A vérmókusok valójában léteznek, és a kutatók is elképedve figyelték a róluk készült felvételeket.
Bájolognak egy kicsit az ablakpárkányon, aztán elmennek pocokra vadászni, sőt, versengenek is a zsákmányért.
Egy új, figyelemreméltó kutatás első alkalommal igazolta, hogy a kaliforniai földimókusok, melyek az Otospermophilus nemzetséghez tartoznak, nem csupán növényevők, hanem aktívan vadásznak is. Ezt a meglepő felfedezést a Science Daily legfrissebb cikkében tették közzé.
A Wisconsin állambeli Eau Claire-i Egyetem és a Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatói által végzett tanulmány úttörő jellegű, mivel elsőként nyújt átfogó dokumentációt a mókusok között megfigyelhető ragadozó viselkedésről. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy ez a különös táplálkozási szokás jóval elterjedtebb lehet a mókuspopulációk körében, mint ahogyan azt korábban gondolták.
A Journal of Ethology című folyóiratban megjelent tanulmány alapjaiban formálja át a földimókusformákról kialakított hagyományos képet. Az eredmények arra utalnak, hogy a kaliforniai földimókus, ez a korábban magevőként ismert faj valójában mindenevő, és táplálkozási szokásaiban sokkal univerzáliasabb, mint ahogy azt eddig gondolták. A megfigyeléseket 2013 és 2024 között végezték. A kutatók június és július között 74 interakciót dokumentáltak, amelyben a földimókusok más állatokkal kerültek kapcsolatba. Ezek közül 42 százalékában a kaliforniai földimókusok aktívan vadásztak magatartást mutattak.
Ez egyszerűen lenyűgöző volt - osztotta meg érzéseit Jennifer E. Smith, az UW-Eau Claire biológia professzora és a hosszú távú földimókus-projekt egyik kulcsszereplője, aki Sonja Wilddal-lal együttműködve dolgozott a kutatáson. "Eddig sosem tapasztaltunk hasonló viselkedést. A mókusokat az emberek a legelterjedtebb állatok között tartják számon, gyakran feltűnnek az ablakunk előtt, és rendszeresen találkozunk velük. Mégis, ez a felfedezés világossá teszi, hogy mennyire sok még a felfedezésre váró titok a természet ökológiájával és a benne élő fajokkal kapcsolatban."
Sonja Wild, a UC Davis Környezettudományi és Környezetpolitikai Tanszék posztdoktori kutatója, több száz mókust figyelt meg természetes élőhelyükön, és az egyetemi hallgatók terepmunkából való visszatérésekor hallottak számára is szinte hihetetlennek tűntek. "Eleinte nem igazán értettem, miről beszélnek" – ismerte el Wild, de miután megnézte az általuk rögzített videókat, elképedt. "Alig tudtam elhinni, amit láttam" – mesélte. "Azóta, hogy elkezdtük figyelni ezt a jelenséget, szinte minden nap tanúi lettünk ennek a különös viselkedésnek. Amint elkezdtük keresni, szinte mindenhol felfedeztük" – tette hozzá.
A kutatók által készített fényképek és videók révén kiderült, hogy a kaliforniai földimókusok minden korosztályból és nemből aktívan részt vesznek a vadászatban, nemcsak hogy elfogyasztják zsákmányukat, hanem versengenek is a mezei pockokért. Sonja Wild megjegyezte, hogy a kaliforniai földimókusok alkalmazkodó képessége, amely lehetővé teszi számukra, hogy gyorsan reagáljanak a táplálék elérhetőségének változásaira, kulcsszerepet játszhat a túlélésükben a folyamatosan változó emberi környezetben. Smith hangsúlyozta, hogy sok faj, így a kaliforniai földimókus is, rendkívül opportunista a táplálékszerzés terén. Az olyan állatok, mint a mosómedvék, prérifarkasok és foltos hiénák, képesek alkalmazkodni a vadászati stratégiáikat az ember által formált tájak változásaihoz. (Érdekesség, hogy az Afrikában élő foltos hiénák nem csupán dögevők, hanem aktív ragadozók – a szerk.) Smith kiemelte, hogy ez a széles körben elterjedt viselkedés eddig ismeretlen volt számunkra. Bár a digitális technológia rengeteget segíthet a tudományos kutatásban, semmi sem pótolhatja azt az élményt, amikor a terepen figyelhetjük meg az állatok viselkedését, akik mindig tartogatnak meglepetéseket számunkra.
A kutatók véleménye szerint számos kérdés továbbra is nyitott maradt a mókusok vadászati szokásaival kapcsolatban. Például nem tudni, hogy a vadászat mennyire elterjedt a különböző mókuspopulációk között, és hogy a szülők által tanúsított magatartás öröklődik-e a kölykökre. Ha igen, akkor milyen mechanizmusok révén történik ez? Emellett nem világos, hogy ez a viselkedés hogyan befolyásolja az ökológiai folyamatokat és az adott élőhely dinamikáját.
