Trump jelentős átalakításokat végez a Nemzetbiztonsági Tanácsban, amely az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalának kulcsfontosságú központja.

Az NSC rövidítésű kormányszervezet az amerikai elnök stratégiai lépéseit előkészítő tanácsadó, konzultatív és koordináló testület, amely 1947 óta történelmi súlyú határozatokat alapozott meg. Ebben a körben döntenek az USA-ra veszélyesnek tartott külföldi személyek likvidálásáról is.

A tisztogatás azt követően csapott le, hogy a munkatársakat "megszondázták" abban a tekintetben, hogy támogatják-e az elnök külpolitikai irányvonalát.

A szervezet már hetek óta irányító nélkül küzd, miután a nagy port kavart Signal chat-botrány következtében Donald Trump búcsút intett korábbi főtanácsadójának, Mike Waltznak (a képen látható), akit a kormányzat egyik meghatározó alakjának tartottak.

A végleg elbocsátott vagy kényszerszabadságra küldött munkavállalók számára mindössze 30 perc állt rendelkezésre, hogy összeszedjék a dolgaikat és elhagyják a Fehér Házat. Az érintett munkatársak száma körülbelül 160, akik közül néhányat más, kisebb jelentőségű ügynökségekhez irányítanak át, ám ez a lépés a fizetésük csökkentésével jár.

Az elnöki hivatal a váratlan döntést az adminisztrációs kiadások csökkentésével magyarázta.

Az NSC éléről leköszönt Waltzot ENSZ-nagykövetnek jelölték, aki a korábban a posztra kiszemelt Elise Stefanik képviselő helyett kerül a világszervezethez. Az NSC átmeneti irányítását egyelőre Marco Rubióra bízták. A külügyminiszterre ezzel a harmadik nagy terhet helyezték, mivel a roppant amerikai külügyi apparátus vezetése mellett az átszervezés alatt álló USAID segélyszervezet irányítása is az ő feladata, miután a hatáskört elvonták Elon Musktól.

Ez a rendkívül összetett globális feladat valóban hatalmas kihívás elé állítja az Egyesült Államokat, hiszen több mint száz ország sürgeti a megoldást. Különösen aggasztó, hogy számos kedvezményezett állam és szervezet eddig még nem kapott anyagi támogatást az év folyamán.

Trump drámai átalakulást irányított az NSC-ben, amelyet a hírek "felszámolásként" emlegetnek. A Financial Times értesülései szerint az ázsiai ügyekért felelős igazgató pozíciója megmarad, de a Kínára összpontosító csapata teljesen eltávolításra került.

Meglepetésként érkezett a hír, hogy a távozók listáján szerepel Laura Loomer, a szélsőjobboldali média-aktivista, akinek eddig nem voltak korlátai az Ovális Irodában. A washingtoni híresztelések szerint az ő esetében több tényező is közrejátszhatott: plágiumvádakkal illették, és sokan kifogásolták, hogy túlzott mértékben befolyásolta az elnök döntéseit.

Az NSC jelenleg csökkentett kapacitással üzemel, ám a megszorítások hatása még nem teljesen világos. Kérdéses, hogy ezek miként befolyásolják az elnök tájékoztatását a leglényegesebb döntések meghozatalánál.

Dennis Wilder, aki George W. Bush elnöksége alatt az NSC egyik vezető tisztviselője volt, kifejtette, hogy "kétségtelen, hogy a Biden-adminisztráció idején a szervezet túlzottan megnőtt, és arrogánsan próbálta irányítani a külpolitikát, ahelyett hogy megőrizte volna hagyományos szerepét, amely a nemzetbiztonsági elit többi részének koordinálására összpontosít". Emellett figyelmeztetett arra is, hogy a hirtelen és túlzott beavatkozások zűrzavart okozhatnak az Egyesült Államok politikai idegközpontjában.

Harry S. Truman elnök 1947-ben hozta létre a Nemzetbiztonsági Tanácsot, okulva a 2. világháborús tapasztalatokból, amikor a Fehér Ház, a védelmi erők és a hírszerző szervezetek együttműködése nem volt szervezett. Ez súlyos veszteségekkel járt az Egyesült Államok számára, ezért a Tanács alapvető feladatául az elnök összesített koordinált tanácsadását szabták meg, és a testületre bízták a hivatalok munkájának összehangolását.

Az NSC (Nemzeti Biztonsági Tanács) a jövőbeli történések során meghatározó szereplővé vált az Egyesült Államok külpolitikájában, részt véve számos jelentős eseményben, beleértve a koreai és vietnámi konfliktusokat, a kínai és szovjet kapcsolatok megnyitását, valamint a terrorizmus elleni harcot.

A szervezet működésének átláthatóságát az 1947-es Nemzetbiztonsági Törvény határozza meg, bár ennek hatékonysága korlátozott, különösen a folyamatosan bonyolódó államapparátusi viszonyok tükrében.

Az NSC meghatározó csúcsszerve, a Főbizottság már önmagában eleve egy bonyolult csoport, hiszen az elnök és az alelnök mellett tagja a külügyminiszter, a pénzügyminiszter, a védelmi miniszter, a legfőbb ügyész, az energiaügyi miniszter, a belbiztonsági miniszter, a Fehér Ház kabinetfőnöke, a nemzeti hírszerzés igazgatója, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója, a belbiztonsági tanácsadó és az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete.

A Főcsoport alatt további több tucat igazgatóság, elemző részleg, végrehajtási szervezet áll, akiket az elnöki főtanácsadó feladata egységes működésre kényszeríteni.

Ebben a körben az Egyesült Államok számára veszélyt jelentő személyek célzott eltávolításáról is döntenek. Az NSC keretein belül működő titkos testület ajánlásai alapján az elnök parancsot adhat olyan egyének likvidálására, mint például Oszama bin Laden, akit a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadások kulcsfigurájának tekintettek.

Hasonló eset volt az amerikai állampolgársággal is rendelkező Anwar al-Awlaki jemeni hittudós és iszlamista szószóló megölése, amire Barack Obama elnök adott engedélyt.

Valószínűleg al-Awlaki volt az egyetlen amerikai, akit az NSC határozata alapján kivégeztek, azonban ennek a pontos megállapítása nehézkes, mivel a likvidációs egység működése szigorúan titkos.

A Tanács összetétele és a beemelt tagok számos alkalommal átalakult az elmúlt nyolc évtized során, különösen a hírszerzés területén. Ennek következtében a Kongresszusban gyakran felmerültek viták az NSC követhetetlensége kapcsán. Legutóbb Joe Biden elnök döntött úgy, hogy a klímavédelmi különleges megbízottat is integrálja a nemzetbiztonsági testületbe, ám várhatóan Donald Trump ezt a lépést vissza fogja vonni.