek. A stockholmi Ipari Gazdaságtani Kutatóintézet professzoraként, valamint a "Gazdagabbak és egyenlőbbek - A nyugati vagyon új története" című könyv írójaként úgy véli, hogy a népszerű statisztikák gyakran félrevezetőek, és nem tükrözik a valóságot. Waldenström hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenség fokozott hangsúlyozása téves gazdaságpolitikai intézkedésekhez vezethet, mint például a hatástalan vagyonadók, amelyek valójában több kárt okoznak, mint hasznot. Szerinte a kormányoknak inkább arra kellene összpontosítaniuk, hogy bővítsék a vagyonszerzés lehetőségeit, így lehetőséget biztosítva mindenki számára a gazdasági növekedés előnyeinek kihasználására.
Daniel Waldenström, a svéd közgazdász, felveti, hogy a nyugati országok egyenlőtlenségével kapcsolatos elterjedt vélemény téves alapokra épül. Szerinte a legfőbb képviselő, Thomas Piketty által megfogalmazott narratíva nemcsak a történelmi adatok félreértelmezésén alapul, hanem figyelmen kívül hagyja a társadalmak valódi kihívásait is. Waldenström hangsúlyozza, hogy a lassuló termelékenységnövekedés, a népesség elöregedése és a klímaváltozás sokkal jelentősebb problémák, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni a társadalmi egyenlőtlenségek diskurzusában.
Úgy véli, hogy amennyiben az egyenlőtlenség azonosítása téves, úgy a politikai reakciók is elkerülhetetlenül téves irányba fognak mutatni.
Waldenström a L'Expressben közzétett írásában hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenségről szóló elterjedt statisztikák gyakran félrevezetőek, és nem tükrözik hűen a valóságot.
A jövedelmi különbségek vizsgálatakor gyakran figyelmen kívül hagyják az adózás utáni jövedelmet, a szociális juttatásokat, az állami nyugdíjrendszert, valamint a lakástulajdonlás szerepét. Ez a megközelítés nem teljesen átfogó, hiszen ezek a tényezők jelentősen befolyásolják az egyének tényleges anyagi helyzetét.
A háztartások jövedelmi helyzete az idő múlásával nem marad stabil, hanem folyamatosan ingadozik a különböző jövedelmi kategóriák között. Ennek következtében az éves statisztikák nem feltétlenül tükrözik a valós fogyasztási egyenlőséget. Például az Egyesült Államokban a legfrissebb adatok szerint a leggazdagabb 1% részesedése az adózás utáni jövedelemből ma alig haladja meg a 1960-as szintet.
A vagyon koncentrációja nem tapasztalt számottevő növekedést - Waldenström elemzése szerint Európában a leggazdagabb 1% részesedése a javakból ma csupán egyharmada annak, amit 1910-ben mértünk.
Bár az Egyesült Államokban az 1970-es évek óta folyamatosan növekszik a hipergazdagok száma, ez a tendencia még mindig elmarad az I. világháború előtti időszak szintjétől. Eközben a középosztály reálvagyona jelentős mértékben gyarapodott, főként az ingatlanbefektetések és a nyugdíjalapok révén.
A szerző hangsúlyozza, hogy az egyenlőtlenségi adatok gyakran úgy készülnek el, hogy nem veszik figyelembe a kötelező nyugdíjmegtakarításokat és az önálló lakástulajdont. Ezek a tényezők azonban kulcsfontosságúak a középosztály gazdasági helyzetének és vagyonosodásának megértésében.
Svédországban, ha figyelembe vesszük az állami nyugdíjjogosultságokat, a vagyoni egyenlőtlenség szintje jelentősen, szinte a felére csökken.
Waldenström arra figyelmeztet, hogy a vagyoni egyenlőtlenség túlzott hangsúlyozása súlyos következményekkel járhat. Ilyen megközelítések helytelen gazdaságpolitikai reakciókat generálhatnak, mint például a mértéktelen vagyonadók bevezetése. Ezek az intézkedések általában minimális bevételt termelnek az állam számára, miközben jelentős adminisztratív terheket rónak a közigazgatásra, és akár tőkeelvándorlást is ösztönözhetnek.
Szerinte a skandináv országok tapasztalatai világosan jelzik, hogy ezek az adók nem hoznak eredményt, és gyakran likviditási nehézségeket teremtenek a vállalkozók és földtulajdonosok számára.
A közgazdász szerint a nyugati társadalmak fő sikere nem az ultragazdagok vagyonában, hanem az átlagemberek életszínvonalának emelkedésében rejlik. Az utóbbi évtizedekben nőtt a várható élettartam, szinte a lakosság egésze középiskolai végzettséget szerzett, és a digitális technológiák - például a számítógépek - általánosan elterjedtté váltak. A vállalkozók gazdagodása szerinte nem kudarc, hanem a szélesebb jólét következménye.
Waldenström zárásként arra buzdít, hogy...
A kormányok ne csupán az egyenlőtlenség csökkentésére fókuszáljanak, hanem inkább arra törekedjenek, hogy a vagyonszerzés lehetőségeit szélesebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé tegyék.
Szerinte ahhoz, hogy a gazdaság dinamizálódjon, fokozni szükséges a versenyt, mérsékelni a kisvállalkozásokra nehezedő terheket, és olyan közszolgáltatásokat kell kialakítani, amelyek támogatják, nem pedig helyettesítik a magánszektort. A cél nem a meglévő vagyon átcsoportosítása, hanem a lehetőségek szélesítése és a politikai intézmények megbízhatóságának megőrzése.
