Szeretném hangsúlyozni, hogy a világ számára rendkívül fontosak a művészek... - Ferenc pápa nem csupán a Vatikán műgyűjteményeit ápolta, hanem úttörő szemlélettel közelítette meg a kortárs művészetet is. Az ő víziója révén a művészet új dimenziókat nyert,

A húsvét hétfőjén elhunyt argentin pápa a világpolitika progresszív hangjaként vált ismertté. Ő volt az első jezsuita pap, aki a globális katolikus közösség, mintegy 1,3 milliárd hívő lelki vezetőjeként szolgált, továbbá az első pápa, aki az amerikai kontinensről és a déli féltekéről érkezett. Pápasága alatt a Vatikán gazdag művészeti és építészeti örökségét is ő irányította, emellett a kortárs művészet iránti érdeklődése is nyilvánvalóvá vált, amit számos nyilatkozata is alátámaszt.

Az Argentínában született Jorge Mario Bergoglio volt a katolikus egyház 266. pápája. Ő volt az első jezsuita rendtag, aki pápává vált, és az első a "globális délről". Abban is ő volt az első, hogy nevét Assisi Szent Ferencről választotta - a ferences rend alapítójáról, aki a személyes szegénység eszményének szentelte életét. Ez korai jele volt annak, hogy Bergoglio elődjénél, XVI. Benedeknél szerényebb életvitelt és világosabb társadalmi igazságossági álláspontot fog képviselni.

XVI. Benedek 2013. február 28-án váratlan bejelentést tett, amikor lemondott pápai hivataláról, arra hivatkozva, hogy mentálisan és fizikailag is kimerült. Ez a döntés nemcsak a katolikus egyházra, hanem az egész világra hatással volt. Két héttel később a bíborosi konklávé választása nyomán a 76 éves Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires érseke került a Szent Péter trónjára, új reményt és irányt adva a híveknek.

Ferenc pápa örökölte a kereszténységen belüli évszázados teológiai viták terheit, miközben a konzervatívok és a progresszívek közötti kulturális feszültségekkel is meg kellett birkóznia. Ezek a nézeteltérések nem csupán hittani, hanem társadalmi kérdéseket is érintettek, ami különösen bonyolulttá tette az egyházi irányítást. Diplomáciai kihívások terhelték, hiszen folytatnia kellett elődei, II. János Pál és XVI. Benedek által megkezdett párbeszédet az ortodox egyházakkal, a judaizmussal és az iszlámmal. Emellett a Vatikán pénzügyeinek és irányításának átgondolása is elkerülhetetlenné vált, különösen az 1980-as évekbeli vatikáni bankbotrány következményei miatt. Nemcsak a múlt árnyait kellett kezelnie, hanem a szexuális visszaélések évtizedek óta tartó problémáját is fel kellett dolgoznia. Mindezek mellett Ferenc pápa új perspektívát hozott a katolikus társadalmi tanításba, amikor a klímaválságot középpontba állította, ezzel hangsúlyozva a teremtett világ védelmének fontosságát.

2022 júliusában tett kanadai látogatása során nyilvánosan elismerte a múltbéli hibákat, és bocsánatot kért az őslakos közösségek erőszakos asszimilációjáért.

Amikor Ferenc pápává választása megtörtént, nem az Apostoli Palota falai között, hanem a vatikáni vendégház, a Casa Santa Marta kényelmében lakott. A pápai limuzin helyett szerény kis autóval rótta Róma utcáit. Tanításaiban konzervatív nézeteket képviselt, de személyes hite és a szegények iránti empátiája révén nyitott és liberális szemléletmódot mutatott. Különleges, nyílt tekintete és barátságos személyisége miatt követői inkább Papa Francescónak szólították, nem csupán "a pápának", hasonlóan XXIII. Jánoshoz, a reformpápához, aki 1958 és 1963 között vezette az egyházat. Ferenc is olyan papként lépett fel, aki közvetlen kapcsolatot teremtett az utca embereivel, osztva a szentségeket a legnagyobb szegénységben élők között – így inkább "a nép pápája" volt, mintsem az egyház hercege.

A névválasztásával Assisi Szent Ferenchez kötődő figura a szegények iránti mély érzékenységét, az emberi méltóság iránti elköteleződését és a természettel való harmonikus kapcsolatát a korai reneszánsz művészet mesterei örökítették meg. A szent 1226-ban bekövetkezett halála után eltelt évszázadban számos freskó készült Assisi Ferencről, amelyek Európa templomaiban találhatóak. Ezek a művek gyakran ábrázolják őt egyszerű csuhájában, amint madaraknak prédikál, vagy a keresztre feszítés stigmáival a testén. Különösen figyelemre méltó Giotto 13. század végén készült freskósorozata az assisi bazilikában, amely sokak szerint a reneszánsz olasz művészetének megszületését jelzi.

Amikor Ferenc pápa 2015-ben közzétette enciklikáját a klímaválságról, vegyészi hátterét is figyelembe véve, a dokumentum címe – Laudato Si', azaz "Áldott légy" – Assisi Szent Ferenc híres "Teremtmények éneke" című himnuszából ered. Ez volt az első alkalom, hogy a katolikus egyház hivatalos tanításában a klímaváltozás kérdése is megjelent, ezzel hangsúlyozva a környezeti problémák sürgető fontosságát.

2023-ban a londoni National Gallery Szent Ferencnek szentelt kiállítást rendezett - Fra Angelico, Sassetta, Botticelli, El Greco, Zurbarán, valamint kortársak, például Antony Gormley és Richard Long műveivel. Ferenc üdvözlő üzenetében Szent Ferencet "Isten szeretett énekesének" nevezte. A galéria igazgatója, Gabriele Finaldi szerint a szent "keresztényeket és nem keresztényeket, utópiakeresőket, forradalmárokat, állatbarátokat és az emberi szolidaritásért dolgozókat" egyaránt vonzott és vonz a mai napig.

Ferenc pápa legemlékezetesebb megszólalásait az emberi szolidaritás melletti elköteleződés jellemezte, különösen a háború, a béke és az emberi jogok témájában. 2025 februárjában egy nyílt levélben éles kritikát fogalmazott meg az amerikai elnök, Donald Trump által bevezetett tömeges kitoloncolásokkal kapcsolatban. Ezen intézkedések "megalázzák azokat, akik a kizsákmányolás vagy az üldöztetés elől menekültek", és "védtelen helyzetbe hozzák őket". Ez a nyilatkozat különösen figyelemreméltó volt, hiszen abban az időszakban még kevesen mertek nyíltan szembeszállni Trump politikájával, amely többek között a külföldi segélyek leépítését, valamint a sokszínűség, a közegészségügy, az oktatás, a kultúra és a klímavédelem aláásását célozta. Ferenc pápa ezzel a kiállásával nem csupán a 21. századi pápaság erkölcsi felelősségét hangsúlyozta, hanem politikai súlyát is megmutatta a globális diskurzusban.

Ferenc pápa, mint a katolikus egyház feje, jelentős szerepet játszik a világ legnagyobb és leggazdagabb művészeti gyűjteményének gondozásában, amelyet évszázadok során elődei gyűjtöttek össze. Ezek a kivételes műalkotások a Vatikán különböző gyűjteményeiben helyezkednek el, mint például a Vatikáni Múzeumokban, a Sixtus-kápolnában és a vatikáni könyvtárban.

A Vatikán szívében megbújó Szent Péter-bazilika egy igazi "élő múzeum", ahol a művészet és a történelem találkozik. Bramante és Michelangelo lenyűgöző kupolája büszkén emelkedik a város fölé, míg a belső terekben Bernini és Borromini barokk remekművei várják a látogatókat, akik a művészet e csodálatos világába lépnek be.

A Vatikáni Múzeumok évente több millió látogatót vonzanak, de Ferenc pápasága alatt ez a hatalmas gyűjtemény fokozott figyelmet kapott nemcsak esztétikai, hanem erkölcsi szempontból is. A gyarmati korszakban elhurcolt műtárgyak restitúciójáról szóló globális viták során Ferenc utasítására több tárgyat is visszajuttattak eredeti közösségeikhez - többek közt görögországnak, Etiópiának és a kanadai őslakosoknak. Ez a gesztus egyértelmű szakítás volt a múlt gyakorlatával.

A Vatikánban a modern és kortárs művészet iránti nyitottság egyre inkább megnyilvánul. 2018-ban a Vatikán története során először vett részt a Velencei Építészeti Biennálén, ahol a "Vatikáni kápolnák" elnevezésű projekt keretében neves kortárs építészek, mint például Norman Foster és Eduardo Souto de Moura, egyedi kis kápolnákat alkottak. Ferenc pápa, mint az első hivatalban lévő egyházfő, személyesen látogatta meg a Velencei Képzőművészeti Biennálét. Két évvel később, 2022-ben, újra életre hívták a kortárs művészeti gyűjteményt, amelyben olyan ikonikus művészek alkotásai kaptak helyet, mint van Gogh, Chagall, Dalí, Fontana és Bacon.

Ferenc pápasága sok szempontból a modern katolikus egyház arculatát formálta át. Világos szándéka volt, hogy az egyház ne pusztán dogmatikai tekintély legyen, hanem az emberi méltóság, a szegények melletti kiállás és a globális szolidaritás szószólója.

A "Laudato Si'" enciklika, amely a klímaválságra hívja fel a figyelmet, valamint a menekültek és őslakos közösségek védelmében tett elkötelezett lépései, továbbá az egyházi átláthatóság érdekében tett - néha nehézkes - erőfeszítései révén, a világ egyik legmeghatározóbb spirituális vezetőjévé emelkedett.

Sokan emlékeznek majd rá a jellegzetes, fehér öltözetében, ahogy vidáman lépked a Szent Péter tér macskakövein. Mások a bátor kijelentéseire gondolnak, mint például amikor ezt mondta: "Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?" - ezzel hangsúlyozva, hogy az egyháznak nyitottabbnak kell lennie a meleg közösséggel szemben. Kritikusai felrótták neki, hogy nem indított el átfogó reformokat, különösen az egyházi visszaélések kezelését illetően. De hívei számára ő volt az első pápa, aki legalább elkezdte kifejezni az igazságot, és aki szívből igyekezett arra, hogy az egyház a 21. században is releváns és hiteles lelki közösség maradjon.

Ehhez az is hozzájárult, hogy a márciusi egyházfő időtlen és időszerű gondolkodásmódja a kortárs művészetekről, a múzeumok funkciójáról, sőt, a művészeti piac rejtett csapdáiról is mélyrehatóan reflektált.

A modern trashkultúrára reagálva, a művész egyedi művészeti vízióját 2015-ben jelentette meg La mia idea di arte (Elképzelésem a művészetről) című könyvében, amelyet Tiziana Lupi olasz újságíróval közösen készített. E mű alkotói szelleme tovább él a hozzá kapcsolódó dokumentumfilmben, valamint számos prédikációban és áldásban, melyek mind a művészet mélyebb értelmezésére és a kultúra kritikai megközelítésére összpontosítanak. A könyvből készült dokumentumfilm szintén hozzájárul a gondolatok vizuális megjelenítéséhez, gazdagítva a diskurzust.

A Hyperallergic egy különleges válogatást készített Ferenc pápa figyelemre méltó megnyilatkozásaiból, amelyek a művészet, a múzeumok jelentősége, a művészeti piac kihívásai, valamint a művészek azon csodálatos képessége kapcsán születtek, hogy „új, alternatív világokat álmodjanak”. Az alábbiakban bemutatjuk ezeket az inspiráló gondolatokat:

A művészet menedék mivoltáról

A művészeti piac egy olyan dinamikus és sokszínű világ, ahol a kreativitás és az üzlet találkozik. Itt az alkotók nem csupán a műveik által kifejezett érzelmeket és gondolatokat osztják meg, hanem az értékek és trendek folyamatos változásának is részeseivé válnak. A galériák, aukciós házak és online platformok mind hozzájárulnak a művek láthatóságához, és lehetőséget adnak az új tehetségek felfedezésére. Ez a piac nem csupán a művészek számára jelent lehetőséget; a gyűjtők és befektetők is fontos szereplői ennek az ökoszisztémának. A műalkotások iránti kereslet folyamatosan alakítja a trendeket, és a művészet értéke nem csupán esztétikai, hanem gazdasági szempontból is egyre inkább felértékelődik. Az innováció és a technológia fejlődése, mint például a digitális művészet és a blockchain, új dimenziókat nyit meg a művészeti kereskedelemben. A művészeti piac tehát nem csupán egy kereskedelmi tér, hanem egy kulturális színpad is, ahol a társadalmi és politikai események hatása is megjelenik. A művészet képes tükrözni a világ állapotát, és gyakran provokatív kérdéseket vet fel, ezzel inspirálva a közönséget. A művészek hangja sokszor a változás katalizátoraként működik, így a művészeti piac folyamatosan formálódik, tükrözve a kor szellemiségét és kihívásait.

A női alkotók szerepe a művészetben és a kultúrában mindig is kiemelkedő volt, azonban sokáig a háttérbe szorultak, és munkáik gyakran nem kapták meg a megérdemelt figyelmet. Ma már egyre többen ismerik el a női perspektívák fontosságát, és a női alkotók sokszínűsége gazdagítja a kreatív világot. A női művészek nem csupán saját tapasztalataikat és érzéseiket közvetítik, hanem gyakran társadalmi, politikai és kulturális kérdéseket is vizsgálnak. Műveikben a nők sokszor a saját identitásuk keresésével, a hagyományos szerepek megkérdőjelezésével és a társadalmi normák átalakításával foglalkoznak. Az ő hangjuk egyedülálló, hiszen a női tapasztalatok sokszínűsége és mélysége gazdagítja a művészetet. Fontos, hogy a női alkotók munkáit ne csupán a nemük alapján értékeljük, hanem a művészetük minősége és az üzenetük alapján is. A női alkotók nemcsak inspirációt merítenek a saját életükből, hanem képesek arra is, hogy másokat is motiváljanak, új utakat mutassanak, és közösségeket formáljanak. A női alkotók ünneplése és támogatása elengedhetetlen ahhoz, hogy egy sokszínűbb és igazságosabb művészeti világot építsünk. A jövő művészete csak gazdagodhat, ha mind a női, mind a férfi alkotók hangját meghallgatjuk, és teret adunk a különböző nézőpontoknak.

A művészek hatalmáról A művészet nem csupán a színekről, formákról és hangokról szól, hanem egy különleges erő birtokában van, amely képes megváltoztatni a világot. A művészek, akik e varázslatos világ kapuját őrzik, nem csupán alkotók, hanem érzékelők is, akik képesek meglátni a valóság mögötti mélységeket. Ezen emberek szívükből merítve képesek kifejezni az emberi tapasztalatokat, érzelmeket és gondolatokat, olyan módon, hogy azok másokat is megérintsék. A festmények, szobrok, dallamok és szavak révén hidakat építenek a különböző kultúrák és generációk között, teret adva a párbeszédnek és a megértésnek. A művészek ereje abban rejlik, hogy képesek tükrözni a társadalom valóságát, miközben új perspektívákat is kínálnak. Ők az álmodozók, az álomgyártók, akik megmutatják, hogy a világ nem csupán a fizikai formákban létezik, hanem tele van lehetőségekkel és csodákkal, amelyekre érdemes rátalálni. A művészet a változás katalizátora is lehet; egy-egy alkotás képes felrázni a közvéleményt, érzéseket ébreszteni és cselekvésre ösztönözni. A művészek bátorsága és kreativitása által új utakat nyithatnak meg, és így hozzájárulhatnak a társadalmi igazságossághoz, a környezetvédelemhez vagy éppen a lelki egészség fontosságához. Egy szóval, a művészek ereje abban rejlik, hogy képesek megmutatni, milyen csodálatos és összetett is az élet, és hogy a művészet révén mindannyian összekapcsolódunk, függetlenül attól, honnan jövünk vagy merre tartunk. Az ő szavuk, színük és dallamuk örök emlékeztető arra, hogy a világunk színesebb és gazdagabb, ha nyitott szemmel és szívvel élünk.