Túl keveset foglalkozunk és beszélünk azzal a különleges pillanattal, amikor megszületett az első világbajnoki gól, és annak alkotójáról.

1933. Miközben a futballista a Svájc elleni Európa-kupa-meccsre készült, addig politikus névrokona a cserkész világtalálkozó főszervezőjeként parádézott /Fotó: Fortepan/Magyar Bálint

Az első világbajnokság, amely 1930-ban zajlott, sajnos a magyar válogatott számára kihagyott lehetőséget jelentett, hiszen nem vettek részt rajta. A következő torna viszont már más volt: minden nemzetnek, így nekünk is, selejtezőn kellett keresztülmennünk. A bolgár csapat ellen fantasztikus teljesítményt nyújtottunk, hiszen kétszer is 4-1-es eredménnyel diadalmaskodtunk, és az első, szófiai mérkőzésen még Teleki is betalált. Ennek köszönhetően a már biztos továbbjutó osztrákok ellen nem is kellett pályára lépnünk.

A 16-os mezőnyben akkor még végig egyenes kieséses rendszerben küzdöttek meg egymással a csapatok, s a magyaroknak a sors az egyiptomi válogatottat sodorta a nyolcaddöntőben az útjába. Akik csak legyintenek erre - "hol volt még akkor az afrikai futball...!" -, azokat emlékeztetjük, mi történt pontosan tíz évvel korábban, a párizsi olimpián. A magasra taksált magyar válogatott Lengyelország legyőzése után a nyolcaddöntőben (tehát ott is a nyolc közé jutásért, mint egy évtizeddel később!) az egyiptomiakkal találkozunk, és szégyenteljes 3:0-ás vereséget szenvedtünk. Jellemző az afrikai csapat erősségére, illetve gyengeségére, hogy a következő meccsükön a svédektől 5:0-ra kikaptak.

Térjünk vissza 1934-be, a nápolyi Giorgio Ascarelli Stadionba! Az első félidő első harmada után úgy tűnt, hogy könnyedén újból átélhetjük a magyar futballtörténelem egyik emblematikus mérkőzését, amely az "egyiptomi csapás" néven vált híressé. Teleki már a 12. percben megszerezte a vezetést, amit Toldi Géza a 30. percben megduplázott. Az öröm azonban korai volt: a rivális csapat öt perc alatt egyenlített (35. és 39. perc), így a biztosnak tűnő előny helyett döntetlennel kellett a félidőre vonulnunk. Szerencsére a második félidőben helyreállt a rend: Vincze Jenő a 54. percben, majd Toldi újabb találatával a 61. percben kialakítottuk a 4:2-es végeredményt (itt egy összefoglaló videó az egyiptomi mérkőzésről). Kár, hogy az osztrákok ellen következő negyeddöntő (1:2) már a végállomást jelentette számunkra.

De mielőtt belevetnénk magunkat a részletekbe, érdemes néhány szót ejteni az első világbajnoki gólunk szerzőjéről, Teleki Pálról. A Nemzeti Sport másnapi számában a cikkíró méltán emelte ki teljesítményét, és szavakkal ünnepelte a sportoló hőstettét:

Teleki rendkívül passzív stílust alkalmazott a játékában, ami miatt nem tudott érvényesülni az egyiptomi védelem fizikális erejével szemben.

Talán ennek, talán más okoknak köszönhetően csupán egy alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban, három évvel később, amikor a jugoszlávokkal játszott, és 1:1-es döntetlennel búcsúzott a válogatottól. Összesen nyolc alkalommal öltötte magára a magyar mez, emellett aradi születésűként 1927-ben a román válogatottban is megmutathatta tehetségét.

Bár Teleki a Bocskaiban 1928 és 1939 között 213 első osztályú találkozón 83 gólt jegyzett, azaz mondhatni, sztárjátékos volt, élete végére (1984. március 1-én halt meg) méltatlanul megfeledkeztek róla.

Pályafutásának kutatóját, Győr Mátyást idézzük: