Meglepetés eredmények Lengyelországban: Donald Tusk kormányának jövője kérdésessé vált.

Bár a legnagyobb kormánypárt, a Polgári Koalíció jelöltje, Rafal Trzaskowski, az első fordulóban győzelmet aratott, az eredmények mégis csalódást keltettek, hiszen az előzetes várakozásokhoz képest jelentősen alulmúlta a teljesítményét. A korábban mért 4-7 százalékpontos előny végül mindössze 1,5 százalékra csökkent. Ez kedvező helyzetet teremtett a PiS által támogatott Karol Nawrocki számára, aki és a két másik jobboldali jelölt összességében 51 százalékot tudtak elérni. Most tehát kérdés, hogy a PiS meg tudja-e őrizni az elnöki pozíciót, vagy Trzaskowski és a Polgári Koalíció a második fordulóra össze tudja-e szedni magát és visszaküzdeni a hatalmat?

Május 18-án, vasárnap zajlott le a lengyel elnökválasztás első fordulója, ahol a várakozásoknak megfelelően Rafal Trzaskowski, a Donald Tusk által vezetett Polgári Koalíció (KO) jelöltje vitte el a legtöbb szavazatot. A következő fordulóban azonban nem lesz könnyű dolga, mivel kihívója a PiS által támogatott történész, Karol Nawrocki, aki meglepően szoros versenyt futott Trzaskowskival. Nawrocki eredménye azt mutatja, hogy a második forduló kimenetele cseppet sem biztos, hiszen a különbség a két jelölt között minimális, így a politikai izgalmak továbbra is fennmaradnak.

A harmadik és negyedik helyezett pozíciókat két szélsőjobboldali jelölt foglalta el. A gazdaságilag libertariánus, kultúrpolitikai szempontból viszont szélsőjobboldali Konföderáció társelnöke, Slawomir Mentzen, 14,9 százalékos támogatottságot ért el, míg a pártból korábban kizárt Grzegorz Braun, aki az ultranacionalista szárnyhoz tartozott, most meglepő módon 6,4 százalékot szerzett. Braun az utóbbi időben éles kritikát fogalmazott meg mind a Tusk-féle KO, mind a Jog és Igazság (PiS) irányába, amivel a negyedik helyezést sikerült elérnie.

Szymon Holownia csupán 5 százalékot tudott elérni, míg a baloldali pártokat összefogó Lewica szövetség jelöltje, Magdalena Biejat 4,2 százalékos eredménye nem volt elegendő ahhoz, hogy megelőzze a kormányt elhagyó Razem képviselőjét, Adrian Zandberget. Ezért Holownia nem éppen kedvező helyzetből indul a második forduló kampányába, különösen figyelembe véve, hogy az első forduló előtt a felmérések Trzaskowski számára 4-7 százalékpontos előnyt valószínűsítettek.

A szavazatok 99%-ának feldolgozottságával a jelöltek az alábbi eredményekkel zárták a versenyt:

A június 1-jén esedékes második fordulóba a varsói főpolgármester, Trzaskowski, valamint a PiS által támogatott Karol Nawrocki kerül be, így két hét múlva izgalmas verseny vár ránk.

Az exit pollok közlése után emiatt nem véletlenül nem volt olyan felszabadult a hangulat Trzaskowski eredményváróján, és a varsói polgármester még győzelmi beszédében is kitért arra, hogy közte és a PiS által támogatott Nawrocki között mindössze 1,7 százalékpontnyi különbség volt - az exit poll által mért előnye ugyanakkor a szavazatok megszámlálása után tovább zsugorodott, hiszen végül kettejük között 1,5 százalékpontos lett a különbség.

Ez világosan tükrözi, hogy a két másik kormánypárti jelölt együtt sem tudta megugrani a tíz százalékos határt. Az öt évvel ezelőtti elnökválasztáson feltűnően megjelenő, később saját pártot alapító Holownia akkor 13,87 százalékos eredménnyel zárta a versenyt, ám most ettől az eredménytől meglehetősen távol került. A Lewica jelöltje, Biejat ugyan javított a pártszövetség korábbi teljesítményén, azonban a baloldali belső versenyben alulmaradt a Razem társelnökével, Adrian Zandberggel szemben, aki korábban kilépett a pártszövetségből és most ellenzéki szerepet tölt be.

Ezek a kérdések lényeges dilemmákat vetnek fel a koalíció jövőjével kapcsolatban. Amennyiben a kisebb pártok úgy érzik, hogy a 2027-es parlamenti választásokra való felkészülésük szempontjából hátrányos a Szejmben betöltött kormánypárti szerepük, akkor előfordulhat, hogy kilépnek a koalícióból. Ez pedig a Tusk-kormány parlamenti többségének megszűnését vonhatja maga után, és akár korai választások kiírását is eredményezheti.

Viszont ez a lehetőség legkorábban csak 2026-ban válhat aktuálissá, és csupán abban az esetben, ha a PiS jelöltje, Nawrocki, megnyeri a második fordulót.

Ha az Elnöki Palotában továbbra is a PiS által támogatott köztársasági elnök ül, Tusk búcsút mondhat a 2023-as választások kapcsán tett reformígéreteinek, és a PiS által kiépített illiberális rendszer lebontásának is. Nawrocki személyéről elmondható, hogy valószínűleg folytatná Andrzej Duda, a PiS korábbi elnökének azon gyakorlatát, hogy azokat a törvényjavaslatokat, amelyek nem nyerik el a tetszését, egyszerűen megvétózza. Ezáltal Tusk reformtörekvései bénulnának meg, hiszen a Tusk által vezetett politikai tábor gyakran értelmezi a törvényi kereteket meglehetősen rugalmasan, amiért a PiS az autoriter politizálás vádjával illette a kormányfőt.

A varsói polgármesternek ismételten össze kell kovácsolnia a 2023-as parlamenti választáson a PiS-t legyőző, széles spektrumot felölelő, október 15-i választási koalíciót, amely a szélsőbaloldaltól a jobbközép irányzatokig terjed. Csak így válhat lehetővé, hogy a varsói főpolgármesteri hivatala a patinás Elnöki Palotába költözhessen.

A választási eredményekből az látszik, hogy az alapvetően a KO-ra és a PiS ellen szavazók nem teljes számban jelentek meg vasárnap a szavazóurnáknál, így Trzaskowskinak van tartaléka, de meg kell győznie őket, hogy két hét múlva immáron szavazzanak ők is.

Valószínű, hogy a második fordulóban Donald Tusk is nagyobb szerepet kap a kampány során. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy Tusk megosztó karaktere inkább segíti vagy hátráltatja a választók mozgósítását. A kormányfő lehetőséget kap arra, hogy a jelenleg otthon maradt KO-szavazókat aktivizálja, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Tusk ellenzői is erősíthetik a távolmaradást.

Fontos megjegyezni, hogy a KO-szavazók önmagukban nem elegendőek Trzaskowski számára. Ahogy azt korábban említettük, szüksége van arra, hogy újjáépítse a 2023-as parlamenti választásra készülő, október 15-i koalíciót. Ezen idő alatt azonban sokan elfordultak ezektől a pártoktól, ami még inkább bonyolítja a helyzetet.

Ezzel szemben a PiS által támogatott Karol Nawrocki jóval elégedettebb lehet a vasárnapi eseményeket illetően. Egy közvélemény-kutatás sem mérte 30 százalék köré, így a vártakhoz képest felülteljesítette magát. Nem véletlen, hogy az exit poll adatok közlése után az eredményváróján óriási ujjongás tört ki, és a jelenlévők már azt skandálták, hogy győzni fognak.

Nawrocki kihasználva meglepő eredményét, beszédében rögtön bejelentett egy nagy Tusk-ellenes gyűlést is a következő hétre, hogy új lendületet adjon kampányának.

Amikor hajnalban nyilvánosságra hozták a részeredményeket és a részvételi arányokat is figyelembe vevő késői felmérést, a két jelölt közötti különbség még inkább eltűnt. Eközben a két szélsőjobboldali jelölt megszerezte a harmadik és negyedik helyet, ami még több reményre adhat okot számára.

Nawrocki és a PiS most arra törekszik, hogy a 2005-ös elnökválasztás forgatókönyvét megismételhessék. Akkor az első fordulóban Donald Tusk mindössze két százalékponttal megelőzte a PiS jelöltjét, Lech Kaczynskit, ám a második fordulóban a helyzet drámaian megváltozott, és Kaczynski nyolc százalékpontos előnnyel zárta le a versenyt a jelenlegi miniszterelnökkel szemben.

Ha megvizsgáljuk a választási részvételt, világosan látható, hogy Nawrocki lényegében a PiS hű szavazóit tudta csupán mozgósítani a választások során, ám még az ő aktiválásuk sem volt teljes mértékben sikeres. Két hét múlva ez a támogatottság már nem lenne elegendő. Nem véletlen, hogy beszédében közvetlenül Mentzenhez és az ő híveihez fordult, arra kérve őket, hogy tegyék félre a köztük és pártjaik között feszülő ellentéteket, és egyesüljenek a cél érdekében: hogy megóvják Lengyelországot az ő értelmezésében autoriter Tusk-kormánytól.

Ez a feladat azonban sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint ahogy valójában megvalósítható. Nem meglepő, hogy sokan Mentzen mellett, valamint a Konfödrációból kizárt Braunra szavaztak – a szavazók több mint ötöde tette ezt –, hiszen ők alapvetően egy új irányt keresnek, amely túllép az elmúlt két évtizedben jellemző KO és PiS közötti váltógazdaságon és a politikai konfliktusokon.

Nawrocki valószínűleg sikeresen meggyőzi a Mentzen-szavazók többségét, hogy rá szavazzanak egy jól megtervezett kampány révén. Ugyanakkor azok, akik a PiS-t és a KO-t egy politikai blokk részeként kezelik és folyamatosan bírálják Braunt, valószínűleg inkább alternatív programot keresnek a következő vasárnapi elnökválasztásra. A helyzet különösen fontos, mivel Braun támogatóira is szüksége lenne a sikerhez.

A választás estéjén nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás adatai szerint Trzaskowski jelenleg vezető pozícióban van, de még ő sem tudja átlépni az 50%-os küszöböt. A felmérés alapján a lengyel szavazók 46%-a választaná őt, míg Nawrocki szoros versenyben, 44%-kal követi őt, a megkérdezettek 6%-a pedig nem tudja, vagy nem kívánt nyilatkozni.

A mostani elnökválasztás egyik legfigyelemreméltóbb eredménye, hogy a libertariánus Mentzen sokkal jobban szerepelt, mint öt évvel ezelőtt a társelnök-társa, az ultranacionalista, szélsőjobboldali Krzysztof Bosak, aki akkor 6,78 százalékos eredményt ért el. Mentzen ennek több mint a dupláját érte el, míg a Bosakhoz hasonló Braun a 6,4 százalékos eredményével lényegében megismételte Bosak legutóbbi eredményét - ezek a számok egyébként hatással lehetnek a Konföderácián belüli dinamizmusra és belső működésére.

Ha figyelembe vesszük a politikai spektrum másik végén található szélsőséges jelölt, Zandberg teljesítményét is, akkor elmondható, hogy a három jelöltre összesen a lengyel szavazók közel 25%-a adta le voksát a legutóbbi elnökválasztáson.

A lengyel választók negyede most szavazatával kifejezte, hogy elfáradt az elmúlt két évtized politikai elitjéből, és új irányvonalat keres.

A fiatalítás és a megújulás szempontjából a KO talán kedvezőbb helyzetben van, mivel Trzaskowski egy népszerű főpolgármester, akit a 2020-as elnökválasztás után a párt 2023-as miniszterelnök-jelöltjeként terveztek. Azonban Tusk visszatérése ezt a tervet felülírta, és ezzel együtt a párton belüli generációváltás is elmaradt.

A PiS esetében a helyzet némileg érdekesebbé válik. Bár több fiatalabb, országosan ismert párttaggal és a párt körül tevékenykedő politikussal is találkozhatunk – mint például Mateusz Morawiecki, aki 56 éves, Mariusz Blaszczak frakcióvezető, aki 55, vagy a mostani jelölt, Nawrocki, aki 42 éves –, a pártvezető Jarosław Kaczyński nem hajlandó lemondani hatalmáról. A hírek szerint a 75 esztendős Kaczyński a 2027-es választásokra is a pártelnöki pozíciót célozza meg, annak ellenére, hogy a 2023-as választások során nem játszott központi szerepet a kampányban. Az elkövetkező időszakban tehát kérdéses, hogyan alakul majd a párt vezetése és jövője.

Ugyanakkor a párt nézetei, politikája és kommunikációja nem teljesen követte a 21. századot, Kaczynskit még továbbra is olykor az a sérelem vezeti, hogy szerinte Donald Tusk ölette meg ikertestvérét, a smolenski légikatasztrófában életét vesztő Lech Kaczynskit, miközben folyamatosan németügynöközi a kormányfőt.

Ha e két párt releváns szereplő szeretne maradni a 2030-as elnökválasztáson, elengedhetetlen, hogy megújuljanak. Míg Tuskék számára a jobbközéptől balra eső politikai spektrumon jelenleg nincsen olyan erő, amely közvetlenül fenyegetné őket, a PiS-től jobbra elhelyezkedő Konföderáció már most is egy jelentős középpárttá nőtte ki magát, amelynek támogatottsága folyamatosan emelkedik. A fiatal konzervatív szavazók körében pedig Mentzen és Bosak koalíciója egyre népszerűbb Kaczynski pártjánál.